Srdjan Blagojevic: Debrecenben a folyamatosság a siker kulcsa

A felkézsülés második napján, június 18-án az esti tréning megkezdése előtt beszélgettünk Srdjan Blagojeviccsel, a DVSC labdarúgócsapatának vezetőedzőjével a pallagi edzőközpontban.

Cívishír: Debrecenben 2025. június végéig élő szerződése van. A napokban megjelentek olyan információk, miszerint önt edzőként szívesen foglalkoztatnák Arab Emirátusokbeli és Oroszországbeli klubok is. Megy vagy marad?
Srdjan Blagojevic: Ne haragudjanak, de ezt nem kommentálom.

Cívishír: Amikor a jelenlegi tulajdonos átvette a DVSC-t, ismertetett egy szisztematikus előrelépési tervet, amiben a csapat eljut a stabil nemzetközi szerepléséig. A most zárult bajnokságban elért ötödik helyezés, a gárda teljesítménye egyezik azzal, ahová időarányosan gondolták a csapatot?
Srdjan Blagojevic: Nagyon nehéz azt megállapítani, hogy mit tekintünk reálisnak. Nagy elvárásaink voltak, mert nagy igényeket támasztottunk. Ennek megfelelően nagyon ambiciózusak is vagyunk. Az európai kupában való indulást jelentő helyen akartunk végezni. Ezt nem értük el, ezért nem vagyok teljes mértékben elégedett. Ugyanakkor figyelembe véve a DVSC és a bajnokságban szereplő többi csapat erősségét, a hazai bajnokságnak a sajátosságait, a nehézségeket, amikkel a szezon során szembe kellett nézni, mondhatni, hogy ez a helyezés valahol reális. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a maximum, amit ez a csapat jelenleg képes elérni. Ezzel az ötödik helyet nem élem meg kudarcként. Talán lehetett volna egy picit jobb, egy hellyel fentebb is végezhettünk volna, és indulunk a nemzetközi kupában. De azt látni kell, hogy ebben a bajnokságban nagyon könnyen visszacsúszhat egy csapat, akár úgy is, hogy a kiesés ellen kell küzdenie, hiszen nagyjából ugyanolyan erősek. Fontos megjegyezni, hogy a bajnokság végén olyan csapat is esett ki, amelyiknek magasabb, sokkal magasabb volt a költségvetése, mint a Debrecennek. Tehát összegezve a mondandómat, az ötödik hely nem a maximum, nem egy nagyon jó eredmény, de alapvetően nem élem meg kudarcként.

Cívishír: Melyek a csapat erősségei, illetve gyengeségei?
Srdjan Blagojevic: Nehéz rá válaszolni. Kezdjük az erősségekkel. Az utóbbi időben a csapat elkezdte megérezni vagy megérteni, hogy a vezetőség milyen játékot kér tőlük. Kiváló hangulat volt a meccseken, és a csapaton belül is megfelelő a légkör. Számos statisztikai adat alapján a csapat nagyon jól szerepel, ilyen például a labdabirtoklás. Van egy mérőszám, ami arról szól, hogy a meccsen belüli statisztikák szerint a találkozón feltételezhetően hány gólt szerezhet a csapat, mekkora az esélye annak, hogy gólt érjen el. Ez a Loki esetében nagyon magas. Gyakran kerülünk a pálya utolsó harmadába, a kapu elé. Természetesen tudom, hogy a legfontosabb az eredmény. És ezzel rá is térek azokra a pontokra, ahol fejlődnünk kell. Ilyen a sebesség és az agresszivitás, a támadás és a védelmi alakzataink változtatásában mindenképpen gyorsítanunk kell. Legfőképpen pedig abban, hogy a döntéseket minél gyorsabban tudjuk meghozni. Amiben legnagyobbat kell előrelépnünk, az a sebesség.

