Lélekgyógyító debreceni győzelem a Mosonmagyaróvár ellen

32-26-ra legyőzte a DVSC Schaeffler a Motherson-Mosonmagyaróvár együttesét a K&H női kézilabda liga november 2-i játéknapján a Hódosban.

Ez utóbbi rajta is hagyta a Mosonmagyaróvár elleni első félidőn a bélyegét, hiszen az első 20 percet követően 9-9-re állt a Debrecen egy papíron jóval gyengébb ellenféllel szemben. Hiába volt lendületes a csapat és jöttek a gólok a balszélről, átlövésből, betörésből, csak mindig válaszolgatott a Mosonmagyaróvár. Nagyon nem segített az sem, hogy az alapcsapatot (Triffa előtt Vantara-Kelemen, Despotovic, Bulath, Tóvizi, Kovács, Varsányi) 6 perc után hígitotta Köstner Vilmos vezetőedző. Jött Karnik, Vámos és Karsten és bizony nagyon dadogott a labda, többet is elszórtak a hölgyek mezőnyben, de egyéni megmozdulásokkal sikerült helyretenni a hibákat. A 10. és a 20. perc között öt lövést, köztük hetest és ziccereket védett a vendégcsapat szupertehetsége, a junior Európa-bajnok Herczeg Lili, míg a másik oldalon Triffának nem, csak Oguntoyénak volt hárítása az első félidőben. 

[Beillesztett cikk: Tízgólos győzelem Debrecenben]

A játékrész finisére magára talált a Loki, amihez elsődlegesen a már említett Herczeggel vívott mentális csatát kellett megnyernie a mieinknek. Vantara-Kelemen cunderezése, Varsányi bombagóljai a rövid felsőbe és Bordás higgadt pattintása jelezte: felvettük a kesztyűt, nem óhajtjuk a továbbiakban naggyá tenni, folyamatosan belepüfölni a lasztit a kivételes reflexekkel bíró, lábbal is nagyszerűen dolgozó „móvári” hálóőrbe. 15-13-al fordultak a csapatok.

Itt muszáj megjegyezni, hogy az MTK után ismét elkerülhető gólt kaptunk az utolsó másodpercben. Egy hete Gerháth Fannit nem vettük komolyan úgy 9 méterről, most Lancz Barbora dobta el 10-11 méterről nyilvánvaló időkényszer alatt (bement, Oguntoye csak nézte, talán el sem hitte). Ha megzavarja (megzavarja!) a koncentrációt, drága hölgyek, ne nézzetek az órára!

Tíz perccel a vége előtt felbőgette a motort a Loki

A második félidőt a dominánsabb, magabiztosabb arcát mutató DVSC folytatta; Bulath Anita különösen élvezte mérkőzést, jól mozgatta a csapatot, amikor pedig elszánta magát, villant a korábbi válogatott csuklója. Szintén nagy kedvvel játszott Jelena Despotovic, akit lerántani sem volt könnyű ezen az estén; a pompás alkatú, erős, ruganyos montenegrói lány bukfenceit egy dzsudós is megirigyelte volna.
Jól sült el az is, hogy az idáig gyenge formát futó Karnik és virtuóz poszttársa, Kovács ezúttal több periódusában a mérkőzésnek egymást váltva védekeztek és támadtak. Kívülről úgy tűnt, a védőfeladatát ezúttal jól ellátó Karnik önbizalmat merített ebből a részsikerből, és ha támadni is fenn maradt, már meg-megvillantotta az ő igazi énjét egy nagyszerű átlövésgól és egy jó helyzetfelismerés (üresen maradt a vendégkapu) formájában: bravó, Szacsa, így tovább, veled vagyunk!

[Beillesztett cikk: Oda a veretlenség, elkapta a debrecenieket az MTK]

Azzal együtt, hogy egyértelmű volt, melyik a tehetségesebb együttes, egészen az 50. percig viszonylag nyílt volt a meccs, vagyis két gólra felzárkózott a Mosomagyaróvár. Ahogy már többször megtörtént ebben a bajnoki évadban, ekkor gyújtotta be a rakétákat a DVSC: 27-25-ről (53. perc) 31-25-ig (57. perc) rohant a csapat, elsősorban Kovács Anna megiramodásainak köszönhetően. Ezzel el is dőlt az összecsapás, 6 gól a végén is maradt közte.

MESTERMÉRLEG
Köstner Vilmos: – Nehéz mérkőzésre számítottunk, így is lett! A hatgólos különbség nem rossz, de érzésem szerint ezen a napon sokszor nem volt ennyi a két csapat között. Játékunkon van még mit javítani, de minden erőnkkel azon leszünk, hogy a vb-szünetig hátralevő három meccsen az idény eleji formánkat produkáljuk
Bognár Róbert: – Szerettük volna az DVSC heti botlása utáni mélypontot kihasználni. Az ötvenedik percig jól is tartottuk magunkat, aztán sajnos kijött a két csapat közti különbség! Hazai pályán talán szorosabb eredményt érhettünk volna el, de Debrecenbe általában nem nyerni járnak az ellenfelek.

Ratalics László

TABELLA