Vincze János üstökösöket, ködöket, galaxisokat fotóz bocskaikerti csillagdájából
Ha felnézünk az égre, elképzelni is nehéz a távokat, az idő múlását, azt, hogy kinyílik előttünk a végtelen univerzum, bolygókkal, csillagokkal, más naprendszerek távoli elemeivel. De szerencsére vannak ők, az asztrofotósok, akik ezeket a lenyűgöző jelenséget közelebb hozzák hozzánk.
– Már gyermekkorom óta érdeklődöm a csillagászat iránt, édesapám széles látókörű volt, már kiskoromban tanítgatott az asztronómiai dolgokra. Majd teltek az évek, másfelé sodort az élet, de szerencsére túl messze sosem kerültem a csillagászattól – kezdte beszélgetésünket Vincze János, a Vega Csillagászati Egyesület Hajdúsági Területi Klubjának tagja, akivel bocskaikerti otthonában találkoztunk. – Rádiólokációval foglalkoztam hivatásosan, utána pedig informatikus lettem. Onnan kerültem nyugdíjba, és igazából azóta tudok ismét a csillagászattal foglalkozni – ismertette. A most 68 éves János már 4-5 évesként hallgatta apja tudományos magyarázatait a csillagos égboltról – arról, hogy milyen nagy az univerzum, hogy léteznek fekete lyukak és korán felismerte, hogyan keringenek a bolygók. Így természetes, hogy szívta magába a tudást. Komoly felszerelése két éve van, és ahogy mondja, próbál a nagyok nyomdokaiba lépni; csillaghalmazokat, ködöket, üstökösöket örökít meg az utókornak.
Csillagda az udvarban
Jánosnak friss nyugdíjasként temérdek szabadideje lett, melyet szeretett volna hasznosan eltölteni. Ő és párja is imádja a természetet, rengeteget kirándulnak, túráznak, de nem lehet folyton úton lenni. Az, hogy egész nap "nézze a semmit", az fel sem merült. Maradt hát a csillagászat, ami a napjai jelentős részét kitölti. Profi felszerelést vásárolt, szakkönyveket olvasott, tudományos előadásokat hallgatott, hogy még jobban megismerje a csillagos égboltot. – Tavaly megépítettem a csillagdát. Előtte minden alkalommal a pincéből cipeltem fel a gépet. Elég súlyos darab. Kezdetnek egy kis pódiumot csináltam, letakartam a felszerelést, de nem volt jó, mert ha jött a vihar, az megtépázta, így kellett egy zárt hely. Továbbá kellett egy "álca" a csillagvizsgáló köré, ami takarja a fényeket az építmény körül. Tudni kell, a csillagászati este az naplemente után egy-másfél órával következik be, mert akkor van sötét. Amikor a Nap már lemegy 6 fokkal a látóhatár alá, akkor lehet elkezdeni fotózni. Előtte rengeteg a fényszennyezés, azt pedig ki kell szűrni. A szűrés viszont adatvesztéssel jár, így felesleges elkezdeni a fotózást. Ugyanez vonatkozik a Holdra. Amikor elkezd feljönni, akkor a fotók jelentős része nem lesz az igazi – avat be a részletekbe János. Hozzátette, városi környezetben mindenképpen kell szűrőket alkalmazni, amik széles sávban szűrik a fényszennyezést, ám a csillagok által sugárzott fényintenzitást nem nagyon csökkentik.
Elég költséges hobbi, és nem is pontosan úgy zajlik, ahogy elgondolnánk.
Egy-egy szűrő százezer forintnál kezdődik, a jó minőségű, színes hűtött kamera (ami egyébként elfér a tenyerünkben) körülbelül 700 ezer forint, és akkor még nem beszéltünk a több százezer forintos fényerős távcsőről vagy az úgynevezett kómakorrektorról, ami a pontszerű leképezést segíti. Emellett természetesen szükség van egy profi állványra is, ami jóval félmillió forint felett kezdődik, és kell a tárhely, hiszen ezeket a hatalmas méretű fényképeket valahol elő is kell "hívni". A csillagda tetejét a szemerkélő eső miatt csak néhány pillanatra tudtuk elhúzni, de a felszerelés minden felületét megvizsgálhattuk és János el is magyarázta, mi mire való. Így megtudtuk, hogy a fényképező hűtő része azért van mínusz 20 Celsius-fokra beállítva, hogy a legtisztább legyen a kép. Külön szűrő van az oxigénre, a hidrogénre, a hidrogénalfára, a fényszennyezésre is – ezek tabletről váltogathatók. A távcsövön lévő kis dobozka a szerkezet lelke, ami egy ipari számítógépnek felel meg. Ha erre rácsatlakozunk, akkor máris láthatjuk, hogy a Jupitert érdemes lenne fotózni, de a körülmények nem teszik lehetővé. A kicsi, vezető távcső pedig tizedfok pontosan tartja például a kiválasztott csillagot. Összetett a folyamat, egyik szerkezet nehezen vagy egyáltalán nem működik a másik nélkül. Megtudtuk azt is, hogy a legközelebbi csillag 5 fényévnyi távolságra van, vagyis 5 évig kellene fénysebességgel utaznunk, hogy elérjük, és azt is, hogy a Napunknál akár százszor nagyobb csillagokat látunk, ha felnézünk az égre.
