Kósa-frász az avaron
A megszokott csonkolásos kinderpornó helyett az egyik kereskedelmi kanális az érzelgősség és boldog együgyűség jegyében készített egy tízperces riportot Orbán Viktorról, régebben egyébként az ilyet hívták termelési riportnak. A nyilvánvaló PR-anyag elején a miniszterelnök aranyköpéseiből idéz a szerkesztő; kiderül, hogy Orbán tud viccet mondani, nótázni, sőt az is, hogy tökös legény, aki simán meg mer ütközni akár az IMF-fel is. A könnyzacskókat súlyosan károsító folytatásban Orbán marhapörkölt és pálinka társaságában múlatja az időt, ami újabb utalásnak tűnik arra, hogy ő bizony a nép gyereke.
Kampányfilmjeiben Jelcin ilyen jelenetek után kezdett el szaxofonozni, Putyin meg lovagolni, vagy úszni a jeges folyóban. Orbán ezekre a kunsztokra nem vállalkozott, de traktorvezetésre speciel igen. A pálinkázás közben felharsanó pajzán nóta közben eszébe sem jutott Viktorunknak, hogy a debreceni polgármester vajon merre roadshowzik a regisztrációs/feliratkozós procedúra népszerűsítésével. Pálinkagőzös döntés volt ezt a mi Lajosunkra bízni, aki maga is úgy tekintett a tervezetre, mint Bruce Lee a részecskegyorsítóra. Így aztán kénytelen megjátszani az örökifjú bohémet, aki jogász nem lévén, szakállas viccekkel szórakoztatja a jogászhallgatókat, nehéz perceket szerezve ezzel mindenkinek, s mindig nála van egy kis üvegcsében a fideszes elnökségi ülések szájszaga.
Pedig járt ő iskolába, abba, ami a rendes iskola udvarának a végében volt, kicsike volt, s ott mindig különlegesen kiképzett nénik meg bácsik tanítottak, s úgy hívták az ő iskolájukat, hogy „a kislétszámú”. Láthatóan nem áll jól rajta a nagymellény, ezért is nehéz neki kimondani, hogy akkor most a Fidesz tulajdonképpen támogatja a Jobbik műveltségi cenzusra vonatkozó indítványát, mert Orsósék például csak segélyért járnak a tanácsházára, nem regisztrálni. Muszáj volt felvállalni ezt a kis havi extrát, mert hiába szeret ő fáradhatatlanul munkálkodni Debrecenért, különösen az elmúlt néhány évben, arról ő igazán nem tehet, hogy amíg Debrecenért munkálkodik, aközben Debrecen fokozatosan szarrá megy. Egyszerűen arról van szó, hogy különösen szerencsés csillagzat alatt született a mi Lajosunk, és ezt a különös szerencsét végképp káprázatossá tette, hogy egyáltalán nem voltak morális skrupulusai őneki. E tulajdonsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a plüss boszorkányüldözésen kívül mindent megkapjon az életben.
Az ilyen embereknél gyakran előfordul, hogy megcsömörlenek. Életunttá lesznek, hiába nyerik meg sorra a stadion- és villamospálya építési tendereket. S akkor marad a pótcselekvés, illetve két év múltán a biztos rév; a pálinkaszagú főnök vigyázó szemei előtt még koptatni egy kicsit a parlamenti padsort és intézkedni, ha a nagykátai alapszervben valaki nem tart lépést. Regisztrációs projekt amúgy meg letudva. Lehet majd sokáig heverészni az ágyban ébredés után, bámulni a plafont, amit nem fog elérni soha sem, nézni az ablakon túli világot, a kelő napot, a munkába igyekvő sokaságot, hallgatni a madarak dalát, a (budai) villamosok csilingelését, és örülni, hogy nincsen neki köze semmihez sem…
Szalmási Nimród
