A debrecenitől az országos agrárforradalom felé

Évnyitó agytorna halakról, zöldségekről és a napsugárról. Óvatos becslések szerint is több százezer hazánkfia pörgette le a fejében az elmúlt két héten a Cívishír cikkének megjelenése után. Ennyi embert azért nem bírna el a hátsó kert, sem a Csapókert, de még Debrecen sem, főleg így stadion nélkül. De valljuk be, az agyunk se nagyon tudja feldolgozni a fogadtatást. Mi van itt emberek, tényleg agrárforradalom készül?!

Amikor a közszolgálati tévében a szokásos agytompító politikai és halálhírek között pár percre bevillant a debreceni halas-zöldséges családapa színtiszta logikája, derűs életszemlélete és előremutató megoldása, az azért szépen odacsapott a semmit reszelgető művilágnak. Az esti híradó ezen a szakaszon éppen arról szólt, amiről szólnia kellene, egy valódi hírről! Jópár nappal később ért újabb ledöbbenés, a legolvasottabb hazai oldalon még mindig legolvasottabb anyag volt a csapókerti akvapóniáról feltett hatnapos videó…

Az újságíró irkál-firkál valamiket, az olvasó meg visszajelez. Itt most nagyon-nagyon-nagyon visszajelzett, sokszorosan túlmutatva a halas-zöldséges hobbikertészet határain.

Mi van az emberek fejében 2012 legelején, ha ekkorát szól egy valóban figyelemre érdemes téma?! A lesajnált, lebirkázott, sokszorosan eltemetett, a média szerint csak övön aluli témákkal elérhető emberek fejében. Kiderül, hogy mégiscsak élnek? Ráadásul gondolkodnak a jövőjükön, keresik a megoldásokat ahelyett, hogy végleg belebódulnának a VV-hisztibe és egyéb őrületekbe?

Ahogy körülöttünk lassan, de biztosan sorra bedőlnek ország és világ tartóoszlopai, egészen más megvilágításba kerülnek a folyamatok. Nemrég az egyébként agráregyetemet végzett közismert fociedző interjún kívül egy éles kanyarral odavágta, hogy Magyarországnak adottságai alapján már régen önellátónak kellene lennie. Öt éve még mindenki kinevette volna, ma sokan elgondolkodnának a szavain.

Öt évvel ezelőtt az akvapónia híre se kapott volna ekkora erejű országos hátszelet. Mára azonban eljutottunk oda, hogy az emberek a saját bőrükön érzik, a jól megszokott rendszerek zsákutcába jutottak. Egyre nehezebb lesz nekik beadni, hogy legyenek szívesek megvárni, míg véget ér a válság. Ami egyébként négy éve tart, de még senki nem látja a végét. Azt meg egyre nehezebb lesz előttük letagadni, hogy a természet logikáját lekövető, helyi, közösségi megoldások kora jött el.

Nagyon sokan el is kezdtek ebben az irányban gondolkodni, és cselekedni, az más kérdés, hogy a média fősodra nem róluk szól. De látva, hogy a debreceni hátsó kerti történet mekkora felkiáltójellé változott, ideje teret adni ezeknek a kezdeményezéseknek. A sok millió tonna műhír után ideje valódi híreket is útnak indítani. A visszajelzés egyértelmű, van rá igény!

HeGergAnd