És el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor elkattinthatjuk a fényképezőgépet a csillagos égbolt alatt, a fűben fekve, órákat kémlelve egy égitestet? Nos, sokak fejében élhet ez a kép, de a valóság ettől igencsak eltér.
– Ma már nagyon profi rendszerek állnak rendelkezésünkre. Van úgynevezett objektumkereső program, ahová beírom, milyen csillagászati eseményt vagy objektumot, gömbhalmazt, aszteroidát szeretnék fotózni. Regisztrációkor megadtam a fényképezőgépem, a távcsövem adatait, beállítottam, hogy az én felszerelésem melyik területre fog fókuszálni. Így kezdetét is veheti a tervezési szakasz. Tudom, mikor fog az adott égitest felemelkedni, mikor lesz sötétben, látom a deleléspontját, azaz az észak-déli összeköttetés metszéspontját, így tudom azt is, mikor áll át automatikusan a távcső, és kezdi azt a nyugati oldalon követni. A rendszernek köszönhetően telefonról vezérelhető a csillagda, fizikálisan nem kell állandóan jelen lenni – sorolta János. Mivel a távcső fix helyen van, így manuálisan kicsiket kell rajta mozdítani fotózás előtt, ez tizedmásodperces, szögmásodperces követési pontosságot jelent. Ezt viszont nem lehet megúszni, minden alkalommal meg kell csinálni. Ha ezt nem végzik el, akkor elmosódnak a képek. – Egy éjszaka alatt körülbelül 150 képet készít a rendszer, abból 120-at fel lehet használni. Egyszer-kétszer azért ránézek a felszerelésre, megnézem, jön-e felhő, kell-e valamit korrigálni, nincs-e nagy szél. Utóbbi lökdösheti a gépet, ami nem jó, mert akkor a képek használhatatlanok lesznek. Fontos, hogy nem jön-e be a látótérbe műhold, utasszállító gép – ecsetelte. János elmondta, a NASA weboldalán rengeteg információt megtalálnak, továbbá egy svájci cég honlapja, a Telescopius is segítségükre van; ezeket egyébként bárki elérheti. Így pillanatok alatt kideríthető, mikor lesz igazán jó csillagászati idő, kideríthető a felhők átláthatósága 4 és 12 ezer méteren egyaránt. – Több az előkészítés, mint a fotózás, ez tény. Három napra előre pontosan látom, mikor érdemes a csillagda tetejét elhúzni. És ez még csak az időjárás része, hozzá kell venni az objektumok mozgását, a jelenség kialakulását, létrejöttét. Kezdetben természetesen nem jött össze a fókusz, életlen és elmosódottak voltak a dolgok. Minden bajom volt! De hamar kitapasztaltam a rendszert.
Sok-sok munkaóra alatt készül el a tökéletes felvétel
Ha a képek elkészültek, az még mindig csak félsiker, hiszen a 120 felvételből lesz egy, de igazán jó minőségű fotó. János autodidakta módon megtanulta a képszerkesztő programok használatát. Például az egyik ilyen program a nyers felvételeket különböző könyvtárakban helyezi el, elkészíti az úgynevezett kalibrált képet, ami a csillagászati órának megfelelően igazítja a fotót. Itt nemcsak szögmásodperc meg altitude (magasság) szerepel már, hanem a csillagászati idő szerinti osztályozás, és a rendszer ennek megfelelően igazítja be a képeket, ennek megfelelően pakolja egymásra. – A legnehezebb feladat egy üstökös fotózása volt a napokban. Igazi kihívás, mert a csillagok egy helyben állnak, ugye azokat követi a távcső óraműve az égboltnak megfelelően. Ahogy a Föld forog, úgy mozog visszafelé a berendezés, ezáltal egy pontban maradnak a csillagok. Ezt szépen meg is örökíti, ám az aszteroida más sebességgel mozog. Így végül a csillagokat le kell választani a képről, az aszteroidát feldolgozom, azaz a kezdő és a végpontból csinálok egyet, majd visszateszem a csillagokat. Fontos megjegyezni, hogy a kezdő és végpont nem egy-egy képből áll, hanem körülbelül harmincból – ismertette a részleteket. Kiemelendő, hogy a képek zömét nem lehet egy éjszaka alatt elkészíteni, mert az időjárás általában közbeszól. Van olyan fotó, ami több hét vagy hónap alatt készült el. Jelen pillanatban is három olyan objektum van, ami arra vár, hogy kedvező legyen a rálátás.
