Hányatott kultúra
Mindezeket azért mondom el, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy mi sem voltunk szentek. Azért írtam le ezeket, mert nagyon elszomorító történetet hallottam, aminek köze van a színházhoz meg kulturálatlansághoz. Mert odahányni (jobb kifejezést nem tudok) a színházba az bizony kulturálatlan dolog. Pár napja történt, hogy tizenéves fiatalok mentek csoportosan a stúdiószínházba és egyikük alaposan beitalozott. Úgy tíz perce mehetett az előadás, amikor is megtörtént a probléma. A körülötte ülők is kaptak a termékből, és rövidesen kellemetlen cefreszag lepte be a termet. Az előadás persze ideiglenesen leállt. Szellőztetni kellett, felmosni, lehányt öltönyöket úgy-ahogy helyrehozni, lerészegedett fiatalt friss levegőre vinni.
Nyilvánvalóan kellemetlen perceket élhettek át a színészek is, hiszen kevés olyan előadás van, ahol a kezdést követően máris szünet következik.
Az előadást aztán megtartották, a közönség pedig elismerően tapsolt, talán a fiatal is kijózanodott a végére.
Amikor mi kiloptuk a színes égőt a Csokonai Színházból az osztályfőnökünk az előadás után a ruhatárnál lekevert egy-egy fülest és mi megszégyenülten leadtuk a lopott holmit a ruhatáros néninek. Azóta nem loptam villanyégőket. Mást sem.
Sajnos nem tudom, hogy a fent leírt eset után elbeszélgetett -e a fiatallal az osztályfőnöke. Önök szerint?
FIGYELEM: EREDETI ELÜTÉSI ÉS HELYESIRÁSI HIBÁK.
Az FM90 Friss Rádió támogatásával.
