Szanyi, a tahó

Nőjön púp a hátamra, ha értem az MSZP-t. Az elnök Erdélyben meakulpázik, amiért 2004-ben elkúrták (bocsánat, de ez hivatalos szocialista terminus technicus), kisvártatva a párt suttyója bő nyállal románozik. Egy távoli MSZP-közeli ismerősöm (esküszöm, nagyon távoli!) azt magyarázta: Mesterházy valóban őszinteségi rohamot kapott (hiszi a piszi!), de Szanyi annyira sötét, hogy a kutya éjszaka simán mellé harapna (ezt elhiszem). Megesküdött: csak azért tartják, hogy a szoci tahók ne szavazzanak át a Jobbikra.

Képzeljék, Szanyi Tibor nevű homo erectus az egyik, aki nem szavazta meg a parlamentben 2010-ben kettős állampolgárságról szóló törvényt. A másik kettő Gy. Ferenc és klónja, Molnár Csaba volt, csak a teljesség kedvéért. Szanyi tehát legalább következetes, akkor is úgy gondolta, hogy „románoknak” ne adjunk állampolgárságot, még ha volt is a felmenőiknek 1920-ig. Azóta internacionalizmus van, meg huszonhárommillió román.

Szanyi románozásával mindössze az a gond, hogy ha a nagyváradi és a nagyszalontai magyarok románok, akkor azok a berettyóújfalui, biharkeresztesi magyarok is, de még a derecskeiek is, mert járásuk volt a történelmi Bihar-vármegyében, ahogy a magyarcsékeieknek, élesdieknek, érmihályfalviaknak is. Mindenki román! Sőt! Szanyi lángelme logikája szerint a debreceni magyarok is románok, mert a cívisváros Hajdú vármegye 1876-os megalapítása előtt Észak-Bihar vármegye közigazgatási központja is volt egy bő évtizedig. Mert ha az egyik Bihar vármegyei magyar román, akkor a másik is az. Vagy Szanyi tahó vajon  csak a dél-bihariakra értette? Nehéz követni.

Jól mondta az én drága barátom: ez a Szanyi az út mellé töltésnek, ledarálva tán jó lenne, másra minden valószínűség szerint haszontalan.

Cs. Bereczki Attila román