Mi elváltottuk magunkat, a világ pedig levált minket

"Sűrű setét az éj,
Dühöng a déli szél,
Jó Budavár magas
Tornyán az érckakas
Csikorog élesen." – idézte rengetegszer Arany János V. László című művének sorait középiskolában az osztályfőnököm, amikor a logaritmus nehéz, sokszor csúszós talajára tévedtünk. Sűrű, nehéz nap volt a péntek a rövidpályás gyorskorcsolyázóknak is ott a pekingi éjszakában a téli olimpián az egyszer biztos: női 1000 méteren éremosztás, férfi 500-on előfutamok, majd az igazi csemege magyar szempontból: férfi váltó elődöntők 5000 méteren. Ez utóbbi számban (annyira jól esik leírni) címvédők vagyunk. Kezdjük is ezzel, összegezve: új taktika, rossz váltás, egy álommal szegényebbek lettünk, maradt a "B" döntő. Sokáig egy fél körrel később váltottunk, mint vetélytársaink (Hollandia, Dél-Korea, Orosz csapat), ám eltaktikáztuk magunkat. Az eszembe pedig az elődöntő után a volt osztályfőnököm magvas gondolatai voltak, csikorgott ez így bizony, élesen.

A nők 1000 méteres számában Jászapáti Petra "B" döntőt "futhatott", végül, összességében 8. helyen zárta az idei olimpia ezen számát.

A férfiak 500 méteres távjában pedig az előfutamokat rendezték meg február 11-én, mindhárom magyar fiú (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Krueger John-Henry) továbbjutott a szám vasárnapi negyeddöntőjébe, gyakorlatilag egyikőjükért sem kellett izgulnunk ezúttal – ez legalább fényt hozott az éjszakába.

Palánki István