Kapirgáljunk a szemétdombon!
A magyar ember kilóra megvehető – és akkor ezzel most nem mondtam semmi újat. A környezettudatosság pedig vagy a fejében alakul ki, vagy sehol: 2 forintos árfolyammal, hogy közhelyes legyek, esélye sincs a zöldeknek a kollektív szemléletváltásra. Pedig erre volna szükség. Azt mondja egy ismerősöm, hogy a szelektív gyűjtés elérésére az anyagi ösztönzés a legjobb módszer, mivel önkéntes jogkövetésre nemhogy nálunk, de még Németországban sem lehet építeni. Ezt arra fel mondta, hogy szerinte a színes kukás rendszerrel (a szelektív gyűjtőszigetekkel) még német barátainknál sem sikerült 50 százalék fölé tornázni a begyűjtési arányt. Úgy látja, két igazán jó megoldás van: a műanyag palack és az alumínium doboz betétdíjassá tétele („a németek 25 centért úgy viszik vissza, mint a kisangyal”), illetve a szerves hulladék kötelező különválogatása. Hát nem tudom…
A magyar rendszer e téren (jelenleg) elég soványka kínálattal rukkol elő. Túl sok vizet kéne inni ugyanis ahhoz, hogy megérje visszavinni a laposra taposott palackot a szupimárketbe: ötösével veszik vissza a műanyag palackokat. Ha másfél literesnél kisebbet viszek, darabonként 1 forintot kapok, ha másfél literest vagy annál nagyobbat, akkor 2 forintot. Külön árak vonatkoznak a zsugorított PET-palackok visszaváltására, melyekért darabonként 1 forinttal többet fizetnek. A mi öttagú családunk egy hónapban mondjuk 40 palack ásványvizet iszik meg, amiért 120 forintot kapok, ha laposra taposom. A benzin, a cürhődés és a gyerek „bébiszittere”, forintosítva a befektetett energiát, nemigen telik ki ebből a pénzből, ami pedig az új zsugor vizet illeti, arra – bármennyire olcsó is – szintén nem elég.
Lehet, hogy inkább alkoholt kéne inni! Bár az viszont az össztársadalmi álszenteskedés, valamint az orvosilag alátámasztott, nagy arányban bajt okozó májzsugor és/vagy akut hasnyálmirigy gyulladás miatt nem annyira preferálható. Pedig az alumínium dobozok gyűjtésének kiemelkedő környezeti haszna van, amire már nemcsak a sörszövetség hívja fel a figyelmet! Egyetlen darab alumínium doboz újrahasznosításával például annyi energia takarítható meg, amennyi egy televízió 3 órás működéséhez elegendő. Tehát egyetlen heinekenes doboz visszavételével nyugodt lélekkel nézhetjük végig VV Béci és a többi bunkó szombat esti bohóckodását. De mást is mondok: egy-egy dobozt 2 forint 50 fillérért váltanak vissza a korlátozott számban kihelyezett automaták, ami már csak azért is jobb eredményt produkál, mint az ásványvíz, mert a sörből kimutathatóan jóval többet fogyasztunk. Valahol azt olvastam: hazánkban évente mintegy 700 millió eldobható fémdoboz kerül a kukába, aminek több mint 70 százaléka – mintegy 500 millió darab!!! – sörös doboz. Ez, kimutatások szerint, a belföldi sörfogyasztás több mint 40 százaléka.
Tehát ha már az anyagi ösztönzést nézzük, akkor legyen inkább sör, mint víz. De még ennél is jobban jár az, aki például a 60 forintos üvegbetéti díjjal büszkélkedő, az ősanyáról elnevezett vermuttól vár jobb kedvet naponta. Egy átlagos magyar háziasszony (nem hivatalos kimutatások szerint) hetente körülbelül egy üveggel fogyaszt el ebből az italból, ami havi 240 forint üvegbetétidíj-bevételt jelent. Ami nagyon nem sok, pláne ahhoz viszonyítva, hogy az ezzel kötelezően együttjáró gamma GT-romlást viszont már nem igazán lehet később a visszájára fordítani. Ha tehát romlik a máj, romlik az életminőség is, amivel muszájból együtt jelentkezik a több gyógyszer, több orvoslátogatás, tehát több benzinkiadás is. Szóval inni se érdemes, mit szépítsük. A legjobb módszer – az ismerősöm anyagi ösztönzést preferáló véleményével ellentétben – szerintem mégis inkább az, ha fejben tudatosítjuk a szelektív gyűjtés lényegét az embereknél. Sőt már a kisembereknél: jó lenne óvodás korban elkezdeni a környezettudatosságra nevelést, hogy mire felnőnek, természetessé váljon számukra a különböző hulladékok különgyűjtése, akár zsákos megoldás, akár szigetes jut nekik osztályrészül. Nem lehet ugyanis tömegtendencia az a fajta primitív gondolkodás, hogy amíg nem csökkenti a díjait a szolgáltató, addig nem válogatjuk külön a szemetet. Mert ez épp fordítva működik: ha nem válogatunk, előbb-utóbb többe kerül majd.
Enni se eszünk meg mindent. Felvenni se veszünk fel akármit. Feleségül menni sem szoktunk válogatás nélkül. Legyünk már akkor igényesebbek a szemetünk tekintetében is!
B. Gergely Krisztina