Cívishír: Tervez-e változtatni a taktikán, vagy pedig megfelelő az eddigi játékrendszer?
Srdjan Blagojevic: Ha a csapat taktikájáról, tehát a csapat arculatáról, stílusáról beszélek, az nem fog változni. A labdarúgásnak ez az az útja, arculata, amiben én hiszek. Mi úgy szeretnénk dominálni a meccseken, hogy a labdabirtoklást, valamint a pozíciófoglalást a lehető legmagasabb fokon űzzük. Hamar fölérünk a pálya második-, harmadik harmadába; megpróbálunk minél hamarabb a kaputól visszatérni a mezőnybe. Ezáltal a lehető legnagyobb nyomást igyekszünk az ellenfélre helyezni. Persze nem mondom azt, hogy a csapat mindig ezt a stílust fogja játszani, mivel az, hogy mit tudunk játszani, nagyban függ az aktuális ellenféltől, de nagyvonalakban a már látott stílust szeretnénk követni. Ha azonban arról beszélünk, hogy mi az a modell, ami alapján el akarjuk érni ezt a stílusú játékot, akkor talán be fogunk vezetni néhány új taktikai megoldást, új dolgokat a játék menetébe. De aki ismeri a játékunkat, látja, hogy különböző ellenfeleknél különböző támadási formákat alkalmazunk, stílusokat használunk. Ebben benne van a támadás és a védelem különböző felépítése. Ugyanakkor próbálunk nem kiismerhetőnek maradni, és ezzel együtt az a célunk, hogy minél jobban domináljuk a meccset, minél hamarabb megszerezzük a labdát, és minél nagyobb nyomást gyakoroljunk az ellenfélre. Ez az a stílus, amivel a csapat sikeres tud lenni.

Cívishír: Sok helyzetet dolgoz ki a csapat, de kevés gólt lő...
Srdjan Blagojevic: A kapuralövések számát tekintve, azt hiszem, ötödikek vagyunk a bajnokságban. Tehát nem a gólhelyzetek száma a probléma, hanem az, hogy a pálya utolsó harmadában nem jó döntések születtek, és ebből következően a gólhelyzetekből nem lettek gólok. A legtöbb meccsen a védekező- és a középső harmadban egészen jól tudtunk dolgozni, de aztán a második harmadban, az előkészítésnél és főképpen a harmadik, tehát a támadó harmadban nem történtek meg azok a minőségi lövések, amelyek góllal fejeződhettek volna be. Sok esetben hiányzott egy egyszerű passz, tehát a kulcspassz, ami a gólhoz vezethetett volna. És ez a történet alfája és omegája. Ugyanakkor nem szeretnék abba a hibába esni, hogy azt mondjam, nincsen megfelelő kvalitásunk elöl. Természetesen a jövőben fogunk ezen dolgozni, hogy ezeket a hiányosságainkat javítsuk, jó döntéseket tudjunk hozni, és az utolsó harmadban sokkal agresszívabbak és nyomásgyakorlóbbak legyünk.

Cívishír: Marad az egycsatáros játék?
Srdjan Blagojevic: Nem az a lényeg, hogy hány támadó van a pályán, hanem hogy amikor kulcspozícióba kerülünk, akkor hány játékos fog beérni a tizenhatoson belülre. Számos csapat játszik csatár nélkül vagy egy csatárral, és ennek ellenére szereznek elég sok gólt. Tehát én azt mondanám, hogy a támadók vagy a csatárok száma és a lőtt gólok száma nem feltétlenül van párhuzamban. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ha elöl két csatár van, akkor egy játékossal kevesebbed van a középpályán. A játékunk sarokköve azonban az, hogy a középpályán domináljunk, és ezek közül a játékosok közül minél többen jussanak el a támadó harmadba, majd pedig később ezek a játékosok a 16-oson belül tömörüljenek. Természetesen amikor a taktika úgy követeli meg vagy a játékban olyan helyzet alakul ki, kell két csatárral játszanunk. De állt már elő az elmúlt félévben olyan vicces helyzet, amikor nem volt annyi támadónk, hogy két csatárral tudjunk kiállni. Bárány Donát és a fiatal Batai állt csak csapat rendelkezésére. Visszatérve a filozófiámhoz, szerintem nem a támadók száma határozza meg a gólszerzési lehetőséget, hanem az, hogy hányan tudnak bejutni a 16-oson belülre.

