Papramorgók hiánya
Miután heteken keresztül térdig gázoltak Budapesten főpolgármester-jelöltekben, s erősen bulváros légkörben folyt a korábbról jól ismert castingolás, hírbe hozva Balázsovitstól Mézga Gézáig mindenkit, végre felszállt a füst: ha jól értjük, fél lépésre a tökéletes elbarmolástól Falus Ferenc volt kórházigazgató és tiszti főorvos személyében megtalálták Tarlós István kihívóját. Néhány kerületről még folyik az acsarkodás, találgatásokra adhat okot, hogy Gyurcsány szinte teljesen eltűnt, Tóbiás pártelnök pedig külföldön nyaral, miközben itthon a munka dandárja, ugye, sejthetően ennek is fejhullás lesz a vége. Az MSZP egyszerűen nem fogja fel, hogy 2010-ben középpárttá zsugorodott, 2014 áprilisa óta pedig ugyanolyan apró, mint az Együtt vagy a DK, azzal a különbséggel, hogy óriási tartozásai illetve a meglévő infrastruktúra fenntartásának tetemes költségei még mélyebbre ránthatják.
Egyes politikai elemzők szerint ezen is túl vagyunk már, s valójában a szakadék szélét már elhagyta a szocik szekere és a vigyorgó konkurenciák keselyűk módjára lesik a pillanatot, amikor a szerkezet eléri a szakadék alját. A legékesebb példája a teljes böszmeségnek talán éppen Debrecen. Míg a többi nagyvárosban már többé-kevésbé tisztázták a kispártok, hogy milyen leosztással vágnak neki az őszi választásoknak, a Piac utca környékén nagy a csend. Annyit tudunk, hogy Papp László lesz a polgármester, és ebben, nyilván a látszat kedvéért, nehezíteni akarják a dolgát néhányan. A DISZ részéről Dobrossy István iratkozott fel, politikai erényeit abban jelölte meg, hogy a jelenlegi alpolgármesterhez hasonlóan Csengerben született, sőt mi több, jogi tanulmányait is szintúgy a Miskolci Egyetemen végezte, egyszóval abszolút csereszabatos szakember. A Jobbik Kőszeghy Csanád Ábelt bízta meg az indulással; a teljesen partvonalra sodródott Ágoston helyett kellett találni a jelenlegi pártimázshoz jobban igazodó személyt, aki még nem holokamuzott és bakfis méretű talányos egyenruhában sem masírozott a Városházán.
Az pedig teljesen friss és ropogós hír, hogy a Civil Fórum Debrecen Kósa Mártával fog korteskedni, ami ügyes és ötletes lépés; egyrészt a női kvóták rajongóinak is kedveskednek, másrészt a színes fantáziájú és nosztalgiára hajlamos helyiek esetleg valami bújtatott rokoni szálat is beleszőhetnek a jelölt legendáriumába. Ugyanakkor kollégáink hiába ácsorognak imára kulcsolt kézzel a balpártok képviselőinek irodái előtt, még sima egyeztetési kezdeményezések csíráiról sem tudtak beszámolni. Az Együtt bátortalanul szegedidokizott, de ezt inkább csak a hívek szeretnék, a DK még mindig inkább floridázik, az MSZP pedig helyben is csak hüledezik.
Pedig nem eseménytelen napok elé nézünk, Virágkarnevál, jönnek a Fiatal Fiúk Svájcból, Mihály-napi vásár, előtte tankönyvvásár, aratási-szüreti mulatságok; megannyi rendezvény, ahol már lehetne a kiszemelt gyalogáldozattal kampányolni. Nem tudni, hogy ez része a helyi cívis böszmeség-folklórnak, vagy egyszerűen elmulasztottak felépíteni mára (ezúttal is) egy megfelelő személyiséget a perdöntő pozíció megszerzéséhez. Mindenesetre erős a restancia, valamerre mozdulni kellene, még ha nehéz is ilyen szaharai körülmények között. Mert egyébként, ha nem tudnák, ezt úgy kell elképzelni, hogy ha lerobban, mondjuk a kettes villamos, akkor kiáll egy – adott esetben egyéb területeken elért sikerei miatt is köztiszteletben álló – faszinger, és elmondja, hogy ezért robbant le, meg azért, s ezt kellene csinálni, meg azt, hogy soha többé ne robbanjon le. És így tovább, a város összes többi nyavalyáján végigbattyogva tételesen.
Mert különben az az egy kérdés marad még a balos debreceni választópolgár előtt is, hogy miért is ne szavazzak Papp Lászlóra? Végülis Kósa őt jelölte utódjául, Kósára meg mindig is szavaztunk, hát akkor, hajrá. Lám, el se mernek ellene indulni. Na, ugye. Szóval, kedves balpártok, gondoltuk, szólunk így a huszonötödik órában: elő kéne villámgyorsan állni a farbával. Már ha van.
Szalmási Nimród
