A Loki Daniellája nem csak szép, még a focihoz is ért!

Cívishír: – Szóval mi köze egy szép lánynak a futballhoz?
Nyitrai Daniella: – Már gyerekkoromban is odáig voltam a sportért, a fociért különösen. A családban senki nem volt ilyen, én így születtem. Már 4-5 évesen a tévé előtt ültem, és néztem a focimeccseket, de a többi sportág – különösen az úszás – is érdekelt. Később úgy adódott, hogy sportújságíró lettem, véletlenek sorozata folytán, és ma már boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Amúgy az újságíró suli előtt informatikus mérnöki diplomát is szereztem, az sem annyira női szakma. Visszatérve a gyerekkorra, annyira szerettem a focit, hogy az iskolaudvaron mindig irigykedve néztem a fiúkat, ahogy játszanak, és szomorú voltam, hogy én nem szállhattam be.

Cívishír: – Van az országban másik nő, aki futballról ír?
Nyitrai Daniella: – Biztosan. Például a Blikknél Pataki Nóra, illetve a Sport TV-ben Rita. Takács Rita. Bár ő nem ír.

Cívishír: – Nem zavar, hogy ebben a közegben túl sok a férfi?
Egyáltalán nem, gyerekkoromban is főleg a fiúkkal lógtam, megszoktam már.

Cívishír: – Kegyes állapot, vagy mégsem? Gázoltak már bele a női lelkedbe?
Nyitrai Daniella: – Bevallom, amikor a DVSC hivatalos honlapjának lettem a szerkesztője, közel 9 évvel ezelőtt, akkor kezdetben nagyon nehéz volt, mert nem vettek komolyan. A játékosokkal nem volt gond, mindig készséggel válaszoltak a kérdéseimre az interjúk során, de néhány, a klubnál dolgozó ember fenntartással kezelt, nehezen adtak tájékoztatást. Aztán idővel rájöttek, hogy egy hivatalos honlapnak milyen nagy jelentősége van, ebből dolgozik a sajtó, és belátták, én csak a munkámat végzem. Most már minden rendben. Hozzáteszem, amikor 9 éve elkezdtem a munkát, még igen kevés hivatalos honlap működött olyan formában, hogy naponta több hír is megjelent. Ezért is voltak szerintem kezdetben nehézségek.

Cívishír: – A nagyfőnök rajta tartja a szemét a munkádon?
Annyit tudok, hogy amikor ideje van, akkor ránéz a honlapra, de nem azért, hogy ellenőrizzen, hanem az érdekli, ki mit nyilatkozott.

Cívishír: – Látszik a dvsc.hu-n, hogy a Loki-menedzsment komolyan gondolja.
Nyitrai Daniella: – Igen, szerintük is nagyon fontos, és ezt most már érzékeltetik is velem. Aminek egyébként nagyon örülök, mert ebbe a munkába a szívemet és a lelkemet is beleteszem.

Cívishír: – Ez a minimum. Az ország legjobb csapatáról van szó!
Nyitrai Daniella: – Büszke is vagyok rá, hogy az ország legjobb csapatának szerkeszthetem a honlapját. Szerencsés vagyok, mert akkor kerültem a DVSC-hez, amikor a csapat szereplése elkezdett felfelé ívelni, így főleg sikerekről írhattam.

Cívishír: – Néha azért bosszant, hogy visszafogottan kell fogalmazni, azaz nem mondhatod meg a magadét úgy igazán?
Nyitrai Daniella: – Nem, mert sosem voltam ez a típus. Nem tetszik, ha egy újságíró mindenféle negatív véleményt fogalmaz meg emberekről, csapatokról vagy bármi másról, sérteget a nyilvánosság előtt másokat. Sosem szerettem visszaélni az újságírói „hatalmammal”. Egyszer dolgoztam egy bulvárlapnál, fél évig bírtam, rájöttem, az nem nekem való. Én csak tájékoztassam a közvéleményt, és még az sem érdekel, hogy emiatt esetleg kevésbé érdekesek a cikkeim.

Cívishír: – Hogy lehet több nőt becsalogatni a stadionba? Azt hiszem, az Old Traffordon beszéltük a sajtópáholyban, hogy „itt minden második néző nő”. Magyarországon mikor lesz így?
Nyitrai Daniella: – Elsősorban javítani kellene a létesítményhelyzeten. Egy kulturált környeztben egy nő is jobban érzi magát. Fontos persze a jó futball is. És persze számít az is, hogy minél több jóképű játékos legyen a pályán. Ez persze csak vicc volt. Sajnos jelenleg kevés olyan nő van, aki a foci szeretete miatt megy ki a pályára.

Cívishír: – Vicc? A férfiak a női kézilabda-mérkőzéseken a lányokat „úgy” is nézik. A nők meg fordítva?
Nyitrai Daniella: – Ebben biztos vagyok, de én azon ritka nők közé tartoztam, aki valóban a sport és a csapata szeretete miatt járt meccsre. Most már a munkám „követel” a pályára, de ezt egy cseppet sem bánom.

Cívishír: – Ugye nem egy számtantanár udvarol neked, hanem egy futballista?
Nyitrai Daniella: – Már vártam a kérdést. Mindig tartom a három lépés távolságot a játékosokkal, mivel ez a munkám.

Cívishír: – Egy ujjadra hány labdarúgó jutna, ha nem lennél „távolságtartó”?
Nyitrai Daniella: – Erre nem tudok válaszolni, mivel éppen a távolságtartásom miatt másképpen viszonyulnak hozzám a játékosok. Nem tagadom, voltak próbálkozások, de hamar belátták, nem sokra mennek velem. Ez így van jól, éppen ezért veszik komolyan a munkám.

Cívishír: – Olyan vagy, mint a jó szerzetes a kuplerájban, aki nem veszti el a fejét?
Nyitrai Daniella: – Így is fogalmazhatunk, de azért én is ember vagyok, néha megcsap a kísértés szele...

Cívishír: – Ennek örülök, már kezdtem gyengének érezni magam.
Nyitrai Daniella: – Persze erős vagyok ezen a téren, ezért sem kerültem soha bajba.

Cívishír: – Akkor nyugodtan elmondhatod, hogy szerinted ki a legjobb férfi a csapatban, mert ugyebár nincs esélye nálad.
Nyitrai Daniella: – Nyilván megvan a véleményem, de ezt inkább megtartom magamnak.

Cívishír: – Akkor semmi erotika: szigorúan futballtudás alapján ki a kedvenc játékosod?
Nyitrai Daniella: – Nálam nincs kedvenc, mert én az egész csapatot szeretem. A DVSC nálam egy, és ebbe beletartozik minden futballista. Sosem volt külön kedvencem, de azt nem tagadom, ha egy fiatal, saját nevelésű játékos kerül a csapatba, nagyon tudok örülni, szívből szurkolok neki, és nagyobb figyelmet fordítok rá.

Cívishír: – Bennfentes vagy: bajnok lesz a Loki?
Nyitrai Daniella: – Ebben biztos vagyok!

Cs. Bereczki Attila