Nőt akarok!

A nagy tekintélyű átlátszó.hu is megírta a budapesti elefántcsonttoronyból, hogy mi szeretünk játszadozni a politikai bulvárral. „Zseniális” meglátás! Valóban szeretjük olykor lazábbra venni a sztorit, kikapcsolódás gyanánt, mert a nyers magyar politika minket sokkal jobban fáraszt, mint az irigyelt egyszerű választópolgárt, tudniillik őt csak a kampányban bombázzák orbitális ökörségekkel a politikusok (férfiak), minket azonban a „négy év” minden egyes napján. Átlátszóékkal ellentétben mi itt vagyunk a magyar politika vidéki velejében, és bizony átlátunk a szitán. Itt a kihívás játszani a tökös faszit! Másnap Lali, Béla meg Sanyi szembejön az utcán.

No de nőt akarni, a parlamentbe (is), sokkal többet, nem politikai bulvár. Bár ismerve a tomboló szexizmusunkat, néha kétségtelenül azt csinálnánk belőle. Nekünk a debreceni közgyűlés is az egyetlen Széles Diával kezdődik. És végződik. Ha még nem tudnák a nyájas olvasók, hát elárulom, megválasztottuk a közgyűlés szépségkirálynőjének, első udvarhölgye Becsky Tibor, a második Dobrossy István.

Ismerve már a nagy pártok országos listáit és a jelöltjeit, meg a közvélemény-kutatásokat, nagyon okos elemzők szerint borítékolható, hogy a következő parlamentben is úgy 10 százalék körül lesz a női képviselők aránya, mint eddig, vagy inkább kevesebb, ami konkrétan azt jelenti, hogy seggutolsók vagyunk Európában, de a világ összes demokratikus állama között is minden bizonnyal. Észak-Koreáról és Togóról nem találtam adatot, de gyanús, hogy ott is előrébb járnak.

A politikai elitet lehet szidni mindenért, kötelező is, de egyet ne felejtsünk! Minden hájjal megkent fazonok alkotják, akik sutba vágják a férfisovinizmusukat, benyalnak, ha érdekük úgy kívánja, és tolják maguk előtt a nőket, pajzsként is, ha kell. A nők azonban nem kellenek. Kimutatták, fel- és lemérték számtalanszor, az átlagmagyar választópolgár a nőt szigorúan az ágyban és a konyhában tudja elképzelni. A nők is saját magukat! Tyúkanyó-effektus van.

Azért nincs nőiesség, elegancia, báj, erkölcs és finomság a magyar közéletben, mert alig van nő, aki meg van, már alig nő. Felőrlődött, átváltozott. Némelyik félig szinte zombi. Talán éppen ezt látta testközelből az izgága EU-fóbiás jobbikos, és beállt az LMP mögé a kontraszelekció elleni küzdelem jegyében, de a saját pártja kapásból elhatárolódott tőle!

Továbbá pech, hogy nincs egy szexista dzsigoló a magyar politikai életben, parlamenti többséggel a háta mögött.  Bódi Sylvi például ragyogó helyettes államtitkár lenne az Emberi Erőforrások Minisztériumában, a Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságán. Kérem, ne nevessenek! Berlusconi egy aktmodellből minisztert csinált, aki bizonyára remekül végezte a munkáját, amíg a szexista kéjenc főnöke bele nem bukott a sok csajozásba (is). Ráadásul a románokra is irigykedhetünk...

Így állunk mi a nőkkel a közéletben. Nagyjából sehogy. Jobb híján egyesek már Kálmán Olgáért is képesek őszintén rajongani! Bárhogy is szavaz a nép április 6-án, a következő négy évre is maradnak súlyos többségben a csúf férfiak, mi pedig továbbra sem nézünk parlamenti közvetítést.

Cs. Bereczki Attila