Örök tél, örök remény - itt a női Saul fia?
Látszólag semmi újat nem tudna adni az Örök tél, ami első ránézésre a Saul fiát idézi, csak éppen nőkkel a főszerepben. De ha túl tudunk ezen tekinteni, rájövünk: ez sokkal több egy újabb komor magyar filmnél.
Igencsak felkapott téma a hazai rendezőknél a második világháború, azon belül az elhurcolt és alantas munkára kényszerítettek sorsa. Nem véletlenül nyert Oscar-díjat a Saul fia két éve, elsősorban a holokauszt különleges szemlélete és a drámai kamerajáték miatt. Az Örök tél sem mondható szokványosnak a meghurcoltatás feldolgozását illetően, hiszen eddig kevésbé volt a nők szenvedésén a hangsúly. Szász Attila rendező kiváló munkát végzett ezúttal is, ahogy legismertebb filmje, A berni követ esetében.
Az Örök tél hitelesen mutatja be azoknak a nőknek és férfiaknak a sorsát, akiket a szovjet megszállás alatt elhurcoltak a Gulag- és Gupvi-táborokba. Személyes visszaemlékezésen alapul, mégsem érezzük azt, hogy szokásos lágerfilm lenne. A történet középpontjában egy fiatalasszony áll, aki az örök fagyos táborban kénytelen tartózkodni társaival a háború végéig. A fizikai meghurcoltatáson, az embertelen bánásmódon felül azonban a legnagyobb problémát a lelki gyötrődés okozza: távol lenni a családtól, aggódni az otthon maradottak és a harcoló férjek miatt és napról napra elviselni a fogva tartók brutalitását. Irén azonban hamarosan nem várt segítséget kap, és gyökeresen megváltozik az élete.
Szokatlan egy munkatáborbeli életről szóló filmben a kilátástalan helyzetben is pislákoló, szűnni nem akaró remény bemutatása – itt azonban ezzel szembesülhetünk.
A történetben lévő csavar egészen új színt visz a műbe, ettől tud igazán kitűnni az ehhez hasonló alkotások közül. Olyat már sokat láttunk, hogy borzasztó kínokat élnek át, vagy lelketlenné válnak a rabok, ha a helyzet úgy kívánja. Az Örök tél azonban sokkal árnyaltabban mutatja be a reménykedés szakaszait, talán pont annak köszönhetően, hogy egy nőt állít középpontba.
Mint minden lágerfilmben, eljön az a pont, amikor választani kell: küzdünk az életünkért, vagy beletörődünk az elkerülhetetlenbe és megadjuk magunkat a halálnak, Irén karaktere pedig e két véglet között ingázva próbál megoldást találni a helyzetére.
Izgalmas pluszt ad a történetnek a szerelmi szál is, mely eddig szintén nem volt része a hasonló filmeknek, hiszen a mindennapi küzdelemben szinte lehetetlennek tűnik egy kapcsolat fenntartása, borzasztó körülmények között. Ugyanakkor egyfajta erkölcsi dilemmába is taszítják ezzel a nézőt, ami nem feltétlenül lett volna szükséges, hiszen dráma enélkül is bőven akad az Örök télben.
Bár rengeteg színészt felvonultat az Örök tél, mégis a két leginkább említésre méltó a főszerepet játszók alakítása. Gera Marina – aki a filmben Irén – kitűnően formálta meg ezt az összetett karaktert, arcjátékával ő vitte a filmet a hátán. Csányi Sándor nem okozott meglepetést: számos jobb-rosszabb magyar alkotásban bizonyította már, hogy még mindig az egyik legjobb hazai színész.
Kiváló forgatókönyv, csavaros történet és remek színészi alakítás – méltán lehetünk büszkék az Örök télre, egy újabb kimagasló magyar filmre.
Gönczy Anna
