Beton, tér, kő
Emlékszem, közröhej tárgya volt, amikor a Modem bejárata előtt frissen lefektetett, szürke térkő bevörösödött. A díszburkolat ágyazatát alkotó kőzet magas vastartalma ugyanis a csapadék hatására oxidálódott, és a gránitburkolat felszínére került. Az oxidáció azonban nem volt bekalkulálva, és nem volt megemlítve az ünnepélyes térátadón, így elég hülyén vette ki magát az új színezet. Volt is nagy nyilatkozgatás, magyarázatgyártás, két egyetem által végzett vizsgálat, általuk kimutatott eredmény, rozsdafolt-eltávolítási tanácsok. Végül aztán csak sikerült lesikálni a köveket, s azóta is az eredeti, szépségesen szürke pompájában várja a tér a Modembe érkező tömeget.
Ugyanitt történt tehát, hogy a mélygarázsba levezető lépcsősoron megindult a fal. Omlik, bomlik, nem bírta a hideget, úgyhogy most ezt is helyre kell rakni. Garanciálisan. Igaz, hogy a hiba javítása szintén az időjárás függvénye, tehát amíg hideg van, nem lehet megcsinálni. Vagy ha mégis, nem fogja sokáig bírni, mert akkor most se omlott volna le pont emiatt. Szóval szegény kivitelező (egyébként egy jól menő, nagy hírű, számos helyi megrendelést maga mögött tudó cég) nehéz helyzetben van.
Akárcsak Debrecenben bárki, aki önkormányzati megrendelésre épít – hiszen nem kell ahhoz különös természeti jelenség, hogy újra kelljen rakni a követ a közterületen. Gondoljunk például a Csapó utcai sétatérre, ahol a múlt nyáron annak ellenére szedették fel a munkásokkal a térkövet, hogy nem volt rajta rozsdafolt, s nem lazította fel az eső sem. Egyszerűen csak későn jött rá valaki, hogy amit terveztek, az nem jó. Hiányzott belőle a ráció.
B.Gergely Krisztina
