A debreceni vigalmi negyed

Belvárosi olvasóink egyike a teraszokból felszálló cigarettafüstre panaszkodott. Mit szólt a 31-es busz és az IFA bűzéhez? A dízelkorom-részecskék hatása a szervezetre egyáltalán nem vicces. A cigarettafüst sem az, de még mindig jobb, mint a kipufogógáz. Nagy a zaj, a Simonffy utca a vigalmi negyed – árad tovább a panasz. Nevezhetjük annak is. Egy biztos: ez az utca az egyetlen, ahol az embert Debrecenben elkapja a nagyvárosi gépszíj. Mintha egy kozmopolita metropoliszba csöppennénk: kimondhatatlan nevű cafék, elegancia, mediterrán hangulatú teraszok – néha van ülőhely is –, jól öltözött fazonok és Victoria’s Secretben flangáló macák. A Simonffynak csak egy baja van: túl rövid, bár így is simán elmenne Barcelonában, Milánóban vagy Lisszabonban is. Lenyűgöző turista-vonzereje van, tócóskerti, újkerti, csapókerti és egyéb kertségi turisták előszeretettel keresik fel, és költik el a pénzüket, különösen nyáron, amikor a gyerekek ingyen fürödhetnek a szökőkútban.

A Simonffy vigalmi negyednek olyan varázsa van, hogy szaporodnia kéne. Belvárosi, őslakos olvasóinktól előre elnézést kérek, de ha rajtam múlna, megtripláznám a kocsmák, cukrászdák, kávézók, fagyizók és egyéb vendéglátó egységek számát. A centrum ma már nem a kereskedelmi kikötője a városnak, mint száz éve, hanem – napszaktól függően – a közigazgatási, illetve a szórakoztató központja. És ez nem debrecenikum. Így zajlik az élet Brassótól Leiriáig. Az autókat mindenütt kitiltották: „Eredj gyalog, európai polgár, egyél, igyál!” Az autó rontja az üzletet. Autóval belvárosba menni tőlünk nyugatabbra ma már olyan, mint csikket vagy használt papírzsebkendőt eldobni az utcán. Bunkóság. Debrecenben nem azért van néha dugó – egy pesti a szóhasználatért most körberöhögne –, mert nincsenek utak, hanem azért, mert sok az autó. Abból pedig azért van sok, mert méregdrága a dékávé, bár akkor sem szállna át mindenki, ha hirtelen ingyenes lenne, de ez már egy másik kényes téma: társadalmi fáziskésés.

Debrecen belvárosának úgy kell a csend, mint a Lokinak a vereség. Sehogy. Zaj, lárma, móka, kacagás, luxuskurvák, turisták ezerrel! Természetesen pökhendiség egy őslakos képébe vágni, hogy „ha nem tetszik, húzz el onnét, pajtás!”, de a helyzet a környéken reményeim szerint nem konszolidálódik, így mégiscsak érdemes megfontolni az üzleti ajánlatomat: csendes környezetben lévő, tócóskerti háromszobás lakásomat hasonló méretű, de inkább nagyobb Simonffy utcaira cserélném.

Cs. Bereczki Attila