Tenisz- és Will Smith-rajongóknak kötelező a Richard király!
Sportfilm sok készül, de olyan, amelyben a tenisz vagy a teniszezők kerülnek középpontba, nagyon kevés. Legutóbb a Borg/McEnroe (2017) foglalkozott a sportággal behatóbban, de főleg a címszereplő két figura közötti, már-már archetipikus ellentét került fókuszba. A Richard király (King Richard, 2021) ehhez hasonlóan kissé eltér a megszokott sportfilmes elemektől, de nem annyira, hogy ne legyen befogadható és közérthető.
A történet szerint Richard Williams (Will Smith) a két lányát, Venust (Saniyya Sidney) és Serenát (Demi Singleton) szeretné profi körülmények közé juttatni, hogy profi edzővel pallérozzák tovább tenisztehetségüket. A férfi kitartóan harcol gyermekeiért, és végül egyre magasabb szintekre tudnak eljutni. Eközben azonban Richard folyamatosan összetűzésbe kerül az edzőkkel, a médiával, ugyanis sajátos módon képzeli el lányai jövőjét.
A film érdekessége, hogy középpontjába nem a két világsztár teniszezőt, a jelenleg is aktív Venus és Serena Williamst emeli, hanem az édesapjukat. Richard Williams konfliktusai viszik előre a cselekményt, az ő harcát láthatjuk az előítéletekkel, az edzőkkel, vagy akár a saját családjával. A Richard király éppen emiatt is jó, hiszen a felszínen végig a teniszről szól, sok edzésjelenetet látunk, de eközben egy férfinak és a családjának a harcát látjuk, azt, hogy lányaikat szeretné minél jobban nevelni.
Merthogy Richard Williamsnek és nejének, Oracene 'Brandy' Williamsnek (Aunjanue Ellis) feltett szándéka mind az öt lányát kiváló nevelésben részesíteni, hiszen szeretnének nekik annál jobb sorsot biztosítani, mint ami nekik jutott. Ugyan látszatra nem élnek rosszul, de – mint ahogy az a filmben előkerül –, a lányokra nem várna biztonságos közeg, ha nem foglalkoznának velük.
Reinaldo Marcus Green rendezése azért működik remekül, mert szinte az összes karakterre fordít időt, még ha csak apróságokkal is. A maga rövidségében szinte mindenkit kibont, ezzel sikerül a Williams családot közel hozni a nézőhöz, átélhetővé tenni a drámájukat, megérteni a mozgatórugóikat. Egy nagyon összetartó családot ábrázol, amely az előre jutásban bízik, és ezért mindent meg is tesz.
Emellett a film központi elemévé teszi azt örök dilemmát is, hogy mennyire szabad és kell belefolyni egy szülőnek gyermeke sorsának alakításába. A Richard király ügyesen viszi végig a felsorolt a dilemmákat, remekül építi Richard Williams karakterét, valamint a család dinamikáját, így válik igazán érvényessé az egész film.
Emellett az alkotás teljes értékű sportfilm is, amely történetvezetése végig visz a megszokott úton, viszont a cselekménybe olyan oldalvágásokat tesz, amelyek nem szokványosak. Ez pedig Richard Williams karakterének köszönhető, aki sajátságos felfogásával felborítja a szabályos sportfilmek haladását. Állandó különleges elgondolásaival, önfejűségével folyamatosan kiborítja a teniszedzőket, akik a megszokott struktúra alapján készítenék fel lányait.
Reinaldo Marcus Green rendezése tisztes munka, nem válik unalmassá egy percre sem, sőt a teniszjelenetek kifejezetten izgalmasak. Kissé erőltetett a zenék alkalmazása, de ez most trend a hollywoodi stúdiófilmeknél, hogy gyakorlatilag funkció nélkül telerakják a korra jellemző zenével alkotásaikat. Egyébiránt nem túl látványosan, de jól sikerül megteremteni az 1980-1990-es évek Amerikáját. Emellett érdemes dicsérni a forgatókönyvet, mert jól emeli azokat a fordulópontokat, amelyek igazán izgalmassá tehették a filmet.
A Richard király abszolút csúcspontja Will Smith, aki kiválóan formálja meg a címszereplőt. Alakítása nem mesterkélt, sikerül egy teljesen élő és hiteles figurát hoznia, ténylegesen „eltűnik” a színész a figurában. Emlékezetes és erőteljes dobás ez Will Smithtől, várhatóan komoly díjesővel fogják elismerni. Érdemes kiemelni még a feleségét játszó Aunjanue Ellist, aki tökéletes mellékszereplői alakítást nyújt, az érzelmes és kemény, a családjáért mindig kiálló nő szerepében. Mellettük a két leendő teniszsztárt játszó lányok is remekelnek, főleg a több teret kapó Saniyya Sidney, aki Venust játssza.
A Richard király nem teljesen különbözik a mostani hollywoodi filmes felhozatal darabjaitól, de annyira mégis, hogy egyértelműen kiemelkedjen azok közül. Nem giccses, de az érzelmekkel jól bánó sportfilm, amely jó érzékkel és átélhetően mondja el történetét. Ez ma tényleg különlegesnek számít.
Gaál Csaba