Cívishír: Érkeztek új játékosok az elmúlt hetekben. A csapat mely részében kell még erősíteni?
Srdjan Blagojevic: Először is le kell szögezni, hogy ez a téma nem feltétlenül, vagy nem csak feltétlenül az én kompetenciám. Mi folyamatosan analizáljuk a piacot, és nézzük, kik lehetnének hasznára a csapatnak. Tudjuk, hogy mik az erősségei a saját keretünknek, és ehhez képest próbáljuk a lehető legjobb játékosokat felderíteni – természetesen addig, amíg a klub el nem éri a lehetőségeinek határait. A már a DVSC-be igazolt, és a még érkező játékosokkal a csapat erősebb lesz. Elégedettek vagyunk, mert leigazoltuk a kiváló minőségű játékot mutató Batik Bencét. Ő támadóként és védőként is bevethető, vezető karakter a pályán, és ha kell, tudja a hátán vinni a csapatot. Ez pedig nagyon fontos szempont, mivel olyanok mentek el a csapattól, akik szintén ilyenek voltak, és őket kellett pótolni. Még tart az átigazolási időszak, sok játékost figyelünk, bármi megtörténhet. Bizonyos pozícióra egyes, kettes és hármas számú lehetőségeink vannak. Ha nem érjük el az elsőt, akkor a második vagy a harmadik számúval kell beérni. Az átigazolási piacon napról napra változnak a körülmények, ehhez nekünk alkalmazkodni kell, és ezek alapján én csak remélhetem, hogy azt a játékost kapjuk meg, akire nekünk konkrétan szükségünk van.

Cívishír: A DVSC-nek majdnem egymillió eurós profitja volt a múlt évben. Ebből tudnak visszaforgatni a csapat építésébe
Srdjan Blagojevic: Ebben nem én hozok döntést, de az látható, a klubvezetés forgat pénzt új játékosokba. Ezekbe a döntésekbe belelátok, de a büdzsével kapcsolatos ügyekbe nincs beleszólásom. Az én munkám az, hogy a játékosfigyelőkkel, az edzőkkel együtt megkeressük a megfelelő kiszemelteket, akik illeszkednek a játékrendszerünkbe és persze beleférnek a klub anyagi lehetőségeibe. Tehát amikor mi kiválasztunk egy játékost, a menedzsment dönti el, hogy köt-e vele szerződést, és ha igen, akkor azt milyen kondíciókkal. Ennek a folyamatnak a végén a körülményekhez képest mi megpróbáljuk a lehető legerősebb csapatot összeállítani.

Cívishír: Thor Ulfarsson sérült. Majdevac kölcsönben. Mi lesz velük?
Srdjan Blagojevic: Nagyon sajnálom Thort, mert játszott valamennyit a török edzőtáborban, majd a tavaszi idény kezdetén két meccsen, és az Újpest ellen megsérült. Nagyon technikás, ügyes játékosnak ismertem meg, és látszott rajta, hogy fejlődni szeretne, hasznára lehet a csapatnak. De miután aláírt, akkor sajnos kiderült, hogy egy krónikus bokasérülése van. Emiatt nagyon hosszú időre elvesztettük őt. Már közöttünk van, de még mindig rehabilitációt végez, visszatérésére több időre van szükség. Az elmúlt hat hónapban nem tudott játszani és semmilyen munkát sem végzett. Majd látjuk, hogyan alakul a rehabilitációja, a visszatérése egy hosszabb út lehet. Majdevac korábban egyesület nélkül volt, túlságosan későn kapcsolódott a csapat felkészülésébe, és volt egy kis sérülése is. Igyekezett megtalálni a megfelelő ritmust a klubnál. Amikor beállt játszani, nem volt túl sok lehetősége gólt szerezni. Bárány ott volt előtte, és azért, hogy összeszedje magát, elküldtük kölcsönjátékra. Ezzel együtt Thort leigazoltuk. Tehát minden mindennel összefügg, és ezzel a sztori végére értünk. Így állt elő az a helyzet, hogy az elmúlt hat hónapban csatárként csak Bárány és Batai állt rendelkezésünkre. Természetesen több támadóra van szükségünk, hogy fenntartsuk a versenyhelyzetet, valamint megfelelőképpen lehessen rotálni. Majdevac már visszatért, velünk edz, neki élő szerződése van. Hogy mit hoz a jövő, azt nem tudjuk. Ez azon is múlik, hogy tudunk-e új támadót igazolni.

