Debreceni értékek nyomában
Amikor azt olvasom valahol, hogy debreceni értékek, általában olyan emberekről írnak, akik engem nem érdekelnek. A maguk területén biztos nagyot alkottak, ám az efféle nyilatkozatok, interjúk már előre fájnak. Modorosak, hogy mást ne mondjak. És többnyire ezek a modoros nagy emberek sepernek be mindenféle díjat, elismerést.
Bizonyára a színészvilágban is vannak ilyenek. Akár Debrecenben is. Bár a Csokonaiban szerencsére lényegesen több a pozitív példa. Említhetném Jámbor Józsefet. Így utólag már nagyon szégyelem magam, hogy annak idején miért nem szerveztem forradalmat, amikor a méltatlanul kevés előadás után levették az általa rendezett Gyalog Galoppot. Rá kellett volna rúgni az illetékesre az ajtót! Azóta már az okozott kárt is kifizettem volna.
Jámbor Józsi azaz Dzsózi nálam egy polcon van három nagy kedvencemmel, Cserhalmival, Bódy Gáborral és Cseh Tamással.
Megpróbálhatnám megmagyarázni miért, de nem teszem. Nem sorolom fel a szerepeit, rendezéseit. Nem keresek rá a wikipedián... Bakker, mégis rákerestem. Nincs rajta. Na ettől még jobban bírom.
Csoda ez a fickó. Bringával jön-megy. Nem „művészúraztatja” magát. Közértben sorban áll. Láttam már piacon is. A színpadon sem furakszik előre, mégis beragyogja a beragyognivalót. Rá kellett döbbennem, hogy ezidáig egyik szerepével sem okozott csalódást. Laikusként kijelenthetem az ország egyik legjobb színésze és lassan harminc éve itt van közöttünk Debrecenben! Vegye már észre az akinek ez a dóga! Ne nekem kelljen szólni.
Szakács Béla debreceni lakos
A FM90 Friss Rádió támogatásával
FIGYELEM! EREDETI ELÜTÉSI ÉS HELYESÍRÁSI HIBÁK
