Töketlen magyar filmek

Pár napig szabadságon voltam, és megnéztem néhány magyar filmet a 80-as évekből. A teljesség igénye nélkül: Megáll az idő (1981), Álombrigád (1985), Tüske a köröm alatt (1987), Rock-térítő (1988), Potyautasok (1989). Azt gondolná az ember, a setét szóciulizmusban nagyon a farkukra léptek a rendezőknek. Közben meg nem. Bátrak voltak az alkotók? Vagy Aczél és csapata folyton részeg volt, és elkerülte a kulturpártkatonák figyelmét a kritika? Hátborzongatóan jó filmek ezek és még jónéhány, ami a 80-as években készült. Szatirikusok, erősek, szókimondók. Mondom még egyszer: ma már csodálkozom, hogy anno moziba került!

Most is csodálkozom, de inkább már azon, hogy – kevés kivétellel – milyen hitvány, semmitmondó magyar filmek készülnek mostanság. Nincs miről filmet készíteni? Begyávultak a rendezők? Aczél elvtárs és csapata még mindig itt van? Tényleg felfoghatatlan ez az egész magyar moziipar. Szerencsére Cserhalmi György egy origós interjúban megosztotta velünk, hogy mi a titok kulcsa.

Mi a véleménye Andy Vajna új filmfinanszírozási rendszeréről? – tették fel a kérdést a Kossuth-díjas művésznek. Mivel még nem dolgoztam benne, nincs is róla tapasztalatom. Amióta Vajna van, azóta nekem Darvas Iván-sorsom van. Furcsa, hogy van egy nagyjából azonos hagyományokon nevelkedett magyar film, ami jól követhető úgy 2010-ig, aztán hirtelen el kellett kezdeni amerikai filmeket készíteni magyar pénzből.

A felsorolt filmek megnézhetők. Olyan filmekre, melyek a mai magyar valóságot, közéleti turpisságokat, hatalomtól megrészegült politikusokat mutat be, na arra még várni kell.  

Szakács Béla
Az FM90 Campus Rádió támogatásával