Kutyák a szorítóban

Nem csitulnak az indulatok Derecskén; a városka lakóinak jelentékeny része tiltakozik a tervbe vett kutyamenhely kijelölt helyszíne miatt, mások helyszíntől függetlenül is értetlenkednek, és van vagy nyolc civil, akik akár a Városháza előtt is megvackolnának, csak haladjunk már. Amióta bevezették a chipsadót vagy mi a görcsöt, szóval mióta valami azonosítót varrnak a kutyába – nem ingyért –, elszaporodtak a kicsapott, kóbor ebjószágok, számuk olyan százezerre tehető, a macskákét megbecsülni sem tudják. Debrecenben is történt már olyan, hogy egy szerencsétlen hajléktalant a kuka mellett támadott meg egy négy főből álló konkurens kóborkutya galeri, Kaposvár környékén pedig már évek óta a legégetőbb problémák közé tartoznak. A gyerekek sokszor nem mernek egyedül az utcára menni, az elvadult állatok a felnőtteket is sakkban tartják, a postást rendszeresen megkergetik, sőt már az autókat is megrohamozzák. A kutyamenhelyek valóban fontosak, ahol a gazdátlanok reménykedve várják jövőbeni gazdijukat; néhány hete épp a Városligetben tartottak egy bemutatót az újsütetű ebtulajok, csupa öröm volt látni a sok háromlábú, félszemű, hiányos bundázatú kutusok felszabadult, vidám seregszemléjét.

Na, de mi lesz ott túl a rácson, meg a föntebb említett százezres jónéppel? A hergelés legkisebb szándéka nélkül talán érdemes lenne tanácsot kérni a szomszédtól. Szemmel láthatóan ugyanis megcsappant a Bukarestet ellepő kutyafalkák száma az elmúlt hónapokban; miközben tavaly egész évben csaknem 7 ezer fővárosit martak meg gazdátlan ebek, az idén 8 hónap alatt alig 2 ezret. Utóbbiak látványos térvesztésének oka a román parlament által tavaly szeptemberben elfogadott törvény, amelynek alapján a hatóságok elaltathatják azokat a gazdátlan ebeket, amelyeket a begyűjtésüktől számított 14 munkanapig nem fogadnak örökbe.

Tévedés lenne tehát azt hinni, hogy az illetékesek gépkarabélyokkal rónák a román köztereket, türelmi és gondolkodási idő is adatik. Mellesleg azért buzgólkodtak a honatyák, mert kóbor kutyák halálra martak egy négyéves kisfiút egy bukaresti park közelében fekvő, elhagyatott magánterületen. A törvény alkalmazási normáinak megjelenése óta több mint harmincötezer gazdátlan négy(?)lábút fogtak be, s közülük érdeklődés hiányában mintegy 16 ezret küldtek fájdalommentesen az örök velős csont birodalmába.

Az állatvédő civilek persze rendszeresen tüntetnek, s gyakran nyíltszíni, tettleges vitára is sor kerül a helyi sintérekkel, mint ahogy most nekem is sikerült néhány barátra szert tennem pusztán csak a gondolatkísérlet merénylete miatt is. Viszont tényleg meg kell várnunk nekünk is az első tragédiát? S azt már csak még bátortalanabbul kérdezem: nálunk csak a szúnyogokat muszáj gyéríteni?

Szalmási Nimród