Debreceni stadionsirató
Ha dalba lehetne foglalni, milyen az új Nagyerdei Stadion, akkor Liszt rapszódiái csendülnének fel! Kifinomult, érzéki, könnyed, varázslatos, tökéletes romantika az egész. Debrecen romantikája. Ha azt kérdi tőlem egy ismerős, hogy szép helyet akar Debrecenben, akkor azt mondom: Stadion. Ha azt kérdi tőlem egy nő, hogy adjon le tíz kilót a fenekéből, azt mondom: Stadion! Ha azt kérdi tőlem egy távolból jött idegen, hogy mondjak egy jó helyet Debrecenben, azt mondom: Stadion! Ha felriasztanak édes álmomból, azt mondom: Stadion!
Megszállottság, tudom. Csak az a bökkenő, hogy kevesen vagyunk ennyire romantikus lelkek. Tízezernél sokkal kevesebben. Meccsenként. Pedig azt mondták a politikusok, marketing guruk, hogy annyian leszünk. Mert annyinak kell lenni! Annyira jött be a TERV, mint Hofinak a 14 malac. A romantikusan szép létesítmény úgy kong az ürességtől, hogy a sajtópáholyban telefonálni sem merek, mert a Tócóskertig visszhangzik minden, amit mondok. Mire hazaérek, az asszony képben van. A gyönyör (Stadion) mögötti üresség kiábrándító.
A helyzet megoldást kíván! Ne kerteljünk, kiromantikáztunk magunkat, ez a csapat a Stadionhoz méltatlan társaság. Kondás mester újabban azt mondja, méltó, csak momentán mentálisan „zokni”. Én csak szeretem a focit, ő pedig érti is, tehát minden bizonnyal jobban tudja. Mindenesetre rajongásból csak annyit látok, hogy a magyar bajnokságnál sokkal többre hivatott Szakály Péter csetlik-botlik a pályán, Bódi Ádám menne előre, de nem tud, a veretlen bajnoki cím egyik letéteményese, Selim Bouadla „elfelejtett” focizni, a másik, Nenad Novakovics frusztrált, mint egy érett szűz lány, a magánemberként végtelenül szimpatikus Ibrahima Sidibe „megöregedett”, Kulcsár játékáról Karinthy rossz tanulója jut eszembe, Adamo Coulibaly pedig NINCS. Egyedül Korhut Misin látszik némi profizmus, azaz lendület és elszántság, ezért mellesleg már régen a válogatottba követeltük, de nagy pech, hogy egy bal bekk nem tudja megváltani a debreceni focit.
Mi lesz veled, Nagyerdei Stadion? Egyszer széthordunk, mint a rómaiak a Colosseumot?
Kezdjük egy aprósággal! Ha már csak négy deci egy 360 forintos sör, akkor az legyen négy deci, és nem két deci sör és két deci hab! Az átlag lokista nem oligarcha adócsaló, hanem kétkezi munkás, számtantanár, technikus, bolti eladó, aki görnyedve küzd meg a betevőért, tehát nem illik szemtelenül átverni! Továbbá kéretik a sör mellé jó focit adni, esetleg pénzért jó futballistákat venni, ha már (vagy még) nem tudunk egyet se kinevelni. Tessék kiszolgálni tisztességesen az embereket!
Most ott tartunk, hogy lassan leég a képünkről a bőr, és értetlenül állunk az előtt, hogy az Oláh Gábor utcai koszfészekbe többen vettek belépőt egy mezei bajnokira. Akkora a nihil, hogy üvöltenénk, de elnyeli a hangunk. Elfogytunk. . .
Cs. Bereczki Attila
