Székelyek Budapesten

A Budapesti Székely Kört már csak azért is ismerik országosan, mert csaknem hetente szervez kirándulásokat Erdélybe, Felvidékre, Délvidékre, az Örségbe, de távolabbi vidékekre is. Róma, Párizs, Brüsszel, de Milánó, Velence és Bécs is szerepel állandóan az útitervekben. Bizony mondom, hogy érdeklődés követi valamennyi útjukat, egy-egy hagyományos útirányra már összeszokott társaság indul. Legtöbbször mégiscsak Erdélybe visz az útjuk, hiszen a Székely Kör vezetője is székely. Ferencz Vilmos ma is büszkén gyergyóremeteinek vallja magát, bár ő már Érden született, de még most is olyan ízes a tájszólása, mintha TúlaMaroson, Bakóban vagy Csutakfalán látta volna meg a napvilágot. Szülei még a háború zivatarában maradtak Érden, annyi más falubelivel együtt. Így már természetes, hogy Érden is van Székely Kör, s van annak egy olyan székely dalos csoportja, hogy hírük messze megelőzi őket, ünnepszámba megy, ha Budapesten is fellépnek gyakran.

Jól és eredményesen működik a Kerepesi Székely Kör, aztán van székely kör Budakalászon is, ebben a Buda melletti városkában immár évente megrendezik a határon túli magyarok találkozóját, s ilyenkor el is csattan a tréfa: a határon túli magyarok java székely. S ha nem hiszi valaki, akkor el is magyarázzák: a felvidéken ugyebár, a Csallóköz lakói székelyeknek vallják magukat, keletebbre, Bodrogközt is székelyek lakják, Erdélyről ne is beszéljük, mert Nagyvárad határában is volt valamikor a Telegdi székelyek szálláshelye, s a Mezőség is székely volt hajdanán, aztán Délvidéken ott van Székelykeve, s a Trianonnal kettévágott Őrség lakói is székely eredetűek .

Van székely kör Budakeszin is, ők is szerveznek gyakorta székely találkozókat, s aztán a budajenői székely kör nemrégiben azzal rukkolt ki, hogy bemutatták Kodály Székelyfonó című daljátékát, gondolhatja a kedves olvasó, hogy milyen sikert arattak!
E sorok írója gyakran vett részt a székely körök rendezvényein, valahányszor emelkedett lélekkel, s azzal az érzelemmel, amelyet valamennyi székely átérez, valahányszor csak paroláznak egymással. Nagy a sora annak, hogy ki mivel foglalkozik. Van, aki az építkezéseknél, van aki lovakat ápol, ismét más vállalkozást indított, a lányok és menyecskék egy része a vendéglátásban, másikuk otthon háziasszony, gyereket nevel , egyszóval élik a hétköznapok magyarországi életét, s szívükben lüktet a honvágy. Olyankor aztán összegyűlnek, dalolnak, táncolnak és koccintanak arra az árva székely életre, amely valamennyiüknek osztályrészül jutott. Soha olyan boldognak és megelégedettnek nem láttam őket, mint akkor, amikor a Budapesti Székely Kör meghívta Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét találkozni a budapesti és környékbeli székely körök tagjaival. Izsák Balázs ismertette a székely autonómia szabályzatát és bemutatta azt az ádáz harcot, amelyet a Tanács a román hatóságokkal vív, hogy az európai normák szellemében a Székelyföldön is megvalósítsák a területi és közigazgatási autonómiát. – Na, ha ez megvalósul, valamennyien hazamegyünk! – replikáztak a székelyek és tekintetükkel megsimogatták az asztalt borító nagy székely lobogót!

A Budapesti Székely Kör hagyományosan kirándulásokat szervez a csíksomlyói búcsúra, olyankor a Székelyudvarhely melletti Máréfalván és Fenyéden éjszakázik a csoport. Olyan hagyományosan jó kapcsolat alakult ki a két székely faluval, s mellettük még Zetelakával is, hogy nemrégiben Ferencz Vilmos kezdeményezte a zetelaki Forog Virág népi együttes magyarországi vendégszereplését, s a záró előadást éppen Budapesten, a Magyarok Házában tartották. Ahogy a székelyeknél dukál: szilvapálinkával és kaláccsal kínálták a közönséget s mutattak be olyan fergeteges táncparádét, hogy szűnni nem akart a taps. Kovács Imre, az együttes oktatója mondta, hogy mindenütt sikerrel szerepeltek Magyarországon, csak az esett néha rosszul, ha románoknak nevezték itt-ott-túl a székelyeket. No, jöjjenek csak hezzánk, kapnak kostolót a székely vendégszeretetből, mondta búcsúzóul Kovács Imre. Aztán Ferencz Vilmos minden székely szereplőnek adott ajándékba egy könyvet s nekem átnyújtott egy meghívót: kirándulást szervez szeptember elején az oroszhegyi pálinkafesztiválra, nagyon reméli, hogy lesz turista bőven,hiszen Oroszhegyen és a környékén, Ülkén, Üknyéden olyan szilvapálinkát főznek, amely hét nyelven beszél. S ebben aztán mindannyian egyetértünk.

Bereczki Károly