Konfliktusgóc
Fokozott izgalommal mentem át tegnap vásárolni Hadházra: lestem a fekete ruhásokat, a jár- és polgárőröket, skubiztam a rendőröket, hátha történik valami. De csalódtam! Az égvilágon nem történt semmi, még csak egy kicsinyke aláírást se kért tőlem a kutya se.
Hajdúhadház rajta van a térképen. Mármint a bűnözésföldrajzin, amit a Heti Válasz cikkében láttam. De nincs a 100 legveszélyesebb település között, sőt Hajdú-Biharból egyetlen falu vagy város sem szerepel a listában. Viszont az országnak ezen, a keleti felén a legnarancssárgább a térkép, aminek ezúttal semmi köze a Fideszhez: a lap ezzel a színnel jelölte az etnikai konfliktusgócokat a 2008-ban és 2009-ben elkövetett bűnesetek száma alapján. Egyúttal pedig az is kiderült számomra, hogy a közel 13 ezres Hadházon 2009-ben 659 bűncselekmény történt, naponta több mint egy. De ez persze csak statisztika. Nincsenek benne olyan „apróságok”, mint például hogy a hazafelé baktató gyereket üti-vágja az iskolatársa – minden ok nélkül persze, csak úgy –, és nincsenek benne a kisebb lopások sem. Az már nyilván bekerül a bűnözésföldrajzi térkép alapjául szolgáló adatokba, ha a várost Bocskaikerttel összekötő kerékpárúton lerángatnak egy nőt a biciklijéről és elveszik a táskáját, meg az is, ha a vonaton rabolnak ki utasokat. Ezek már tényleg komoly balhék, amelyek ráadásul – jobbára az elkövetők és nem az áldozatok miatt –„etnikai konfliktusgóccá” züllesztik a helyet, ahol élünk. (Jegyezzük meg: nem Hadház a legnarancssárgább ezen a bizonyos térképen, hanem Told, Váncsod és Hencida.)
Persze nem kell nekem ahhoz mások írását olvasni, hogy rájöjjek: a hadházi cigányság egy részének életvitele jócskán megingatta a közrendbe vetett bizalmat. Az én bizalmamat mondjuk már gyerekkoromban megingatta egy (nem hadházi) fiatalember, aki a nemi szervével próbált meg hatást gyakorolni rám. Sikerült neki! Míg élek nem felejtem el, mint ahogy azt sem, hogy a bocskaikerti családi házunkba is simán betörtek az amúgy ötpontos biztonsági zárral ellátott ajtónkon áthatolva, és elvitték a kazánunkat. De nem fog kitörlődni az emlékeim közül az a jelenet sem, amikor éjjel kettőkor becsengetett egy rendőr, és közölte: megvan a kocsi! Mi azt se tudtuk, hogy eltűnt, de örültünk. Viszont a sógorom két motorja, amit akkor loptak el tőle, amikor még udvarolt a nővéremnek, soha nem került elő.
Talán ezek után nem kell magyaráznom, miért örültem annyira, amikor a falumban felhívást tettek közzé: polgárőröket keresnek. Akkoriban ugyanis megszaporodtak a betörések Bocskaikertben, ezért úgy döntöttek, éjszaka, párosával, kocsival járják a falut és rendet tartanak. Igaz, nem viseltek egyenruhát, nem voltak félkatonai szervezet tagjai és nem kötődtek a Jobbikhoz sem. De megnyugtatták a kedélyeket, bátrabbakká tették a félősöket.
Hadházon cirkusz van. A 13 ezer lakosból körülbelül kétezren igénylik, hogy ott legyenek a polgárőrök, négyezren viszont biztosan nem. A maradék hétezer nem nyilatkozik. A belügyminiszter – az origo információi szerint – kormánydelegáltakból, önkormányzati politikusokból és helyi kisebbségi vezetőkből álló, úgynevezett „válságmegelőző csoportokat” állítana fel az ilyen társadalmi feszültségek megelőzésére.
Rosszul hangzik, de ők tudják… Már ha tényleg tudják, mit akarnak csinálni az országosan is jócskán megrendült közbizalommal. Jelenleg ugyanis ebben egyáltalán nem lehetünk biztosak.
B. Gergely Krisztina
