Tiszacsege nekivág: Freetownig a Toyotával

A Tiszacsegén élő Aberle Barna és Aberle Angéla régóta szeret kirándulni és autózni, az évek alatt pedig rengeteg helyre eljutottak már kocsival. Most a tapasztalataik és a kíváncsiságuk oda vezette őket, hogy eljött az idő: belevágnak a Budapest–Bamakó raliba. Odafelé még egy kötöttebb, szervezett program ritmusa szerint haladnak, ők azonban azt mondják, az igazi kirándulás majd a célba érkezés után kezdődik, mégpedig olyanok társaságában, akikkel összeköti őket a Budapest–Bamakó megtételének közös élménye, és a látnivalók iránti azonos érdeklődés. Visszaútban nem véletlenszerű kitérőkben gondolkodnak, hanem közösen megtervezett útban, amely – szerintük – akár életük egyik csúcspontja is lehet, nagyjából egyhónapos vállalásként.

A Budapest–Bamakóra alapvetően bárki nevezhet: nincs vizsga vagy előszűrés, a nevezési díj befizetése után indulhat a csapat.

Jelentkezni a bamako.hu felületén lehet, a részvétel feltétele a nagykorúság. Adminisztratív kötöttség az, hogy a résztvevők és az autó adatait nagyjából fél évvel előre le kell adni, és legkésőbb egy hónappal rajt előtt módosíthatók.
Indulásuk előtt a tiszacsegei otthonukban beszélgettünk a házaspárral. Az alkalomra felvették a bamakós pólójukat, nyakukba akasztották az indulást igazoló és az út legfontosabb adatait tartalmazó plasztikkártyát, csuklójukon pedig már ott volt a személyüket azonosító picinyke kártya. Még mielőtt az útról, a felkészülésről kezdtünk el beszélgetni, elmondták: a Budapest–Bamakó túrának van egy jótékonysági része is. Ebbe természetesen ők is bekapcsolódtak; írószereket és füzeteket visznek az útközben érintett afrikai kistelepülések gyermekeinek.

Biztonság minden téren

– Nem versenyezni megyünk, hanem a lazább, teljesíthetőbb formát választottuk, ugyanakkor így is komoly vállalásról van szó. Az egész út számunkra nagyjából 18–20 ezer kilométer. Sok induló a célba érés után eladja az autót Afrikában, majd repülővel tér haza, mi viszont haza is a terepjárónkkal szeretnénk jönni. Az útvonal kevésbé biztonságos helyeken is keresztülvezet, például Mauritánián és Malin, ahol polgárháborús helyzet van. Így Bamako elérése jelenleg nem lehetséges, ezért a cél nem Bamako, hanem Freetown, Sierra Leone fővárosa – mondják.

A felkészülésüket az is meghatározta, hogy a Budapest–Bamakón szervezett túrán vesznek részt: a rajt előtt megkapják az útvonalat, és tudják, hogy a rendezők előzetesen bejárták, feltérképezték, ellenőrizték a szakaszokat. Ennek ellenére így is kihívás az út, mert – ahogy fogalmaztak – minden nap tartogathat meglepetést. A túra lényegéhez hozzátartozik a bizonytalanság: az ember nem tudhatja pontosan, mi vár rá, legfeljebb tájékoztató anyagokra és a szervezők előkészítő munkájára támaszkodhat; majd menet közben kell alkalmazkodni az előálló helyzetekhez. Természetesen utánaolvastak, előzetesen tájékozódtak arról, hogy mi minden várhat rájuk, mit láthatnak, milyen veszélyekkel kell szembesülniük. Angéla külön kiemelte a higiéniai szabályokat. Azt mondta, próbálnak a lehető legkörültekintőbben készülni, mert sosem lehet elég okos az ember. Náluk alapelv, hogy kizárólag palackozott vizet használnak, nemcsak ivásra, hanem fürdésre, főzésre és kézmosásra is. Beszereztek egy utazó vécét és egy olyan zuhanyzót, amit az autóra lehet szerelni. Ezeket nem biztos, hogy mindig használják, de szeretnék csökkenteni a kellemetlen meglepetések esélyét.

A házaspár szerint a felkészülésnek pszichológiai oldala is van.

Ezeken túl beadatták a védőoltásokat, továbbá a szúnyogok és a malária ellen is készülnek, miközben a kígyókról, skorpiókról szóló történeteket hallva is a kockázatok minimalizálására törekednek. Néha hotelben alszanak, de a tetősátor is velük lesz, emellett extra biztosítást kötöttek, és egy „biztonsági tartalékként” medvespray-t is visznek, amit – mivel ilyen eszközt nem lehet bevinni azokba az országokba – lefóliázva, tűzoltópalackként csomagolnak.

