Álruhás herceg Debrecenben

A városba hétfőn beszökött a Rogán. Szent Anna útján suhant nesztelen, s a terveknek megfelelően nem látta meg senki sem. A polgármester tette közzé közösségi oldalán – illetve az oldalt kezelő –, hogy Lakossági Fórumot (sic!) tartottak Debrecenben, a Kölcseyben, egy órával a polgári napnyugta után, ahol beszédet mondott a fent említett fantom.

Bennünket az eseményt követően tájékoztatott egy olvasónk; lázasan végiglapoztuk sajtómeghívóinkat, széttúrtuk SMS-tárunkat, de nem leltük nyomát, hogy bennünket értesítettek volna. Végignéztük az MTI-jelentéseket, a hivatalos Fidesz- és Fidelitas-oldalakat: semmi. Belelapoztunk az értelmező kéziszótárba, hátha mi értjük félre a lakossági fórum fogalmát; de nem. Ott is az áll, hogy az egy olyan összejövetel, ahol a spontánul összeszaladt népet tájékoztatják egy adott témakörben, továbbá a lakossági aggályok és a fogadtatás felmérése is szerepelhet a kitűzött célok között.

A közzétett képek alapján szörnyű gyanúnk támadt: a propagandaminisztert egyszerűen becsempészték Debrecenbe. A szervezők is biztosra mentek: a résztvevők között régről ismert arcokat fedeztünk fel; aktív és nyugdíjas városházi alkalmazottak, jelenlegi és menesztett képviselők, baráti cégvezérek, aktivisták. A közönség jelentős része pedig olyanokból állt, akiknek katatón tekintetét elnézve, a mondabeli német város jutott eszünkbe, ahol betiltották a szombat esti kabarét, mert az emberek másnap a misén nevetettek (akkor értették meg a poént); azt meg régről tudjuk, hogy horkolni ébren is lehet, ha az ember nem a gázsütőn ül. Utólagos információnkat is ide biggyesztjük: a jelenlévőket elektronikus körlevélben értesítették az eseményről, akik a bejáratnál szorgoskodó cerberusok között léphettek be az országjárás színhelyéül szolgáló szentélybe.

Pedig mi is szerettük volna meghallgatni a sokat próbált tekintetest, legutóbbi találkozásunk meglehetősen harsány körülmények között zajlott, pedig ott még vőfély is volt.

Úgy képzeljük, hogy a reptérről megerősített konvojjal érkeztek a mélygarázsba; néhány nyolcadikos akkor ballaghatott haza a technika szakkörről, illetve a környező házak ablakaiban néhol még pislákoltak a Halloweenről kinnfelejtett töklámpások, így senkinek sem tűnt fel a miniszter narancs-glóriával övezett kobakjának sziluettje. A terembe érkezvén rögtön lehuppant az első sorba Pósán képviselő mellé és onnan hallgatta végig a megszokott szerepéből kilépő polgármester – ha hirtelen felijesztenénk álmából, nem biztos, hogy zökkenőmentesen el tudná sorolni a Soros-terv hét pontját, igaz a többi kormánypárti politikus sem – üdvözlő szózatát (mint Karinthynál Steinmann, az eminens és a tanár duettje, melyben felmondják egymásnak, hogy Soros mekkora gazember).

Nem maradhatott el az ez ügyben már többször közzétett menekülttáboros történet sem, amelynek egyetlen szépséghibája, hogy a tömeges migráció kezdetén, mikor egy kontinensnyi vándor, akár egy homokbánya régen aláfejtett oldala, elindult a határon át, a tábort már bezárták; így Debrecen éppen hogy kimaradt a beáramló emberáradat útvonalából.

Ezután lépett színre maga a főpropagandista, aki a méltatlanul elfeledett költő szavaival amolyan igazi, példamutató csodalény; alul traktor, fölül békegalamb; sallangmentes, szangvinikus mondatai nyugalmat árasztanak, az ellenséget azonban folyamatos rémületben tartják. Többen várták, hogy beszédírói kihasználják a kedvező alkalmat, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom századik évfordulójának előestéjét, és egy szellemes, fordulatokban gazdag retorikai gyöngyszemet produkálnak.

Leninre például úgy is tekinthetünk, mint az első klasszikus NGO-szervezet vezetőjére, hiszen őt bizonyítottan a német kormány pénzelte, s küldte haza egy leplombált vagonban, hogy a háborús ellenfél orosz kormányt gyöngítse; s a későbbiek folyamán is finanszírozta a bolsevik párt forradalmi erőfeszítéseit (a jótékony utókor bölcsességével kiegészítve, hogy azért ezt egy kicsit túltolták).

De ilyen nem hangzott ám el.

Először a Főnök arcképe bontakozott ki a nagy vetítővásznon, hogy ugyebár védjük meg az országot. Ez a verbális védekezés hatékonyságban ahhoz a vasvillához hasonlít, melyet a középkorban kolera ellen tettek ki a falu végére. (Ugyanakkor már működik a „Védjük meg az elmúlt 7 év eredményeit” szlogen: akkor most kampány vagy nemzeti konzul?) Majd sorra következtek a mocskos terroristák képei a határon, hátukon Soros-fotókkal díszített láthatósági hálózsákkal, bozótvágóval a kezükben.

Értjük mi, hogy Rogán nem tartozik a legműveltebb politikusok közé, színvonalban pedig vetekszik Kósa Lajos már-már természetfölötti képzavaralkotási képességével, de azért ennél még tőle is többet vártunk. Tényleg el kell magyarázni egy vájtszemű hallgatóságnak, hogy a vetített diák mit vagy kit ábrázolnak? És tényleg ennyire konspiratív módon kellett lebonyolítani ezt az egész komédiát? Akik szavakban nem félnek a véres kezű spekulánstól és láncos brüsszeli kutyáitól, megijedtek egy nem kizárólag párttagokból álló debreceni közönségtől?

Szóval: itt járt. S hogy itt járt, csak a városháza médiuma tudja csupán, meg a cselédsajtóvá züllesztett megyei napilap. Kampánykezdetnek elég gyászos.

Egy lengyel mondás szerint, ha meg akarod nevettetni az Istent, beszélj neki arról, hogy képzeled el a jövődet. Rogánnak sikerült…

Szalmási Nimród