Charlie vagyok Debrecenben
Hozzászólóink többsége pusztán a durva provokációt, az erkölcsi fertőt, a devianciát látja a szatirikus lap karikatúráiban. Egyesek odáig mennek, hogy a Charlie Hebdo meg- és kiérdemelte a terrort, a mészárlást, legalábbis céltáblát tartott maga elé, és hát eltalálták.
Ezzel a gondolattal az a nagy probléma, hogy ha a dzsihádisták szigorúan és kizárólag provokatív, a muszlimot Mohamedestül alázó újságírókat gyilkolnának, akkor sem lehetne értelmet és mentséget sejtetni a párizsi vérengzésben, mert egy karikatúrára semmiképpen sem lehet két tárnyi Kalasnyikov a válasz. A dzsihádisták azonban muszlimokat is ölnek (leginkább azokat), meg hindukat, meg keresztényeket, nyilvánosan lefejeznek amerikaiakat, franciákat, németeket, nőket is gyilkolnak, meg gyerekeket, de ölnének magyart is, ha éppen egy hazánkfiába botlanának iszlámállamosdi közben. A dzsihádisták motivációja érthetetlen, kiszámíthatatlan, felfoghatatlan, éppen ezért nincs, nem lehet magyarázat Párizsra, a szerkesztőségre és a kóser boltra.
A Charlie Hebdo-féle humort lehet szeretni, és lehet nem szeretni. Hozzászólóink többsége nem szereti. Kétségtelen, hogy olykor gyomor kell hozzá, és nem biztos, hogy az befogadja például a pápát seggbekúró Jézust. Gyalázat? Inkább hányinger. Más vallásából gúnyt űzni megint csak az. Szerintem.
A nagy büdös demokratikus helyzet azonban az, hogy másnak lehet más VÉLEMÉNYE. Nem írhatom elő Charliéknak, hogy ők mindig nekem tetsző, számomra kedves - mondjuk politikusokat szívató - poénokkal rukkoljanak elő, és ne bosszantsanak undormányokkal. Mint ahogyan nem várhatom el mástól (rokontól, kollégától, baráttól, idegentől, olvasótól), hogy velem együtt gondolkodjon a humorról, a vallásról, a politikáról, a fociról, az erkölcsről. Ha ő mindennek máshol húzza meg a határait, amihez egyébként joga van, akkor egy idő után legfeljebb elkerüljük egymást, de semmiképpen sem lőjük le!
A Charlie vagyok a véleménynyilvánítás szabadsága melletti kiállás. Tudják, a Cívisírnél az olvasó véleménye is szabad!
Cs. Bereczki Attila
Lehet azért nevetni is! A Charlie Hebdo és a szólásszabadság mellett teljes vállszélességgel kiálló Francois Hollande elnök ezt kapta az újságtól, amikor megcsalta egy színésznővel a szép és okos élettársát:
