Hat százalékos szebb jövő
A Jobbik a vidék pártja – azt mondták. Ehhez képest mit keres tizenhét budapesti a Jobbik-frakcióban? Nagyon úgy tűnik, mintha felülreprezentáltak lennének a fővárosiak, akárcsak az NB I-ben. Akárhogy számolom, a 17 majdnem 35 százaléka a 47-nek, ennyi „nemzetmentő” alakít frakciót Sopronban. Szépen összeraktátok az országos listát, fiúk! Megvártátok, míg a vidékiek hazahúznak az utolsó vonattal? Vagy mi a csuda történt?
Éppen ismerkedni akartam a leendő törvényhozásunk tagjaival, amikor azt látom, hogy Budapest, Budapest, Budapest… Abból nekem megárt a sok.
Régi perverzióm, hogy megtanulom az összes országgyűlési képviselő nevét. Nem kell sajnálni: volt gyerekszobám, nem molesztált szexuálisan a nevelőapám, mert nem is volt, és Irapuatót leszámítva különösebb trauma nem ért. A 386 név a fogadás tárgyát képezte az 1994-ben, a BL-döntő kapcsán, és bár nyertem, bemagoltam én is az egészet, nehogy átverjenek! Már akkor sem lehetett mindenkiben megbízni, főleg abban nem, aki képes ilyenre fogadni. Azóta egyedül a 2006 és 2010 közötti ciklus maradt ki, valahogy nem vitt rá az undor.
Új szelek fújnak, vissza a régi kerékvágásba! Az apokaliptikus magyar jövőt felvázoló radikálisok az elsők, mert „az ország kétharmadra jobbikos, csak nem tud róla”, a Fidesznél meg van legalább száz ismeretlen pofa, egy egész hétvégére való meló, az MSZMP – akarom mondani MSZP – régi ismerős, az LMP-nél még nincsenek arcok, Molnár Oszkár pedig hamar ment. Szóval kezdem, hogy Apáti, Balczó, Balla, Bana, Baráth, Dúró, Gaudi-Nagy, Gyenes... Az anyját! Az első levegővételnél a részeredmény: Budapest–Vidék 4–4. Ejnye, mondom magamban, 7-es metró vagy cigánybűnözés? A vidék felpörög, és a végén egy Vágó, Varga, Vona, Volner, Zagyva, Zakó 6–0-s rohammal zár. Ennek a drága magyar választási rendszernek hála, a meccs a végére fordulatot vesz. Hátha szóba kerül néha Hadház is a Tisztelt Házban!
Ha én ózdi Jobbik-szavazó lennék, nagyon nem fognám be, és együtt háborognék a tiszavasvári károsultakkal. Azok a jelöltek – jelesül Kisgergely András (Ózd) és Császár Gábor (Tiszavasvári) –, akik mindkét fordulóban 30 százalék fölött értek el, le vannak ejtve, a lényeg, hogy az öt-hat százalékos Balczó Zoltán, Pörzse Sándor, Hegedűs Lórántné, Novák Előd és még sok csókos ott ülhet a „Ország Templomában”, hogy jobbikos terminus technicusszal gyarapítsuk a fogalomtárunkat. Ők veszik majd fel a mintegy 250 ezer forintos képviselői alapdíjat, az ilyen-olyan gittegyleti/bizottsági részvételért járó 150 ezret, plusz 154 ezer forint költségtérítést. Császárék a 30 százalékukat kenhetik a hajukra, mert az országos listán fasorban sem voltak, a területin is csak középen.
Hegedűs Lórántné biztos nagyon okos és hívő asszony – meg hát az ő ura egy lelki pásztor, akire szintén nagy szükség van, mert akad itt birka dögivel –, csak azt nem tudom, hogy kit képvisel, amikor csak ötödikként végzett a Budapest-belvárosi választókerületében. Alig 1363 szavazatot (6,36 %) kapott az első fordulóban, Czászár spori agyonverte 8392-vel (33 %) Vasváriban. Ez így nem kóser, uraim! Értem én, hogy a párt kelet-magyarországi népszerűsége közrejátszott az egyéni jelöltek jó eredményében, de éppen ezért tetszettek volna a kelet-magyarországi jelöltek javára néhány fővárosi fullajtárt visszaléptetni, ha már a Vadkelet vitte be a pártot az Országgyűlésbe, mert az úgy korrekt.
Nálam is nagyobb perverzek – akik ezért még pénzt is kapnak – kiszámolták, hogy Kelet-Magyarországon és Pest megyében 31 olyan Jobbik-jelölt van, aki nem kerül be a parlamentbe, holott jobb eredményt ért el, mint a párt a megyében vagy a helyi listavezető. Vagy Békés kivételével mindenhol találni legalább egy olyan jobbikos képviselőjelöltet, aki a megyei és az országos átlagot is felülmúló teljesítménye ellenére nem jut mandátumhoz.
Hat százalékos lúzerekkel kezdődik a szebb jövő?
Cs. Bereczki Attila
