Debreceni szülők, fel van adva a lecke!
Ez a dilemma persze nem újkeletű, a változások miatt a döntés viszont még nehezebb, mint eddig. A tavalyi évben is sokan akadtak, akik nem engedték iskolába a gyereket annak ellenére, hogy az érvényes szabályok – és fejlettsége – szerint nyugodtan mehetett volna. Ezt a szülőnek joga volt eldönteni, ha valaki nem aggódott, hogy a május 31. előtt 6. évét betöltött gyereke unatkozni fog az óvodában, könnyen elintézhette, hogy a kicsi húzzon rá még egy évet. Ezek a gyerekek idén 7 és fél évesen, vagy még idősebb korban ülnek be az iskolapadba. És velük együtt azok a 6 évesek, akik az új szabály szerint már augusztus 31-ig kell, hogy elérjék a 6 éves kort.
Rossz nyelvek szerint a kormány családi pótlék stratégiája (minél hamarabb befejezi valaki az iskolát, főleg, ha nem megy egyetemre, annál hamarabb megszabadul az ország attól a tehertől, amit a folyósítandó családi pótlék összege jelent) miatt 2013-tól már nem lesz olyan egyszerű visszatartani a gyereket; a család döntési szabadsága korlátozódik. Mások szerint ezt nem kezelik majd ennyire sarkosan, ez után is lesz beleszólása a szülőnek, lesznek kivételek, és persze jó magyar szokás szerint, ha másképp nem megy, „elintézzük”.
Vannak objektív kritériumok, amelyeknek egyszerűen meg kell felelni. Az iskolaérett gyerek számára nem szabad, hogy gond legyen a napok, hónapok felsorolása, időbeli tájékozódás, a családtagok, rokonság ismerete, hogy hosszabb időn keresztül koncentráljon egy bizonyos feladatra, és persze tolerálja, ha valami nem sikerül elsőre, vagy veszít egy játékban. A nagycsoportosok ebben az időszakban kezdenek betűket, számokat írogatni, beszédük összefüggő és érthető.
Szülőként talán bizonytalankodhatunk, megfelel-e a kicsi minden feltételnek. Sokan el akarják kerülni ezeket a buktatókat, ezért „biztos, ami biztos” alapon inkább visszatartják a gyereket. Ha megpróbálunk tanácsot kérni, készüljünk föl arra, hogy két pártra fognak szakadni a válaszadók. Az egyik csoport tagjai bigottan hisznek abban – tulajdonképpen attól függetlenül, a fent leírt kritériumok közül a csemete mennyinek felel meg – hogy a gyerek legyen gyerek, tehát megajándékozzák még egy gondtalan – a kicsi számára talán már dögunalmas – óvodai évvel. Ezzel együtt magukat is, mert valljuk be, amíg nem iskolás a gyerek, sokkal nagyobb a szabadság, az óvodából ki lehet maradni, lehet reggel 9-re odaérni stb. Sokak szerint tehát a gyerek visszatartása gyakran a szülő lustasága, kényelmessége. Persze az iskolák hozzáállása is eltérő: van olyan debreceni intézmény, ahol udvariasan megkérik a szülőt, addig ne írassák be oda a gyereket, amíg be nem töltötte a 7. életévét, normálisabb helyeken viszont ezzel pedig egyáltalán nem foglalkoznak.
A másik párt tagjai szerint „minket is 6 évesen küldtek iskolába, és tessék, semmi bajunk nem lett”, a gyereknek 6 évesen az iskolapadban a helye. Ez a két vélemény a ló két oldala.
A középút: ne döntsünk anélkül, hogy a gyerek képességeit, érettségét reálisan fölmérnénk, vagy ha ez nekünk nehézséget okoz, esetleg túlzott felelősséget jelent, kérjük szakember segítségét! Nem kell feltétlenül hivatalos állásfoglalást kérni a nevelési tanácsadótól, elég, ha fölkeressük egy fejlesztő pedagógus „magánrendelését”. Így elkerülhető, hogy az éretlen 6 évest iskolapadba erőltessük, vagy ok nélkül elvegyük a fejlődés lehetőségét egy tökéletesen iskolaérett és érdeklődő 6 és fél-7 évestől.
Mindenesetre hajrá, kedves debreceni szülőtársaim! Mindenki igyekezzen mihamarabb körbejárni ezt a kérdést, aki még bizonytalankodik, hiszen az idő szorít: akad olyan általános iskola városunkban, ahová a jelentkezési határidő január 18.!
Szabó-Kovács Patrícia
