Autonómiák Európában VII.: Baszkföld forrongó világa

A baszk nép hazája a Pireneusok legnyugatibb része és az azt körülvevő terület. Spanyolországban négy megyére terjed ki, Franciaországban három megyére a pireneusi Atlantique tartományban. A baszkokat a spanyolok vascosnak nevezik, a franciák pedig basques-nak, ők magukat euskaldunak mondják, hazájukat pedig Euskaldunak. A baszk nyelvet nagyjából 800 ezer ember beszéli Spanyolországban és 80 ezer Franciaországban, de mindkét országban ennél többen tartják magukat baszknak. A baszk nyelv származása máig rejtély. Tény, hogy néhány újlatin szó és kifejezés átvételén kívül ősi nyelvüket megtartották évezredeken át, feltehetően a római hódítás előtti, főniciai eredetű karthágói punok leszármazottai, hiszen ők hódították meg először az Ibériai-félszigetet. Tudjuk, hogy az ókor egyik legnagyobb hadvezére, a legendás hírű Hannibál itt nevelkedett. A Krisztus utáni 10. századtól kezdődően fokozatosan kiszorította a baszk nyelvet a kasztíliai spanyol, de autonómiájukat a 20. század elejéig megtartották.

Nemcsak nyelvük és népük származása talányos (még a magyarsággal is kapcsolatba hozták), hanem biológiai eredetük is. Náluk legritkább a B vércsoport, leggyakoribb a 0 és az RH negatív, azaz egyediek ilyen szempontból Európában. Hagyományosan független paraszt és halász népesség, rendíthetetlen római katolikusok, híresek hagyománytiszteletükről, ádáz jellemükről és könnyűlábú, akrobatikus népi táncukról. Már a középkorban is úgy ismerték őket, mint gyakorlott halászokat, hajóépítőket, vakmerő bálnavadászokat és tőkehalászokat, akik messze kimerészkedtek az Atlanti-óceánra. Makacs függetlenségiek és szabadságszeretők. Franciaországban autonómiájukat a francia forradalom után vesztették el, Spanyolországban, hosszú folyamat után a 18. században. Szabadságszeretetük hozta létre az autonómiáért küzdő szeparatista szervezetet (ETA), ami az erőszaktól sem riadt vissza és a közelmúltig rettegésben tartotta a spanyol közéletet. A spanyol polgárháború idején a katalánok mellett a köztársaságpártiak rettenhetetlen harcosai voltak, Hamingway híresen szép könyve, az Akiért a harang szól éppen a baszk hősiességnek emel örök értékűen szép mementót.

A polgárháború után a Franco-rezsim betiltotta az euszkara nyelvet is, szigorúan büntették használatát. Ez volt az ETA működésének fénykora, a robbantások azonban, sajnos, számos ártatlan életet is kioltottak. A diktatúra bukása után, a polgári demokratikus jogok újjáéledtek és az ETA számos terrorakciója után a spanyol kormány elérkezettnek látta az időt a baszk kérdés rendezésére. Széleskörű autonómia törvényt dolgoztak ki, aminek nyomán nemrégiben az ETA le is tette a fegyvert, s manapság Baszkföld Nyugat-Európa egyik legkorszerűbb autonómiáját élvezi. Alapja a Baszkföldi Autonómiarendelet (Statutum) képezi. E szerint nemzeti lobogóját elismerik, az euszkara nyelv a hivatalos nyelv a három megyében. Euskadinak kizárólagos joga van a kormányháztartás munkájában, az igazságszolgáltatásban, közigazgatási jogok gyakorlásában, vízgazdálkodásban, a gazdasági élet majd minden területén, kultúrában, népművészetben, a bankéletben, a nők körülményeinek fejlesztésében, az ifjúságpolitikában. Saját adórendszerrel rendelkezik, a spanyol államnak egyösszegű „államköltségvetési hozzájárulást” fizet. A Statutum IV. cikkelye a módosítást a baszk parlament hatáskörébe utalja és kimondja, hogy semmilyen záradék, vagy szerződés nem módosíthatja a Statutumot, sem spanyol, sem nemzetközi.

Ez olyan garancia, ami példa nélküli Európában és örök tanulság minden ezutáni autonóm politikára nézve is. Baszkföld évezredekig tartó hősies szabadságharcának beérett a gyümölcse, immár szabadon kibontakozhat gazdasági-társadalmi fejlődése, az euszkara nyelvű könyvkiadás rekordokat dönt, és Baszkföld Spanyolország egyik legdinamikusabban fejlődő autonóm tartománya jelenleg. Autonóm fejlődése Spanyolország gazdaságának fényét emeli és a sokszínű Ibéria turisztikai nevezetességeit is kínálja. Példája lehet valamennyi közép-kelet-európai, göcsörtös nemzetállami ábrándokat kergető politikai elitnek, hogy az autonómia nem az államtól való elszakadás, hanem, éppen fordítva: az állam gazdagításának egyik járható útja.

Bereczki Károly