János nagy hangsúlyt fektet önmaga továbbképzésére, napi 8 órát foglalkozik a csillagászattal.
Adam David Block amerikai asztrofotós, csillagászatkutató, író és oktató tanfolyamait hallgatja, emellett a Vega egyesület hajdúböszörményi területi klubjában számos profi van, aki évtizedek óta foglalkozik asztrofotózással, csillagászattal; tőlük is tanul. – Nagyon fontos, hogy ebben a közösségben senki nem tartja magában az információt. Ha rájött valamire, észrevett valamit, akkor megosztja a többiekkel, nem egymaga akarja learatni a babérokat. Van egy szaklapunk, a Vega, itt hoznak le fotókat, publikációkat, de természetesen a Facebookon is jelen vagyunk. A közösségi oldalaknak köszönhetően azt is látjuk, ha az ország különböző területein történik valami. Nemrég Németországban keresték egy felrobbant meteorit darabjait. A VCSE egyesület székhelye Zalaegerszegen van, elnöke Csizmadia Szilárd. Ő a Német Lég- és Űrügyi Központ munkatársa, hozzá csatlakozott több tagunk is, mi pedig Zoomon keresztül hallgattuk az élménybeszámolót. Kiderül majd, mi van a meteoritban, mennyi idős lehet, vegyi elemzéseknek köszönhetően sok információhoz juthatunk. De nemrég voltunk a Mátrában egy háromnapos találkozón, ahol számos témáról beszélgettünk. Galyatetőn naptávcsöves bemutatót tartottunk, épp napkitörés volt, így az érdeklődőknek elmagyaráztuk, mit látnak pontosan. Bocskaikertnek is van közösségi oldala, oda is teszek fel képeket, sokan hozzá is szólnak. Legutoljára olyan kéréssel fordultak hozzám, hogy fényképezzem le a Nagy Göncöl egyik kettős csillagát. Természetesen megcsináltam, remélem, örömet szereztem vele.
A hajdúböszörményi amatőrcsillagász közösség idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Az első csillagászati szakkör 1984-ben alakult Balla Sándor nyugalmazott gimnáziumi tanár vezetésével. A csillagászati közösség az elmúlt 40 évben több fajta formációban végezte ismeretterjesztő munkáját. Napjainkban a Vega Csillagászati Egyesület Hajdúsági Területi Klubjaként végezik a csillagászatot népszerűsítő, tudományos ismeretterjesztő munkát. Anyaegyesületük a VEGA Csillagászati Egyesület, az egyik legdinamikusabban fejlődő asztronómiai közösség több száz fős taglétszámmal. A böszörményi klubnak több mint harminc tagja van, jelenleg ők a legnagyobb taglétszámú és folyamatos aktivitást mutató csillagászati közösség a vármegyében. Tagjaik között a középiskolások és egyetemi hallgatók ugyanúgy megtalálhatók, mint a nyugdíjasok. Hajdúhadházon, Nagyhegyesen, Polgáron, Balmazújvárosban, Hajdúnánáson és Debrecenben is jelen vannak, tavaly a Nagytemplomban mutatták be legszebb asztofotóikat. Az elmúlt 40 évben több tízezer érdeklődőnek mutatták már meg a csillagos eget, és idén is számos rendezvényt szerveznek. 2024 legjelentősebb vármegyei csillagászati rendezvénye április 5-7. között lesz a Hortobágyon, a III. Kárpát-medencei Messier-maraton. A nemzetközi találkozón a csillagászok, amatőr csillagászok mellett Farkas Bertalan űrhajós is tiszteletét teszi. További programok és érdekességek elérhetők az egyesületről a vcse.hu oldalon vagy a Facebookon.
Fogarasi Renáta
