Hol vagy, Budapest?

Van néhány sportág, mely igazán nagy tömegeket vonz, ezáltal milliárdos biznisz. Mindegyik több mint sport, egy nemzet fejlettségének fokmérője, dicsőségének és büszkeségének forrása. Első a foci, hosszú szünet, majd következik a kosárlabda, a jégkorong és a kézilabda. A sorrenden lehet vitatkozni, meg azon, hogy esetleg felfér még a listára a tenisz és a profi boksz, de a televíziós nézettségek egyértelműen árulkodnak arról, hogy mit kíván a nép. Szóval ezekben a sportokban kellene virítani, hogy szaporodjon azok száma a nagyvilágban, akik különbséget tudnak tenni Budapest és Bukarest között. Ezeket a sportokat piacosították, hogy csúnya kapitalista kifejezéssel éljek. A nemzetközi trendek pedig abszolút leképezik a magyar viszonyokat. A globalizmus már csak ilyen, ahhoz kell alkalmazkodni, vagy lemaradsz, mint a borravaló.

A probléma a vízfejnél kezdődik: Budapest nem sokat tesz hozzá a sport által épülő országimázshoz. A fővárosban mintha az összetartozás euforikus érzése nem nyilvánulna meg a sportpalettán, és a drámai hanyatlás nem újkeletű. Nézzük a főbb sportágakat! A kosarasoknál „vidékbajnokságnak” nevezik a pontvadászatot – női és férfi vonalon egyaránt –, a kéziseknél dettó. Jégkorongban 14 éve nyert utoljára bajnokságot pesti csapat – a Ferencváros –, azóta Fehérvár–Dunaújváros 10–3. Futballban évek óta egyértelmű a debreceni hegemónia, nagyon szurkolunk, hogy idén még a dobogóra se férjen fel budapesti csapat. Inkább a Győr, mint az Újpest...

Azt mondja a magyar liberalizmus utolsó mohikánja, a nagy főpolgármester, hogy Budapest termeli meg az ország GDP-jének közel 40 százalékát. Akkor ott megy ám az üzlet, dübörög a gazdaság, száguld a pannon puma. De hol a csapatuk? Amit Budapest – az ország legjobban fejlődő gazdasági régiója – klubszinten felvonultat az úgynevezett látványsportágakban, az nagyon karcsú! Az ember, aki egyetlen ellopott BKV-fillérről sem tud, a tökéletes Budapest képét vázolja fel minden megnyilvánulásában. Én meg azt mondom erre, hogy kiizzad egy bajnokcsapatot Debrecen, Veszprém, Fehérvár, Szeged, Győr, Dunaújváros, Pécs, Sopron, Szolnok, Zalaegerszeg, de Budapestnek szinte semmi sem jut. Az MTK időnként nyer valamit, de a 150 fős teadélutánjait nem lehet a szórakoztató (futball)ipar részének tekinteni. És senki ne jöjjön azzal, hogy a nagy sikersportágunk, a vízilabda Budapestre koncentrálódik, mert itt most „komoly” sportokról értekezünk, olyanokról, melyek rajtunk kívül három-négy közép-kelet-európai törpe nemzetnél többet hoznak lázba.

A halmozottan vidéki énemnek több mint kellemes érzés, hogy a fontos sportágakban a budapestiek labdába sem rúgnak. Járhatnék örömtáncot, ordíthatnék torkom szakadtából a meccseken, hogy „Hol vagytok, birka budapestiek?”, de semmi értelme. Ebben a tenyérnyi, vízfejű országban Budapest nélkül nem megy.

Már látom a fényt az alagút végén, az önkormányzati választásokat. A nagy liberális, akit „kihagytak” a BKV-buliból, elhúz a dalmát tengerparti nyaralójába, az új fővárosi közgyűlés, a kerületi önkormányzatok és mindenki más rájön arra, hogy a sport jó márka, meg „nehogy már a vidékiek szarják nekünk a spanyolviaszt!”. Akkor majd lesz Budapestben spiritusz, lesznek óriási derbik, és lesznek jó válogatottjaink!

Cs. Bereczki Attila