Saját szobára vágyik a leukémiás nyírábrányi lány

Nyírábrány egyik homokos utcájában lakik a László család. A 10 éves Petra, a 11 éves Heni és 38 éves édesapjuk, Sándor. Hárman egy nagyjából 15 négyzetméteres nyári konyhán osztoznak. A kis helyiségbe lépve nem sok bútorral találkozhatunk: az egyik sarokban kapott helyet az ágy, a másikban a kályha, van három szekrény, egy asztal, azon a tévé, egy szék és egy hokedli. Ezzel véget is ért a felsorolás, hiszen ez minden vagyonuk. A lebontandónak tűnő épületben a kályha ontja magából a meleget, miközben leülünk beszélgetni Sándorral.

– Petráról kétéves korában derült ki, hogy leukémiás. Akkor még Pocsajban laktunk. Heni kapott tőlem egy biciklit, Petra is kipróbálta, ám néhány méter megtétele után elesett a járgánnyal. Megütötte magát, lett egy kis folt az oldalán. De ahogy teltek a napok, nem halványodott. Elvittem a háziorvoshoz, aki egyből beutalót adott a kezembe a Gyermekhematológiai-Onkológiai Osztályra – kezdte az édesapa. A klinikán néhány vizsgálat után kiderült a betegség, majd egy hosszabb bent fekvéses időszak következett. A gerincből az orvosok nem mertek mintát venni, ezért a medencecsontból végezték el a biopsziát. Ezt követte a kemoterápiás kezelés, melyekhez mellékhatásként társult a megdagadt arc, a hasmenés, a véres hányás, a fogfájás, a duzzadt nyirokcsomók és a görcsök a nyaka táján. Sándor ezekre az időkre nehezen emlékszik vissza, ugyanis néhány hónap elteltével a család élete a betegség ellenére is gyökeresen megváltozott. 

Az élettársa, a gyerekek anyja új kapcsolatot létesített, ezért Sándor hazaköltözött édesanyja nyírábrányi otthonába. Majd néhány hónap után telefonáltak neki, hogy menjen a gyerekekért Pocsajba, ugyanis ha nem teszi, elviszi őket a gyámhatóság. – Borzalmas időszak volt: 24-ből 16 órát dolgoztam, hogy előteremtsek mindent a lányoknak. Petrához sokat kellett utazni a kórházba, ez is megterhelő volt anyagilag. Ezt tetézte, hogy az élettársam más életre vágyott, és el kellett hagynom a közös otthonunkat. Petra és Heni ekkor már óvodások voltak, és kiderült, nem úgy törődik velük, ahogy kellene. Nem volt más választásom, értük mentem, azóta itt élnek velem. Ennek lassan már nyolc éve – közölte.

Egy normális otthonra vágynak

Az udvaron, a nyári konyha mellett található egy nagyobb ház. Ebben lakik Sándor beteg édesanyja, aki rendszeresen jár dialízisre. Itt él még a testvére is három gyermekkel és az öccse. – Kezdetben a nagy házban éltünk, de túl nagy volt a hangzavar. Hajnal 4-kor keltem, az erdőre jártam dolgozni, és amikor a gyerekek még este 11-kor játszottak, nem tudtam kipihenni magam. Megcsináltam ezt a kis épületet, és kiköltöztünk ide – sorolta. A fürdéshez a vizet a kályhán melegítik, esténként Sándor az udvaron lévő bádog kádat viszi be. Amíg a lányok fürdenek, ő kint várakozik, aztán cserélnek. Mivel konyhájuk sincs, a főzést az édesanyjánál oldják meg, és kinti vécét használnak. – Elindult most egy gyűjtés a Remény a Leukémiás Gyermekekért Alapítványon keresztül, hogy építhessünk egy kis házat. Nincsenek nagy igényeink, csak annyit szeretnék, ha a lányoknak saját szobájuk lenne. Egy kis fürdőszoba, ahol kényelmesen megfürödhetnek, egy konyha, ahol főzhetek. Szeretnénk Nyírábrányban maradni, hiszen minden ide köt minket. A gyerekek ide járnak iskolába, itt vannak a barátaik – mondta Sándor, miközben Petra gyógyszereit vette le az egyik polcról, és mutatta a betegtájékoztatót. Közölte, az eredmények függvényében két-három havonta járnak fenntartó kezelésekre Debrecenbe. Majd az udvarra invitált bennünket, hogy megmutassa a frissen mosott ruhákat. A nyári konyhában oldja meg a mosást is a keverőtárcsás géppel és a centrifugával. Teregetni az udvaron tud, ott van hely. Ha az időjárás miatt lassabban szárad a ruha, akkor egyet-kettőt bevisz a szobába, amit másnap felvesznek. Sándor alkalmi munkákból él, leginkább favágásra hívják. A család bevétele 110-150 ezer forint között mozog, melyből lehetetlen spórolni a felújításra. Hónapról hónapra élnek; a pénz elmegy az élelemre és a lányok ruháztatására. Szerencsére fát nem kell venniük a téli hónapokban, ugyanis egy régi ismerősük ellátja őket tüzelővel. Csak a kivágást és a hazaszállítást kell megoldaniuk.