Az útvonal

– Még nem lehet tudni, pontosan milyen élmények várnak ránk, abban viszont biztosak vagyunk, hogy rendkívül gazdag lesz az út Freetownig – mondja a férj, majd az eddigi ismereteik alapján részletezi az útvonalat. – A rajtceremónia január 23-án 10 órától lesz Budapesten. Innen a csapatok egyénileg indulnak tovább az európai szakaszokra. Több útvonallehetőség is létezik, mi Szlovénia–Olaszország–Franciaország–Spanyolország irányában haladunk, és Gibraltárnál kelünk át Marokkóba. Mások például Genovából többnapos kompúttal érkeznek meg Afrikába. Január 27-én kell Tangerbe érkeznie a csapatnak. Külön öröm számunkra, hogy a túrakategória útvonala nagyrészt a part közelében fut. Marokkóban színesedik igazán a túra: Tanger után a régi piacáról és a város különleges hangulatáról nevezetes Marrakesh következik. A közlekedés itt még viszonylag egyszerű: Tanger–Marrakesh 569 kilométer, jórészt autópályán. Marrakesh után jönnek a nehezebb etapok: Marrakesh–M’Hamid 377 kilométer, majd több állomáson át Dakhla felé haladunk; a tengerparti városnál lépünk be Mauritániába. Mauritániát kevésbé biztonságos országnak tartják, ezért a táborok körül katonai védelem is lesz. Itt a „bamakósok” emlegetnek egy olyan partszakaszt, amelyet a világ egyik legszebbjének neveznek. A tervek szerint február 4-én érünk Szenegálba, ahol rövidebbek az etapok, de a túrázóknak is jutnak terepezős, sivatagosabb részek. Szenegálban jövünk ki a Szaharából. A cél február 9-én Freetown, előtte még egy guineai szakasz is szerepel. A „végjáték” jelképes: az utolsó etap már csak 52 kilométer, majd a mezőny jellemzően egy-két napot tölt a célvárosban. A teljes menetet a szervezettség fogja össze: estére a kijelölt táborhelyre időre kell beérkezni, részben biztonsági okokból, részben a határátkelések miatt, hogy senki ne maradjon le.

A visszautat még nem véglegesítetté a tiszacsegei házaspár. Ez csak az odaút során alakul ki, mégpedig úgy, hogy majd kikkel társulnak, mit szeretnének megnézni, milyen tempóban, és merre vezessen az útjuk. A hazafelé vezető szakaszt inkább felfedezésnek szánják: a közösségben már gyűlnek az ötletek oázisokról és látnivalókról. Hozzátették: alkalmazkodniuk kell egymáshoz, mert csapatban nemcsak több élmény, hanem nagyobb biztonság is van.

Milyen autóval indulnak?

A Budapest–Bamako kapcsán alapvető téma az autó megválasztása. Már csak azért is, mert a mezőnyben szinte „minden gurul”: a túrakategóriában sokan hétköznapi kocsival indulnak, és rendre feltűnnek érdekes nevezések is. Említettek Trabantot, Wartburgot, Zastavát, sőt olyan régi román típust is, amellyel – szerintük – már önmagában bátorság nekivágni az útnak. A terepen persze előjön a valóság: bizonyos szakaszokon a továbbjutáshoz néha rántókötél és segítség kell, például mocsaras, nehéz részeken – ilyenkor válik igazán értékké a négykerékhajtás, ilyen járművekből áll a mezőny jelentős része. A járműkülönlegességek az őrült ötletek világának nevezett Spirit kategóriában indulnak: itt nem az ésszerűség a fő szempont, hanem az, hogy valaki kitalál valamit, és végigviszi.

Példaként hozták, hogy néhány éve egy leselejtezett reptéri poggyászszállító járművel is teljesítették a távot.

Idén is várnak látványos nevezéseket, köztük felújított, üzemképessé tett régi IFA tehergépjárművet, sőt említettek tűzoltót, mentőt és halottaskocsit is. A saját autóválasztásuknál viszont a megbízhatóság döntött: első Budapest–Bamakójukra tudatosan olyan autót kerestek, amelyre rá lehet bízni a hosszú utat, ezért Toyotával indulnak. A terepjárót utazásra és pihenésre is felkészítették: az autóban ágy van, a tetőre kinyitható sátor kerül, így szükség szerint bent vagy a tetősátorban aludhatnak. A klímához is ragaszkodtak: nem azért, mert klímarajongók, hanem mert a forróságban a sivatagi por miatt nem mindig lehet lehúzott ablakkal menni.

Ésszerű táplálkozás

– Az ellátásnál a legfontosabb a víz, mégpedig a palackozott víz. Az összeset nem lehet magunkkal vinni, ezért arra készülünk, hogy útközben pótoljuk. Palackozott vizet még kisebb településeken is lehet vásárolni – folytatja az útipoggyász összeállításával Angéla. – Marokkóban biztosan bevásárolunk, de nem akarunk túl sokat raktározni. Arra viszont figyelnünk kell, hogy lehetnek akár 200 kilométeres szakaszok ellátás nélkül. Jórészt konzerveket, katonai élelmiszereket szereztünk be. A biztos alap a müzli, de viszünk magyaros falatokat is: szalonnát, kolbászt, hagymát, köretként pedig gyorsrizst. Mivel tojásosak vagyunk, számolunk a pasztőrözött tojás beszerzésével is. A felszerelésünkhöz nagy hűtőkapacitás tartozik: hűtőszekrény és fagyasztóláda, plusz két szivargyújtós hűtő az italokhoz és hűtést igénylő alapanyagokhoz. Főzni egy kisméretű kemping gázfőzőn fogunk, két kisebb palackkal, de nem tervezünk sok főzést, inkább az egyszerű, gyors megoldásokra állunk rá. Esténként a táborokban gyakran grilleznek, ezért mi is viszünk egy kisméretű grillezőt, valamint teát, és útközben sok gyümölcsöt is vásárolunk.

Tiszacsegéről indulva is lehet nagyot álmodni – és még nagyobbat menni. Aberle Barna és felesége, Angéla nem világbajnoki címért vágnak neki, hanem azért, hogy végigcsinálják a világhírű Budapest–Bamako túraváltozatát, kilométerről kilométerre, a maguk tempójában, a maguk örömére, tapasztalására. Azt mondják, a bátorság nem hangos, csak kitartó: elindulni, alkalmazkodni, és menni tovább. Ők pedig erre vállalkoztak.

CH