Hajmeresztő felvetések Brüsszelben
Az év első napjaiban a hideg mellett az a hír járta be a nemzetközi sajtót, hogy egy német újságíró különböző néven harmincöt menekültközpontban regisztráltatta magát, hogy kitapasztalja a rendszer működését, és egyetlen alkalommal sem fogott gyanút senki. A pakisztáni születésű újdondásznak nem volt nehéz migránsnak kiadnia magát; bemondott egy hamis nevet, elmesélte honnan jött és menedékjogot kért. Senki sem kérdezett túl sokat. Kollégája gyakorlatilag bejárta egész Németországot, és mindenhol beadta menedékkérelmét és mindenhonnan felvette a támogatást.
Hamis tehát az az állítás, hogy Germanisztán terroristákat importál, valójában tenyésztik őket. Az Unió jogalkotó szerve az Európai Parlament hozhatna olyan egységes jogszabályokat, amelyekkel az ilyen eseteket is megakadályozhatnák. Ezek a honatyák/anyák azonban egész mással foglalatoskodnak, mindjárt mutatjuk is, hogy mivel.
A szóban vagy írásban benyújtott felvetésekre az Európai Bizottságnak hat héten belül válaszolnia kell. A Politico című angol nyelvű hírportál összeállítása alapján betekintést nyerhetünk a brüsszeli szenátorokat izgató kérdésekbe; öveket becsatolni, tessenek figyelni!
Itt van mindjárt a katalán szocialista EP-képviselő, Javi López javaslata; ő a hagyományos pintydaloltató versenyeket élesztené újra, melyet a katalán kormány az EU-ból érkezett nyomásnak engedve tiltott be. López szeretné, hogy engedélyezzék újra a pintyek befogását, hogy művelhessék a fent említett tradíciót a helyi madárdaltársaságok szervezésében.
A baszk Izaskun Barandica, az ALDE párt tagjai azzal kapcsolatban fejezte ki aggodalmát, hogy a nemi identitás-problémákkal küzdő emberek számára létesített segélyvonalak nem elég biztonságosak. Szerinte önmagában az a tény, hogy azokat technikailag lehetséges lehallgatni, a beszélgetéseket pedig rögzíteni lehet, sok nemi önazonosság-problémával küzdő embert eltántorít attól, hogy igénybe vegye a szolgáltatást.
Miközben csaknem félmillió ember migráns eltűnt a hatóságok szeme elől, az olasz Angelo Ciocca azt tudta kérdezni az egyik felszólalásában, tervezi-e az Európai Bizottság bátorítani az embereket csigafarmok létrehozására? Részben mert ez új jövedelemforrás a küszködő gazdák számára, és az üzlet felvirágoztathatja a kistermelőket, mert már Európát is elérte dél-Ázsia legújabb divathulláma: a bőrüket kényeztetni vágyók csiganyállal kezeltetik az arcukat. Azt már csak mi fűzzük hozzá, hogy ez új lehetőséget villant fel a bűnüldözés területén is. A csigák ugyanis csíkot húznak maguk után; tanulmányozásukkal talán elérhető, hogy az akár több mint tucatnyi hamis személyazonossággal felnyalt segélyből dúsgazdaggá vált csaló bevándorlók is láthatóvá váljanak a hatóságok számára.
A gyomrunknál maradva, a francia Mireille D’Ornano azt firtatta, hogy van-e valamilyen terv arra vonatkozólag, hogy a rovarok élelmiszerként való fogyasztására buzdítsa az EU népességét? A rovarok magas, a hústermékekével versengő tápértékére is rávilágított a kedvező környezeti hatásokkal egyetemben: kevesebb üvegházhatású gázt fogunk kibocsátani, ha emberi fogyasztás céljából tartjuk a rovarokat, tette hozzá. Ezzel – önkéntelenül – egy párttársának a rovarinváziókat taglaló kérdésére is választ talált: együk meg a túlszaporodott ízeltlábúakat.
Egy Ming Flanagan nevű ír képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy honfitársai az unióban a megszokottól eltérően értelmezik az idő fogalmát. A „tól-ig” formában megadott időintervallum ír értelmezése szerint az időszakasz első, illetve utolsó napja is a tartam részét képezi. Az Európában közkeletű, ettől eltérő definíció sérti népének állampolgári jogait, ezért sürgeti, hogy találjanak valamilyen megoldást. Tekintve, hogy létezik olyan filozófiai irányzat, mely szerint nincs is idő, eltörlése lehet az egyetlen megoldás, ami nem diszkriminatív; félünk, ettől a társaságtól ki is telik.
Persze magyarok is akadtak a közéleti akrobaták között, Újhelyi István például az év nagy részében arról faggatta a bizottságot, mikor lesz már egységes szabályozás a tagállamokban a vándorcirkuszokat illetően; az mégsem járja, hogy egy helyütt ennyi a helypénz, másutt meg amannyi. Hosszasan sorolhatnánk még a lényegesnél fontosabb kérdéseket, de többet írni erről már tárhely pazarlás lenne.
A fentiek fényében talán nem meglepő, hogy az EB a válaszadással néhányszor túllépett a hathetes határidőn, s talán az is érthetővé válik, hogy e díszes társaság elnöki pozíciójának betöltéséhez miért nem szükséges még érettségi sem.
Szalmási Nimród
