Vona mellénye, és ami mögötte van
Az értelmetlen és fárasztó közéleti vitánál csak azt utálom jobban, amikor álmomban a medve hazáig kerget, vagy amikor a kisebbik lányom egy görbe este után másfél órával – reggel hatkor – felébreszt, mert a maciján fekszem. Mind a kettő horrorisztikus élmény, még a legádázabb ellenségemnek sem kívánom. A magyar pártpolitika azonban nem kívánságműsor, azt kapjuk, amit érdemlünk.
Most éppen egy ruhanemű a téma, ezen csámcsognak nekünk már legalább egy hete, vagy talán még régebb óta, nem tudom, mentségül szolgál, hogy nagy derbit nyert a Loki, ilyenkor nem ér rá az ember mással foglalkozni három napig. A lényeg, hogy a ruhanemű, mely meghatározta a közbeszédet, nem más, mint egy mellény. Akarom mondani: lájbi. Lehetne lajbi is, de úgy a megboldogult gyergyóremetei nagyapám szerint értelmetlen, szóval lájbi, és kész! Csak azért nem haszontalanabb a farmerdzsekinél, mert jobban megy hozzá a zsebóra. Télen hideg, nyáron meleg, a pocakosnak össze sem ér. Én már másodikban ledobtam az évzárón, de sajnos nem sikerült divatot teremtenem. A székelyekkel nem egyszerű…
Az újonnan alakuló Országgyűlés ma magasztosságok helyett konfekcionális fordulatot vesz, mert ha Vona Gábor állja a szavát, akkor lájbisan vonul be, hogy provokálja a globalista tőke bérenceit, és tökös magyar legénynek tűnjön. Nincs más választása. A jobbikosok bibliája ugyanis máris kétségbe vonta, hogy az olvasótábora által a parlamentbe tolt párt fellép a Magyar Gárda és a kuruc.info védelmében. Vona Gábor és csapata „otthonról” kapta a pofont, s a napnál is világosabb, hogy nem minden kóser, illetve szebb jövőt sejtető. A párt szüzességét elvette egy pártállami miniszterjelölt, nehéz így a makulátlan lájbisok szerepében tündökölni, de ne legyünk annyira szigorúak: egy volt kommunista még nem dönt tőkét!
Szóval a gárdistamellény viszi ma a prímet, és nem azért, hogy melegítsen vesetájékon, ha esetleg huzatos lenne az a szép nagy ház a Duna partján. Mennyire jobban örülnék egy tangabugyinak! Képzeljék csak! No nem Vona Gáborénak, annyi bűnünk csak nincs Isten előtt, hogy azzal a látvánnyal sújtson! És nem is a Lendvai Ildikóénak! Pfúj! Mik jutnak eszembe? Akkor már inkább Vona!
Lehet, persze, naphosszat filózni arról, hogy a devizahitelesek lassan a buszmegállókban koldulnak, de csend van, lassú tapogatózás. A MOL-maffia pofátlanul nyúlja a pénzünket, ami nem téma, vagy csak alig. Cigánybűnözés? Kiment a divatból, már nincs kampány. Magyar foci? Már megint nélkülünk rendeznek futball-világbajnokságot, és még sorolhatnám. Van nekünk elég bajunk. A mellény, és ami mögötte van, az le van szarva! Magas ívből.
Tessék, kezdek begurulni. Ha az ember a témát komolyan venné, akkor hosszú napokra depresszióssá válna, arra pedig nincs idő, mert itt a nyakunkon az Újpest elleni meccs. Meg kell békélni azzal, hogy technikai vívmányait egészen jól használó debilek telenyomják a netet, a televíziót ostobaságokkal, és tudomásul kell venni, hogy a féltve őrzött szólásszabadságnak van egy óriási defektje: olykor kénytelenek vagyunk eltűrni sok ostoba ember idióta véleményét.
Nézd mindig az élet napos oldalát! Ha így kezdődik ez a parlamenti ciklus, akkor képzeljük, mi lesz, ha majd a fiúk igazán belakják a házat! Lehet, hogy a sorsunk nem fordul jobbra, de szórakozni legalább fogunk! Kínunkban.
Cs. Bereczki Attila
