Mi ez a hisztéria Debrecenben?

A Facebookon és minden más lehetséges fórumon az terjed, hogy a városvezetés a DVSC nevének, címének és színeinek megváltoztatására készül. Ennek különböző verziói kaptak szárnyra, a dezinformáció mesterei tündökölnek. Egy hülye százat, mit százat, tízezret csinál! A szurkolók megfelelő információk híján érthetően lázadnak, a DVSC és a város legfelsőbb vezetése szerdán este a fészkükbe látogat – úgy tudjuk Szima Gábor és Kósa Lajos is tiszteletét teszi! –, és próbálja megnyugtatni a híveket, hogy szó sincs szín-, név- és címerváltoztatásról. Valamiről azonban mégis szó van, az pedig igazán komoly! A DVSC jövő ilyenkor a nyugat-európai mércével is nagyszerű stadion birtokában egy új szintre lép, és a „falusi” futballnak Debrecenben vége, vagy fölösleges az egész nagyerdei beruházás, nem is beszélve a pallagiról!

Nem hétpecsétes titok, hogy a város és a DVSC új marketingstratégia kialakításán dolgozik, melynek elsődleges célja a nézőtoborzás. Ha az új stadionban is 4-5 ezer, tehát negyedháznyi drukker lézeng egy-egy mérkőzés alatt, akkor a stadion ellen a leghangosabban ágálók lepik el az összes létező fórumot, és mondják majd a magukét, tegyük hozzá: teljesen jogosan! Nincs mese, hogy az egész beruházás értelmet nyerjen, a mostani átlagos nézőszámot duplázni, de inkább triplázni kellene. Máskülönben a stadion a Kósa Lajos, a DVSC, az egész Debrecen és nem utolsó sorban a magyar foci nagy bukása lesz!

Nem kell azt különösen fejtegetni, mert minden szurkoló tisztában van vele, hogy a DVSC-nek jelenleg igencsak gyerekcipőben járó marketingstratégiája van, de mentsége, hogy futballban megfelelő stadion nélkül igencsak nehéz bármit is kínálni. Hiába adja a Loki immár évek óta potomáron a belépőt, normális vécé, fedett büfé és fedett lelátó nélkül ezer forint is sok. Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, a merchandising, vagyis az arculatépítés a nyugat-európai kluboknál régóta létező gazdasági tevékenység, mert a képlet egyszerű, ha tódul a szurkoló, akkor magas a jegyeladás, ömlik a sör a büfében, és – ami a legfontobb – van szponzoráció. Profi futballban ráadásul mindez nem választás kérdése, hanem az egyetlen járható út!

A helyzet persze kissé bonyolultabb, futballban erőteljesen és profin kidolgozott, majd felépített marketingkommunikáció önmagában kevés, mint Messinek a védőfal.  A stadiont és a legújabb Loki-pólót is egy idő után megszokja a szem, az arénát tartalommal is meg kell tölteni! Mert az első, amit a szurkoló értékként megvesz, az maga a játék, csak utána jön a mez, a kulcstartó, a sapka, az óvszer vagy a tolltartó. Az ajándéktárgy-értékesítésnek persze Debrecenben is van ugyan egy olyan „hátsó szándéka”, hogy azokon keresztül hívják fel a figyelmet a csapatra, de a szurkolók száma még nem érte el a kritikus szintet, amikor ez igazán működhetne. Magyarán: egyre több DVSC-pólós, sálas fiatalt lehet látni a városban, de nem eleget, divatról pedig végképp nem beszélhetünk.

Egy jó csapat sokat segítene, csakhogy jó csapatot nehezebb építeni, mint stadiont, egyik reményünk pedig éppen az, hogy a stadion majd lendületet ad. Ha pedig valakiben tényleg felmerült a Loki címerének, nevének és színének megváltoztatása, gyorsan kérjen időpontot a pszichiátriai szakrendelésen! A Kenézyben van ismerősünk, soron kívül bejuttatjuk!

Cs. Bereczki Attila