Cristiano Ronaldo egójának kell túlélnie ezt a fricskát

Az elmúlt két évtizedben a földkerekség – Leo Messi mellett – legnagyobb futballistája olyan helyre került, ahol egy szupersztárnak a legkínosabb ülni. Ez pedig a kispad. Ott ücsörögve nézte végig, ahogy nélküle a portugál válogatott kiüti Svájcot. Ezt is megértük!

A klasszis csillaga akkor kezdett halványodni, amikor tavaly visszatért kezdeti sikerei színhelyére, Manchesterbe, ahová abban a reményben érkezett, hogy Bajnokok Ligája részvételhez segíti a Vörös Ördögöket, és az Álmok Színházában újra elvarázsolja a közönséget, ahogy fiatalon tette. Mint amikor a DVSC ellen is játszott 17 évvel ezelőtt a BL-selejtezőben. Amikor „fogadott apja”, Alex Ferguson trenírozta testben és lélekben egyaránt, de akinek már csak a hűlt helye van meg Manchesterben, és jelenleg az a legnagyobb problémája, hogy Château d'Yquemet vagy Château Pétrust igyon ebéd előtt, után vagy helyett valamelyik skóciai birtokán.

Cristianónak álomszerűre sikeredett visszatérése az Old Traffordra 12 év után – két gólt is szerzett a Newcastle United ellen! Egy csapásra két rekordot is megdöntött huszonnégy órával a visszatérése után. A nevével adták el egy nap leforgása alatt a legtöbb mezt – Messi PSG-s csúcsát adta át a múltnak, és a Twitter történetében azt a tweetet lájkolták a legtöbben, amelyben a visszatérését jelentette be a Manchester United. Ki gondolta ekkor, hogy csúfos bukássá fajul a nagy coming home?

A Ferguson-éra eredményeit egyelőre megközelíteni sem tudó Manchester Unitednél – amely legutóbb csak a hatodik helyen végzett az angol elit ligában, így lemaradt a BL-indulásról – tavasszal a német Ralf Ragnick vitte el a balhét, és most éppen egy Erik ten Hag nevű hollandus diktál, akivel hősünk sehogyan sem jött ki. A sajtó és a közönség sem kímélte, rengeteget kritikát kapott annak ellenére, hogy azért huszonnégy góllal – tizennyolc a Premier League-ben, hat a Bajnokok Ligájában – zárta az idényt, Anglia második legsikeresebb játékosaként. Többet rúgott, mint Henry Kane vagy Sadio Mané, csak a dél-koreai Heung-min Son előzte meg a góllistán.

Az új szezonban a föld is beleremegett abba, mi körülötte történt. Magánéleti problémák – a fia halála, a kislánya betegsége – miatt a klub nyári edzőtáborába el sem utazott, a felkészülés alatt egyszer nem várta egy edzőmeccs végét jelző sípszót, hanem hazament előtte, majd – immár a Premier League-ben – megtagadta, hogy csereként pályára lépjen a Tottenham ellen. A következő bajnokira a holland már nem is nevezte.

Ronaldo novemberben, a világbajnokság előtt nem sokkal megtörte a csendet: az angol sztártévésnek, Piers Morgannek adott interjúban kiborította a bilit. Úgy fogalmazott, hogy a Unitednél megállt az idő, a klub csak kullog a világ után, vagyis amióta ő elment – kilenc évet töltött a Real Madridnál és hármat a Juventusnál – nem változott semmi. Majd kertelés nélkül kimondta, hogy nincs meg a kölcsönös tisztelet Erik ten Hag edző és közte. Aligha csodálkozott bárki is, hogy az interjú után azonnal kikerült a keretből, majd kisvártatva szerződést is bontott vele a Manchester United, amely így legalább megmenekül sok hisztitől, továbbá spórol heti 500 ezer fontot, ami nemcsak klub-, hanem Premier League-rekordot is jelentett egyben.

A világbajnokságon eljött az, amire aligha számított a világ, maguknak a portugáloknak is elegük lett a sok Ronaldo-cirkuszból. A csoportmérkőzésen nyújtott teljesítmény alapján a luzitán hívek már szinte követelték Santos mestertől, hogy mellőzze a 195-szörös válogatott megasztárt, mert jobb formában lévő fiatalok ülnek a kispadon. Mintha azt érezték volna a portugálok, hogy a Ronaldo körüli felhajtás a válogatottjuk vesztét jelenti. Fernando Santos kapitány vagy a nép nyomásának engedett, vagy szigorúan szakmai döntést hozott, sose tudjuk meg, mindenesetre meg merte húzni azt, hogy kihagyta a kezdőből a „szent tehenet”. Helyette a Benfica új reménységének, Goncalo Ramosnak adot bizalmat, és aki rögtön meghálálta azt egy mesterhármassal! Csakhogy a Svájc ellen bemutatott portugál örömfoci a kispadon ülő Cristianónak még jobban fájjon. Mert ezen a napon egészen biztosan nem az ő nevét, hanem az ifjú Ramosét „guglizták ki” sokkal többen a világon, hogy megtudják, ki ez srác, és kiderüljön – többek között – az is a Benfica ifjú titánjáról, hogy 21 évesen és 169 naposan triplázott a portugál válogatottban, ezzel feljött a vb-mesterhármast elérők életkor szerinti örökranglistáján a harmadik helyre Albert Flórián mögé (via MTI).

Egy biztos: ekkora fricska még nem érte a világ első számú – a legtöbb Instagram-követővel büszkélkedő – celebritását, de temetni még korai lenne. Kétségtelen, hogy tudásánál csak az egója nagyobb, de éppen ez az önmagába vetett hit emelte a futballvilág tetejére, vagyis ösztönözte arra, hogy mindig többet és többet érjen el. Nem földöntúli zseni, mint az isteni Diego, aki már a mennyekben van, „csak” megtestesíti a tökéletes labdarúgót. Alkata és elkötelezettsége révén sokkal nagyobb labdazsonglőröknél vitte többre a fociban, és ha másért nem, ezért a legádázabb kritikusainak is kalapot illik emelni.

Visszatér még ő, ne legyen kétségünk! Ha kiduzzogja magát szombatig, akkor már ezen a világbajnokságon, ha nem akkor utána egy újabb zsíros szerződés képében, Európában, Amerikában vagy az Arab-félszigeten.

Cs. Bereczki Attila