Széljegyzet virágkarneválhoz

A héten kísértet járta be Európát és Hunniában is zsibongtak a meteorológusok, mert állításaik szerint olyan hidegfront készült örvényleni kies hazánk fölött, amely szétcsap minden értelmes ünneplést és önfeledt társas kikapcsolódást. Ez volt az a pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy semmi sem veszélyezteti az idei karnevált, hiszen jól emlékszem még arra a beégett, történelmi pillanatra, amikor a TV2 szórakozott riportere tavaly július végén komor tekintettel bejelentette, hogy vége a nyárnak, majd két nappal később hőgutát kapott a teljes Kárpát-medence. Egyébként is már ott tartunk, a nyár kezd sivatagi jelenséggé satnyulni; az elmúlt napokban Zabaron 3  fokot mértek, erre jött aztán a déli 40.

Mindenesetre szkeptikus fenntartásaimat nagyra értékelte Ákos, a messzi Dunántúl fia, egykori katonatársam is, aki a legforróbb hadgyakorlatok idején is náthásan lőtt az amerikai szalmabábúkra, végig folyt az orra, képes volt végigtülkölni az ezredparancs kihirdetést is, amiből további bonyodalmak származtak. Amikor már úgy nézett ki, mint aki felszippantott egy tornacsukát és kilóg a fűző, szívott rajta egy egészségeset, amiből megint csak fogda lett, mert a mereven bámuló szakaszparancsnok elhányta magát. Ákos kifejezetten az esemény miatt érkezett Debrecenbe, elmondása szerint még sosem látott karneváli menetet, ezért ragaszkodott a lelátós helyszínhez, ami a meleg miatt nem sok jót ígért, de hát mindent a vendégért.

A szokványos fanfáros, koronás, katonás, zászlós felvezetés után hamar jött az első megrázkódtatás; a város által menesztett Értékmentés címet hordozó valami. Három Gulyás tüzépes villás targonca gördült a színre három virágoszloppal, a középsőről menet közben kiderült, hogy főnixmadárt szimbolizál s ezért az őt hordozó targonca időnként a magasba emelte, jelképezvén a szárnyas újjászületését; mindez csak a környéken tébláboló DKV-s emberekből váltott csak ki némi izgalmat; félő volt, hogy a madár csőrét megjelenítő vasdorong menthetetlenül beleakad a villamos felsővezetékbe.

Galériáért kattintson a képre

Ezután felgyorsultak az események; a T-mobile színeibe öltözött vidám lánykák után a komor, középkori viseletbe burkolt montenegrói csetnikek is gyorsan átviharzottak a közönség előtt, a teljesen jellegtelen, szégyenlős testvérvárosi kocsival a nyomukban. Ekkor robbant az első bomba; marcona török táncoscsoport perdült a szemünk elé; a szpáhi könnyűlovasság helyett most gyalogos harcosok mutathatták meg, hogy mi tudnak. Hát mindent. Ha hátraarccal meg lehetne verni a kurdokat, nem volna jó kurdnak lenni, még annyira sem, amennyire most. Két dob meg egy ismerős török kürtös kísérte produkciójukat; szinte már erotikus extázisba kergették magukat a monoton ütemre rándulva, s mindez olyan szinten ragadta magával a közönséget, hogy a kísérők csellel pillanatok alatt elfoglalhatták volna a városházát. Hatásuk tényleg frenetikus volt, az egyetem historizáló virágkocsija szinte majdnem észrevétlenül suhant el, de a műsorközlő a 101 éves intézményről a kiskutyákra asszociált, ami sokakat kijózanított.

