Pusztító vihar vetett végett a kánikulának a Sárréten
Július 7-én, kora délután még tikkasztó hőségben teltek az órák a Sárrét településein. A hőmérők 36-38 Celsius-fokot mutattak, a levegő fülledt volt és párás – olyan, amiből az ember megérzi: valami készül. És nem is kellett sokat várni. Fél négy körül orkánerejű szél zúdult a térségre dél-délnyugat felől, és pillanatok alatt káoszt hagyott maga után.
A vihar száraz leveleket, port sodort magával, sőt, 80-100 kilós körbálákat is görgetett a mezőgazdasági területeken. Nagyrábé és Biharnagybajom között több fa az útra dőlt, szinte teljesen elzárva a közlekedést. Az óriási szélben a kisebb fák szinte a kövesútra feküdtek, nagyobbak közül nem egyet gyökerestől fordított ki a szél. A látótávolság drasztikusan lecsökkent, az autósok kénytelenek voltak megállni; a por, a falevelek, és az útra repülő ágak 50-100 méterre korlátozták a kilátást.
Biharnagybajomra érve a vihar nyomai egyértelműek voltak: letört ágak, kiszaggatott fák, a tetőkról cserepek az utcán – nem egy ház tetejét bontotta meg a szél. Az utcakép azonban szinte percről percre normalizálódott. A helyiek az utcára vonultak, seprűvel és lapáttal, söpörték a törmeléket, szedték össze a szétdobált tetőcserepeket, és egymásnak mesélték, hogy ilyen szélviharra talán nem is emlékeznek a falu történetéből.
Sárétudvari sem járt jobban. A polgármesteri hivatal előtti vendéglátóhely közelében egy hatalmas faág tört le, máshol is megrongálta a növényzetet az orkán. Innen Püspökladány felé haladva újabb útakadályokkal találkozhattak az autósok: nyárfák dőltek az útra, mentőautók kerülgették a lehasadt ágakat. A közlekedés csak lépésben haladhatott.
Püspökladányban már kevesebb kárt okozott a szél, itt inkább a zuhogó eső volt a meghatározó. A lehullott csapadék gyorsan elmosta a port, de a fák itt is hullatták leveleiket, kisebb ágakat tört le a vihar.
