Fásy, a sztárcsináló
Ha valaki számon kéri rajtam e jegyzet aktualitását, tökéletesen igaza van. Semmi más vonatkozása nincs az írásomnak azon kívül, hogy életemben először most láttam és hallottam a Fásy Zsülikéből Zsüliett-té érő (nem elírás, így hivatalos) produkcióját. Lefagytam. A Muzsika (NÓTA???) TV-n véletlenül láttam meg egy klipjét, és képtelen voltam elkapcsolni. Ez a friss kis 15 éves egy perccel sem néz ki többnek 30-nál. De tulajdonképpen ez vele a legkisebb probléma. Nem az a célom, hogy egy 15 éves kislányt ekézzek, még ha első látásra úgy is tűnik. Biztos vagyok benne, ugyanolyan igazi kamasz, mint a kortársai. Talán egy kicsit koraérett, testileg legalábbis mindenképpen. Mint oly sok más csitri, vágyik a csillogásra, a reflektorfényre, figyelemre, hírnévre: sztár akar lenni. Ez az ő korában teljesen hétköznapi jelenség.
Azt viszont nem tartom sem átlagosnak, sem normálisnak, hogy magántanuló volt az iskolában, hogy karrierjét építse. Mert a produkcióját elnézve azt ugyan hiába építgetheti. De ez nem csak az ő hibája. Hol vannak a szülei, akik azt mondanák neki: drága Zsülike, sem alkatilag, sem képességeidben nem vagy színpadra termett jelenség? A kis hölgynek énekhangja annyi, mint nekem, mozgása annyi sem, nem is túl dekoratív. Valószínűleg rengeteg pénzért sikerül olyan márkás ruhákba öltöztetni, amelyekben úgy fest, mintha a volt Domusba beköltöztetett kínai áruház reklámarca lenne. A Fásy lány még digitálisan felturbózva sem tud élvezhető, de még hallgatható éneklést sem produkálni, a szöveg nulla, a zenei aláfestés pedig tényleg szóra sem érdemes. Ezért igazán fölösleges volt kimaradni a normális társadalmi életből, nélkülözni az osztálytársak társaságát, a kortársak közelségét.
A szülők felelőssége lenne finoman ráébreszteni a gyereket: hiábavaló olyan dologba energiát, időt, pénzt fektetni, aminek a kimenetele sajnos nem kétséges. Ha csak utóbbi szempontból nézném a dolgot, nekem aztán édesmindegy, hogy a mire költi fölös pénzét Fásy Ádám. Ha viszont szülői oldalról gondolom végig, óriási felelőtlenség, amit művelnek. Hamis énképet kialakítani vagy táplálni egy sérülékeny lelkű tiniben veszélyes dolog. Talán most még elhiszi, amit hinni akar, és amit az „okos” és „szerető” szülők kívülről megerősítenek, de ha az önkritikája csak minimális mértékben fejlődni fog az idő előre haladtával, valódi törést okozhat majd ráébredni, hogy hülyét csinált magából hiú ábrándok miatt.
A gyerek elfogadása és támogatása nem egyenlő azzal, hogy adjuk alá a lovat akkor is, ha nem kéne, s ha kritizálja valaki, elintézni azzal, csak irigyek rá a többiek. Biztosan van olyan terület, amihez tehetsége, érzéke van, amire akár irigyek is lehetnénk, és érdemes energiát fektetni bele, de ez nagyon nem az. Én csak azt kívánom Zsüliettnek, minden különösebb defekt nélkül nője ki a „popsztár akarok lenni” korszakot, s ha családja lesz, legyen értelmesebb, felelősebb szülő, mint amilyenek neki jutottak.
Szabó-Kovács Patrícia