Mosolygósak és cserfesek

Beszélgetésünk közben nyílt a kis épület ajtaja, és előbb Heni, majd Petra lépett be a helyiségbe. A két lány illedelmesen köszönt, majd táskájukat az ágyra tették, és máris elkezdték kipakolni a könyveiket, füzeteiket, és mesélték, mi történt aznap az iskolában. Nem zavarta őket a jelenlétünk, sőt. Azonnal megmutatták rajzaikat, kedvenc matricáikat, majd sorra hozták be macskáikat. Mindkét lánynak van egy-egy, de Petrának minden egyes simogatás után kezet kell mosnia. Fő az óvatosság. – A reggelipénzünkből maradt még, így hazafelé bementünk a boltba – mondta Heni, és két banánt és két mandarint rakott le az asztalra, amihez azonnal hozzá is kezdtek a lányok. Arra a kérdésre, hogy milyen volt ma az iskola, mindketten azonnal rávágták: nem jó. Petrával kötekedtek a többiek. Elmondták, volt, hogy nem mentek be az iskolába, mert bántották őket, ám Sándor rögtön rávágta: úgy néz ki, lassan normalizálódik a helyzet. – Kaptam három ötöst. Magyarból, környezetből és matekból – sorolta gyorsan Petra, aki azt mondta, ha felnő, rendőr szeretne lenni. Bár édesapja szerint egy héttel ezelőtt még óvónőnek készült. Heninek az álma, hogy manikűrös legyen. Ennek megfelelően egy manikűrkészletre vágyik. – Karácsonyra is azt kértem, de nem volt annyi pénze apának, hogy megvegye. Meg szeretnénk egy-egy telefont. Volt már telefonunk, csak elromlott. Így apa telefonján szoktunk játszani, internetezni. Petra tátogós videókat is csinál, énekelget. Szeretnénk, ha lenne egy normális házunk, saját szobával és saját ággyal. Elég nekünk egy-egy pici szoba, amiben van egy szekrény meg egy ágy, mert most hárman alszunk egyen – közölte Heni. – Én is szeretnék egy új házat. Várom, hogy elköltözhessünk – vágott közbe Petra, majd gyorsan témát váltott. – Apa, megyek hittanversenyre – és megmutatta a legújabb rajzait. Hosszú perceken keresztül csacsogtak, ahogy a 10 és 11 éves lányok szoktak.
– Gyorsan nőnek, szükségük lenne a privát szférára. Remélem, sikerül annyi pénzt összegyűjteni, amennyiből megadhatom neki. Én már csak ezért élek – mondta Sándor, majd a kapuban búcsút intett nekünk, és hozzákezdett a fa aprításához.

Fogarasi Renáta

A László család szívesen fogad élelmiszert, tisztítószert, ruhát, építési anyagokat és pénzadományt. 
Petra és Heni ruhaméretei:
cipő: 31-32 és 34-35,
nadrág: 122 és 140,
póló: 114,
pulóver: 134 és 140,
kabát: 128 és 135.
Az édesapa telefonszáma: +36305558331
Banki átutalás
Bankszámlaszám: 11993001-02325172-10000001
IBAN: HU61-11993001-02325172-10000001
Swift kód: GIBA HU HB
Közlemény: Petra 697