Krecz Tibor: Kiesünk vagy nem esünk?
A tavaszi szezon nyitómeccse előtt egy pontra van az éllovastól a DVSC ellenfele, a Kisvárda. Aggódó lokisták spekulálnak: azoknak jobb játékosaik vannak, télen is igazoltak, Sesztákék tömik őket pénzzel, mi meg gyengék vagyunk, nem is igazoltunk, meg nem is töm pénzzel bennünket senki se. Jaj, szegény Loki…! Jaj, szegény Loki?
Vegyük elő azokat a tényeket, amelyek meghatározzák a Loki jelenét!
A csapatról, a játékosokról – a védelem
Van két rutinos kapusunk. Igazolták, hogy bármelyikük véd, meccsenként stabilan kivéd két ziccert, hoz minimum két bravúrt. Igaz, hogy ketten együtt hetvenévesek, jó lenne mögéjük két langaléta ifjú tehetség – ilyen egy se látszik. A két veteránnal megvagyunk, a soron következő kapusunk nevét ma még nem tudjuk.
A védelmünk 17 bajnokin benyalt 29 gólt. A stabil jelző alkalmazása csúfolódás lenne. Ősszel volt itt minden: egymeccses brazil, lassan beilleszkedő francia, kényszer centerhalf (Baráth), sérülésre sérülés, kényszermegoldásra kényszermegoldás. Ez a csapatrész a lágyékunk. Az ellenfeleink ide rúgnak rendszeresen, s mi össze is zsugorodunk kínunkban. A télen semmi olyasmiről se értesülhettek a szurkolók, ami Nospaként hathatna. Görcsben vagyunk, reménykedünk: reméljük, hogy a brazil bemutatkozik játékosként, s nem kell elzavarni a pokolba; reméljük, hogy stabil párost találunk középre, továbbá lendületes és minimum durvapokróc lesz a két széle. Kapaszkodjunk abba mentő(nem kötélbe)cérnába, hogy a csapat a legutóbbi négy meccsén (két bajnoki, két felkészülési) nem kapott gól. Kösz, don Carrillo.
A pálya közepe
Itt a DVSC képes kiállítani egy olyan négyes fogatot, amelyben a játékosok összeadott életkora meghaladja a 130 évet, de olyan négyest is pályára küldhetünk, akik összesen nincsenek 90 évesek se. Az őszi hajrára olyan helyzetbe kerültünk, hogy az új coach nyilván kényszer hatására, de a fiatalabbaknak szavazott bizalmat – s mit ad a mindenható, gördülékenyebb lett a játék. Könyörtelenül darál, őröl az idő múlásának szenvtelen gépezete. Tisztelet a csodás pályafutásoknak! Bizalom az ígéretes jövőnek! Ha megfogjuk a pálya derekát két stabil belső védővel, a széleken lendületből és keményen megyünk, meccsenként beadunk legalább húszszor (félidőnként tíz beadás nem is sok), akkor meg is lennénk – még elöl is. Húsz beadásból lehet kaparni valamit.
A támadójátékunk – kaparás elöl
Ősszel 17 bajnokin rúgtunk 29 gólt. A szezon elején elmondhattuk, hogy sokat rúgunk, a végén már csak csurrant cseppent. Mindegy, hogy mennyi a 29 rúgott gól, sok vagy kevés. Pont csak arra volt elég, hogy 17 meccsből csupán négyet nyerjünk meg. Az is mindegy, hogy milyen a 12 csapatos bajnokság, 17 meccsből négy megnyerésével sehol sem lehet normális helyet szerezni vagy tartani egy tabellán. A támadójátékunk 2022 elejére ennyire elegendő. Van egy primadonnánk, Ugrai, aki ha jobb belsőre veheti balösszekötőben, akkor a hosszúba ragad a labda, s még csel is van. Mellé, elé, mögé kell még ember, különben az derül ki, ami igaz: egyedül van. Várjuk Dodót, innen is üdvözlet neki!
Minek szurkolunk?
Ha akarjuk, akkor észrevesszük, hogy összeáll egy olyan jobbszárny, amelyikben lendület, technika, vagányság és nem mellékesen távlat is van: Bévárdi, Baranyai, Kusnyír. Az oldal pont rámutat, hogy ideje összepakolni egy hasonlót balra is. A három jobblábas után említeni kell Bényeit és Baráthot, akikre felépíthető a jelen és a jövő fedezetsora. Tinédzserkorból lépnek ki – a mi felelősségünk, hogy mivé neveljük őket, mivé fejlődnek. Szujó, Gyönyörű, Kundrák, Soltész – meg is eszi a fene, ha nem bontakozik ki a tehetségük. Van erőforrása a Loki-focinak, van elég ifjú, lesz is. Annak szurkoljunk, hogy az egész hóbelevanc fejlődik a játékosnevelés, játékosképzés, játékosfejlesztés terén. Nota bene, izgatottan várom, hogy mit kell észre venni a pallagi új szakmai vezetés munkájából…
S a mezőny
Bizonnyal nagy durranások kísérik a magyar klubfutball következő éveit.
A DVSC keretének szerkezete nem művi. Itt valóban a helyi nevelésű s az ifjabb korosztályba tartozó játékosok csoportja a legmeghatározóbb. Példálózva a többiekről. Az MTK – a Sándor Károly Akadémia és Garami professzor úr fellegvára: addig építgették stratégiailag, amíg egyszer csak tele nem lett kóborgó külföldi edzővel meg zsoldosjátékossal, most meg azt ígérik, hogy magukhoz tértek. A vidéki fellegvárak közül Várdán és Kövesden több a külföldieknek szóló munkavállalási engedély, mint a magyar állampolgároknak szóló munkaszerződés. Ott a magyar futball fejlődésének záloga? Aligha. Vannak csapatok, ahol drága, de közepes kontinentális edzőre, játékosra telik, kisoskolás magyar futballcsemete nevelésére nem telik. Ami nem természetes, az nem fejlődik organikusan – bárki bármennyi lóvét tol bele. Debrecen ebben a folyamatban nincs a fősodorban, de nem a periférián van. A Loki a világ közepe. Pofozkodós tavasz után, mi bennmaradunk. A talpra állt francia szerecsennel, kemény középső védelemmel, megfiatalított fedezetsorral, lendületes jobbszárnnyal – NB I! A luftballon felhő pedig ritkul.
Hajrá, Loki!
A szerző kommunikációs stratéga, a Lángos.hu tartalmi felelőse