Bár a szervezők mindent megtettek azért, hogy minél több külföldi együttest szerepeltessenek, a mennyiség finoman szólva nem mindig csapott át minőségbe. Üdítő kivételnek bizonyult a már említett török sereg mellett az indonéz csapat programja; a közönség szájtátva leste a nagyon profin kidolgozott egzotikus és nagyon keleti mozdulatokat s miután a távolban feltűnt egy újabb mazsorett csoport, szó szerint útjukat állták s újabb ráadásra hergelték őket. A karnevál egyik legrejtélyesebb verdáját a Sodexo álmodta valósággá; a felvezető szövegben elhangzott, minőség a mindennapokban tételt bosszús hümmögéssel fogadta az empirikusok népes debreceni tábora s érdeklődve nézegette a járművön elhelyezett tengeri lényeket; mindenki az egészséges táplálkozásra való buzdítást dekódolta magában, ám ez tévesnek bizonyult. Közelebbről nézve rájöttünk, hogy mindegyik állat fején vízipólósapka feszül, s ezek bizony élesben játszanak, kivéve a rákot, aki a szájába gyömöszölt piros virágsíppal bizonyítottan a bíró szerepét volt hivatott betölteni. A kételyek végleg eloszlottak, amikor óriásbuborékok és egy karóba húzott virághal között az adys lányok egységes vörös parókákban ellejtették a kis hableány rejtélyes történetét; a cég spin doktorai ezzel a merész átkötéssel tudatták, hogy ők lennének a helyi vízilabda csapat szponzorai.

Galériáért kattintson a képre

A közönség interaktivitására több kocsi is bazírozott, a TEVA, magyar gyógyszergyártás világszínvonalon szlogenjén a jobbikos szimpatizáns nézők hallhatóan felszisszentek, jóllehet egy csinos asszisztens algopirinnel hajigálta meg a melegtől egyre inkább elernyedő helyieket; igaz, az idén szinte minden kocsiról szórták a cukorkát, csokoládét. Az adysok a hableányos kudarc után sem adták fel; egy másik csapatuk népi együttesek brillírozását megszégyenítve, olyat rittyentett népszerű operettslágerekre, hogy mindenki állva tapsolt, még az előttem lévő echte román házaspár is, pedig épp a Szép város Kolozsvárt húzták. 

Galériáért kattintson a képre

A megszámlálhatatlan mazsorett csoport összehangolt koreográfiája mentén mindenki fontosnak vélte a gangnam style beiktatását, amelyet néhányan olyan méla unalommal jártak, hogy a ricsaj ellenére a lelátón többen bealudtak. Fáradni látszottak a külföldiek is, a szerbek elgyötörve forogtak az Amikor én még kissrác voltam refrénjére, és a csehek is inkább az esti sörfesztiválon tették magukat emlékezetessé.

A fesztivál mélypontja egyértelműen a Segner Fitness csapat szereplése volt, valami őrült elme kiötlötte, hogy ezek a félájult biztonsági őr látszatát keltő ruhásszekrények mazsorett és pompon elemekkel súlyosbított minimál produkcióval tipegjenek az aszfalton. Formabontó elem volt a DKV hajtány; mint hallottuk könnyű nekik, hiszen sínen haladnak, kíváncsi lettem volna, a Pálmánál hogyan fordulnak majd jobbra. Az idén is pályára lépett Szabó Gyula örökös önkormányzati képviselő egyben iskolaigazgató, mögötte egy gyerkőcökkel teli, kilenc részre szabdalt pondróval. Az óriási promócióval beharangozott Ötven éves a debreceni rockzene érdekesre sikeredett; 10 és 70 év közötti ismeretlen kurjongatók haladtak a kocsi mögött – a rockerekker és hangszerekkel megrakott Moszkvicsot megállítja Kovács őrmester és egy III/III-as, a talányos üzenet megfejtését bízzuk az olvasóra – néhányukon az alkalmi póló, de számban fölülmúlták őket a Hajdúhúsos versenyzők. 

Galériáért kattintson a képre

Üde színfoltnak bizonyult a Fehérlófia Egyesület íjászainak mutatványa, soraikban örömmel fedeztük fel a Cívisbusz egykoron kirúgott ügyvezetőjét; szigorúan összevont szemöldökkel kémlelt a messzi távolba s keresett célpontot magának, a szervezők nyilván tudatosan indították jóval korábban a DKV-s hajtányt. Az orosz matrjoskák sem bíztak semmit a véletlenre: a kakalin kamaja még mindig biztos siker, bár a Nagy Ferós verzió nekem jobban bejön. A közönségszavazáson a talányos Csokonai-díjjal kitüntetett Valcer Táncstúdió nyert; végülis nem az számít, hogy kik szavaztak, hanem hogy kik számolják. A karneváli hét Bikinivel, Charlieval már kezd hasonlítani egy igazibb rendezvénysorozatra, ha a Bódor-korszak így folytatódik, rövidesen kiderül, előre vagy hátra lép egyet a cívisváros.

Szalmási Nimród