A csoda közelébe se jutottunk a Fradi ellen

Egy félidőnyi jó játék kevésnek bizonyult a DVSC Schaefflertől az egyértelmű favorit FTC – Rail Cargo Hungaria otthonában, a zöld-fehérek 38–27-re győztek az október 9-i női bajnoki kézilabda mérkőzésen az Elek Gyula Arénában. 

A hazaiak eddig hatból hatot nyerve az élről, a Loki a 9. helyről  (négy meccs, egy győzelem, egy döntetlen, két vereség) várta a fővárosi összecsapást.

[Beillesztett cikk: Verte a Loki a Fradit a döntőben]

A DVSC kézsérülés miatt nélkülözni kényszerült meghatározó játékosát, a dán Grigelt (az orosz Punko hosszabb ideje bevethetetlen), ami az első félidőn is nyomot hagyott a helyenkénti eltanácstalanodó támadójátékon. De akkor még ezzel együtt sem ment annyira az eredményesség rovására. A debreceniek támadásban és védekezésben is a Vantara-Kelemen, Bulath, Zamfirescu, Tóvizi, Kovács, Varsányi ötössel kezdtek, a 10. percben 5–4, a huszadikban 12–10 volt a Fradi javára, majd a 23. percben 13-13-ra egyenlített a Loki. 

Hogy miként? Csapkodó, de energikus védekezéssel, ami gyakran idő előtti lövésekre, hibákra késztette a Fradit, miközben Kovács Anna és Vantara-Kelemen Éva sokat vállalt és alig rontott elől.

Tegyük hozzá, a többiek is hozzátették a maguk munkáját (Bulath összjátékban és lövésekben is megtalálta a réseket, Tóvízi és Bordás beállóban elvitték az embereket), ám ahogy nőtt a fővárosi nyomás (az irányító Kovacsics különösen sokszor áttört), egyre kevésbé találták az ellenszert a mi hölgyeink. Az első harmic perc végére kialakuló háromgólos hazai előny egyszerre ígért küzdelmes második félidei kezdést és érdemelt tapsot vendégoldalon.

Aztán jött tíz perc, ami a mérkőzés összes kérdőjelét kiegyenesítette. A Ferencváros játékban léptéket váltott: a védekezés feltolásával olyan falat emeltek a DVSC elé, amit az se áttörni, se megkerülni nem tudott, miközben a rontásokból a hazaiak egyre-másra lerohanták ellenfelüket.

21-19-ről hat gólt dobtak zsinórban, tegyük hozzá, a keretük is megvolt hozzá: Lukács Viktória, Mészáros Rea és Márton Gréta is pihent erőként szállhatott be a küzdelembe, míg a másik oldalon Aranyék még a szükséges rutinnal sem rendelkezhetnek. A debreceniek lélekben megroppantak: eluralkodott a káosz, s nem volt már erő feltartóztatni a nemrég 20. életévét betöltő Háfra Noémit, aki így belőhette magának a kaput és 9 gólig meg sem állt a lefújásáig .

A végső felvonás már tízgólos hazai vezetésnél kezdődött el. Az utolsó 15 perc számunkra annyi említésre érdemes eseményt hozott, hogy Borgyos Panna egy gólt eredményező villanással észrevétette, Grigel hiányában érdemes próbálkozni ővele, mert Deszpotovic feltűnően egysíkúan mozgott irányítóként.

Összességében olyan vereség ez, amit értelmetlen túlmisztifikálni. Veszítenie egy sportolónak minden körülmények között keserű, de Kovács Annát leszámítva a Fradi fölénye nyomasztó volt a kulcsposztokon. Ami az őszi mérkőzéseket illeti, a neheze ezennel nagyjából letudva, jöhet egy kis önbizalomgyűjtés! Hajrá, csajok!

RaL

Mestermérleg
Elek Gábor: – Az első félidő védekezése olyan volt, mint Bukarestben, vagy talán még rosszabb. Jó sebességgel tudtunk támadni, a második félidőben már jöttek az indításgólok is. 
Pal Oldrup Jensen: – Védekezésben nem nyújtottunk emlékezeteset, de az első félidőben a támadójáték megfelelő volt. A Ferencváros jobb csapat, egy félidőn át tudtuk tartani vele a lépést.