Punk voltam a szocializmusban

Ezek a mai politikai górék már rafináltabbak. Nem is tudom mi lenne, ha újfent vonulni kellene május 1-jén. Ki tudnék e bújni a kötelezettség alól? Régen erre számtalan megoldás volt. Elterjedt a hír a 70-es évek legvégén, hogy a punk jellegű fiatalok, még ha munkások is, a ruházatuk, hajuk miatt nem szalonképesek a felvonuláson. Úgy rémlik 1979 április közepén kezdetem átváltozni. Kaffkai módon, igaz én nem úgy mint a novellában Gregor Samsa, bár a korosabb szakik úgy néztek rám mint egy ganajturóbogárra.

Fülembe biztosító tű. A zsibin vettem szimatszatyrot, ballonkabátot. Farmeromból csizmaszárnadrágot varázsoltam piros cérnával. A WC láncot pedig a Nagyállomás férfi klozetjéből szereztem. Az került diszítésként a dzsekire. Ugy raktam a kopott Levis-re mint egy korabeli mdf-es a sujtás zsinórt a buherált Attilára. Hajam sárgára emlékeztető színekben pompázott egy darabig aztán ahogy meg mostan WU2 samponnal, egycsapásra beződült mint a természet. Saccperkábé két hét alatt lettem punk. Néztek is rám a Medicorban, vakarták a fejüket. Kérdezték, hogy május 1-jén is hasonló szettben kívánok az utcára menni? Mondtam nekik, más nincs! Miután már korábban is előfordult, hogy egy komplett vietnámi küldöttség látogatásakor, valamint Losonczy Pál gyárlátogatás idején is megkértek tűnjek el néhány perce a szerelőműhelyből, nem éreztek lelkiismeretfurdalást, hogy közöljék. Inkább én ne vonuljak. Nem vitatkoztam.

Ezek a mai politikai górék már rafináltabbak. Nem is tudom mi lenne ha újfent vonulni kellene május 1-jén ki tudnék e bújni a kötelezettség alól. Emónak vagy Emunak az én koromban már nem illik öltözni a punk meg kiment divatból. Mehetnék, vonulhatnék, vinném a táblákat. Nincs egérút.

Mondják nosztalgiával sokan, milyen jó is volt annak idején tömegben vonulni. Én erre azt mondom: megélhetési punknak lenni sem volt rossz elfoglaltság.

Szakács Béla debreceni lakos

FIGYELEM: EREDETI ELÜTÉSI ÉS HELYESÍRÁSI HIBÁK.
Az FM90 Friss Rádió támogatásával