Debrecen, a létező városok legjobbika

Bencsik András is megmondta már, a városi embert nem érdeklik a távolabb élők problémái: megtermelik nekünk az ennivalót, jók az utak, mit nekünk a vidékiek gondjai, csak lógatjuk itt a lábunkat. Látjuk itt, Debrecenben is nap, mint nap, milyen gondtalan az élet: DKV-s ügyekben szinte naponta érkezik panasz, olvasói levél, miegymás. Az autósoknak félig lezárt belvárosban, egy sávon kell gyomoktól felvert, meg nem épült sínek nyomain szlalomozni, hogy eljussanak a céljukhoz, akkora kátyúk között, hogy nemigen tudok olyan személyautót elképzelni, amelyiknek a futóművében ez a szinte földút minőségű úthálózat ne okozna maradandó károkat. (Innen üzenem a fórumozóknak, akik a DKV csődjéért szurkolnak, és biciklizésre buzdítják az embereket: van igazuk, a mozgás is kell, kerekezzen, aki meg tudja oldani, de mondjuk egy 3 kisgyerekes anya karon ülő csecsemővel, egy 75 éves nénike vagy egy nem egészen egészséges középkorú sem fog kerékpárra pattanni, mert nem kivitelezhető megoldás számára. Tehát én továbbra sem gondolom, hogy ne legyen DKV. Legyen, mert szükség lenne rá, csak ne ilyen!)

Arról persze senki nem tehet, hogy április elejéig tél volt(?), de arról igen, hogy ilyen utak vannak a városban. Igen, jövök itt megint a benzin árába épített adóval, melynek egy részét az utak karbantartására kellene fordítani, de ha ezen nem is helyénvaló most lamentálni, azon lehet, hogy mennyire nem foglalkozott senki a hótakarítással. Nincsenek gépek? Vagy pénz nincs? Erre sem? Akkor mi a fenére van? És más országokban hogyhogy erre is jut? Ha valaki Románia felé veszi az irányt, rögtön jönnek a lenéző, lesajnáló megjegyzések az ottani színvonalról, az utakról. Akik ilyeneket mondanak, el vannak tévedve, de minimum lemaradva! A pár héttel ezelőtti zimankóban egy 60 ezres román városban három hókotró működött egyszerre (én a többször akkora Debrecenben egyről sem hallottam), és szinte száraz utakon lehetett közlekedni. Lehet gúnyolódni a balkániságon, de nem biztos, hogy igazunk van. Inkább a nyakunkon ülő despotákon kellene végre számon kérni, hová folyik el az erre-arra-amarra elkülönített pénz, ami végül sosem jut el oda, ahová kellene. Bár, ha előveszem a környezetvédő (vagy Candide) szemüvegemet, akár büszkék is lehetünk: nehéz gépjárművekkel, útszóró sóval nemigen terheli itt az utat, környezetet, talajt senki. És innen nézve ez a város a létező városok legjobbika.

Szabó-Kovács Patrícia