Gyurikánk, tégy csodát!
Áprilisi születésem jussán nehezen tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy mi, áprilisiak valamennyien bolondok vagyunk. Vagy úgy, hogy a valóban bolondos áprilisi szélbe kapaszkodva alkotunk, vagy alkottak, az emberiség és benne a magyarság közhasznára. Vagy úgy, hogy ördögi sugallatra pusztítanak, rombolnak és átkozottak lesznek mindörökké. Van példa bőven mind a kettőre. József Attila április 11-i születésnapját ne is említsük, említik azt elegen, a költői hagyatékot is megszégyenítő politikai, vagy dilettáns irodalmi harsogással. Szegény Radnótit se emlegessük, mert korai pusztulása a magyar közelmúlt szégyene, akárcsak Szerb Antalé, akinek termékeny szellemmel megáldott fejét puskatussal verte szét a szoldateszka idiotizmusa. Nos, akkor már ott is vagyunk április 20-án, Adolf Hitler születésnapján, aki a saját hülyeségét összetévesztette a német nemzeti érdekekkel, vérbe borította a világot és kis híján a magyarságot is vágóhídra tereltette. Az ő születésnapja szomszédságában, április 22-én született, agyába oltott őrültséggel Uljanov, a Vlagyimir Iljics. Fűhúzó április tobzódó jókedvében még ezt a gnóm idiótát is póráz nélkül engedte. Aztán csaknem egy évszázadig vörös posztóba bújtatott gyilkosok és korlátolt agyú banditák hadával tartotta rettegésben a világot. Bele is bénult a világ csaknem fele ebbe a komcsi maszlagba. Ejnye-ejnye, kedves áprilisom, hát szabad volt ez? A nagyvilág nem érdemelte meg, gyakori tévelygései és bűnei dacára sem, hogy két ilyen áprilisi szörnyeteggel büntesd ártatlan lelkét.
Most sincs vége a bolondos hatalmi harcnak. Ez az egész komédia, ami a köztársasági elnök személyét kikezdte, amolyan kisebbségbe szorított ellenzéki heccparádé, inkább hasonlít egy vásári komédiás wurlitzeres harsogásához, mint megfontolt magyar politikai erők felelős gondolkodásához. Az ebet karóhoz kötő indulatok olyan áprilisi széllel béleltek, hogy azon csak kacagni, hasunkat fogva nevetni lehet.
Közben áprilisi szeszéllyel egyre drágul a benzin és virul az üzemanyag turizmus. A pénzügyőrség bolondos áprilisi hangulatában már tervezgeti a csalafinta ötleteket, miként húzhatná be az adócsőbe a benzinnel seftelőket. De az áprilisi bolond szélnek hála: nincs az az okos adófelügyelő, aki túljárna az eszén egy minden kenőolajjal megkent seftelő eszén. Nem csoda, hogy az Apehot összecsapták a Vámőrséggel. Az adófizetők és adószedők közti élet-halálra menő harc még a Kádár-rendszer hagyatéka. Akkoriban egy rajongó pénzügyminisztériumi hivatalnok beleszeretett egy szépséges butikos asszonyságba. Hiába halmozta el azonban lopott ruhaszárító kötelekből származó pénzekkel, a kis nőcske egy velencei kiránduláson egy gondolában egy makaróni kereskedő karjaiba omlott. A rajongó hivatalnok bosszút esküdött, és lelkesen csatlakozott az akkor alakult Apehhez mint főosztályvezető. de egy másik hivatalnok, aki kevesebb ruhaszárító kötelet lopott, mert gipszben volt a keze, leleplezte. Mindkettőt leváltották és közönséges pénzügyi ellenőrök lettek. De a butikosokra azért lecsaptak.
Mert az is bolondos áprilisi nóta, hogy „mire észrevette volna, holtan mászott ki alóla!” A pénzügyesek mostanság razziás szűrésekkel próbálják tetten az ügyeskedőket, de a fő tolvajokat úgysem tudják lefülelni, mert azok mindenkor a parlament és a neokomcsi kormányzat rúdja mögé bújva, a – szerintük – demokrácia szélcsendes nyugalmában csücsülnek.
Április bolond szele számomra mégis az ifjúság szépségét, az első szerelmek üdeségét lopja vissza a szívembe. Mikor fennkölten szavaltam kedveseimnek József Attila gyönyörű, Április című hexameterét:
Illan a könnyű derű, belereszket az égi magasság,
S halvány vágy veti ingét, pírral a reggel tájra.
Miközben potyára ontom szavaimat kedves barátnőm fülébe, fölcseng bennem édesanyám intelme: Szent György napja előtt nem szabad mezítláb járni. Valóban, mintha a gonoszságot, ármányt, politikai csinnadrattát, aljas rosszindulatot megtestesítő hétfejű sárkányt legyőző Szent György a tavaszi napsütés és meleget árasztó fuvallat hírnöke lenne. Nem véletlen, hogy Kolozsvári Márton és György Nagy Lajos királyunk megrendelésére készítették el az akkori világ legelső önálló lovas szobrát: Szent György lándzsát szúr a gaz sárkány szívébe! Hja, kedves olvasóm, hogy ez a szobor most Prágában, a Hradzsin egyik terét díszíti? Olyan magyar király volt Nagy Lajos, hogy mindegy volt neki: Prágában, Budán, Krakkóban, Visegrádon, vagy éppen Bécsben osztogatja uralkodói kegyeit. Akkor azok mind hozzánk tartoztak! A kora középkori Kolozsvár főterét is a két művész testvér, Márton és György tervezték és kialakítását felügyelték. Mikor mi kolozsvári egyetemisták voltunk, minden április 24-én virágot vittünk a Farkas utcai szobor talapzatára és imát is mondtunk: Gyurikánk, tégy csodát és öld meg a kolozsvári magyarságra támadó hétfejű sárkányokat is.
A házsongárdi temetőben olyankor pompáztak már a tulipánok és nárciszok, nyitogatták szirmaikat az orgonabokrok és fenn, a Bükkben pajkos illattal nyíltak a jázminok. Bódító illat melengette a lelkünket és Szent György szobránál ilyenkor magyarodtunk kicsikét.
Bereczki Károly