A klub ikonjának, Dzsudzsák Balázsnak lejárt a szerződése. A városban az a hír járja, hogy a klub nem akar vele szerződést hosszabbítani. Mi lesz Dzsudzákkal?
Srdjan Blagojevic: Tisztában vagyok, azzal, hogy Dzsudzsáknak milyen kvalitásai vannak és milyen jó játékos. És azzal is, hogy ő nem csak egy játékos, hanem konkrétan a klub ikonja, legendája, továbbá egy nagyon különleges kapcsolata van a klubbal, a szurkolókkal. Dzsudzsák most egy meglehetősen érzékeny téma. Tudjuk, hogy mennyi mindent adott a magyar labdarúgásnak, Debrecen labdarúgásának, és mindezzel együtt, amennyire én tudom, meg fogja hosszabbítani a szerződését. Csütörtökön csatlakozott a csapathoz, ő is megkezdte a felkészülést. Ugyanakkor köztudott, decemberben tölti 38. évét, és ő már fiatalabb nem lesz. Abban azonban biztos vagyok, hogy tudja segíteni a csapatot nagyon sokféleképpen, olyan módon, mint ahogy a mögöttünk lévő szezonban is tette.

Cívishír: Az élvonalbeli klubok folyton változó világában hol látja a DVSC helyét? A következő idényre milyen célkitűzései lesznek?
Srdjan Blagojevic: Ahogy említettük, egyik évben nagyon jól tud szerepelni egy csapat, majd a következőben akár ki is eshet, de igaz ennek az ellenkezője is. Jó példa erre a Fehérvár. Egyetlen egy csapat sem mondhatja, hogy stabil helye van ebben a bajnokságban. És itt megjegyzem, a Ferencváros az összes csapat fölött van, nem egy, hanem legalább két szinttel. Közvetlenül mögötte ott van a Puskás Akadémia, és őket követi az összes többi csapat. A DVSC-ben jelen pillanatban talán a stabilitás megvan. Érkezésemkor a csapat a bajnoki tabella hátsó felében volt, és még a kiesés szele is meglengette. Aztán elértük a harmadik helyet, ebben az évben ötödikek lettünk. Tehát a legjobb ötben stabilizáltuk a helyünket. Megértem, hogy egy átlagos DVSC-drukker szerint a csapatnak folyamatosan a dobogón kellene lennie közvetlenül a Ferencváros mögött. És ennek egyébként meg is van minden alapja, hiszen a második legnagyobb városról beszélünk, nagy a futballhagyomány, az Európa-liga és a Bajnokok Ligája szereplés még mindenkiben élénken él. Erre egy elérendő célként kell tekinteni. De azt a szurkolóknak is látniuk kell, hogy a DVSC jelen pillanatban semmilyen helyzetben sincs ott, ahol 11-12 éve volt. Ugyanakkor a szurkolókat is ide véve, az egész csapatnak, menedzsmentnek, klubnak, mindenkinek azon kell dolgoznia, hogy a DVSC visszatérjen arra az útra, amelyikről egy jó évtizeddel ezelőtt letért. Ezen dolgozunk, ezt próbáljuk visszahozni. Azt azonban nem tudom megmondani, hogy mikorra kerül vissza a csapat, mint ahogy azt sem, hogy a következő bajnokságban a klubnak hol van a helye. Meg kell várnunk a felkészülési időszak végét, akkor tudok bármit is mondani azzal kapcsolatban, hogy hol lehet a helyünk, konkrétan milyen céljaink lehetnek. A folyamatosan elől végző két-három csapatot nem számítva a többi csapat nagyjából ugyanolyan erős, mint mi.

Cívishír: Debrecenbe kerülése előtt tíz év alatt tucatnyi csapanál dolgozott. A DVSC-nél már lassan két éve dolgozik. Ennyire megszerette a várost vagy beleunt a vándoréletbe?
Srdjan Blagojevic: Szeretem nagyon a várost, szeretem a kisugárzását, szeretem a bajnokságot, és nagyon tetszik, hogy ezt 12, nagyon törekvő csapat alkotja. Akár pár ponton belül is lehet az, hogy valaki a kiesés ellen küzd, valaki pedig az európai kupaszereplést tűzi ki célul. Ez az a nyomás, ami alatt én imádok dolgozni. Elégedett vagyok a stadionokkal, nagyon elégedett vagyok a mi magunk létesítményeivel, a pályáinkkal, ahol dolgozunk nap mint nap. Dolgoztam rengeteg országban, és ott a sportolók nem készülhettek olyan körülmények között, mint itt. Hálás vagyok, hogy tagja lehetek a DVSC családnak. Eddig csak egy szerb és egy kazah csapatnál töltöttem el két évet. A DVSC lehet a harmadik ilyen. Nagyon büszke vagyok arra, amit véghezviszünk Debrecenben, és úgy gondolom, hogy így egyben van az egész klub, a csapat, az edzői gárda, tehát ez a folyamatosság a siker kulcsa.