Ott rohadjál meg...
Jenő bácsi létező személy egy szatmári faluban. Elmúlt már 80 éves, mégis tele van energiával. Mostanában nincs jó kedve. Onnam vettem észre, hogy még fröccsöt sem volt kedve inni az öregnek. A beszélgetésen nem változtattam.
Milyen volt az almatermés, Jenő bácsi?
Nem bosszantsál már! Ott az a gyönyörű alma a fán, oszt ott is fog szerencsétlen megrohadni.
Nincs aki leszedje?
Lenne. Jönnének az ukránok szedni, de hát nem bírom megfizetni a napszámot. Így is ráfizetés az egész. Tudod, mennyit akarnak adni a hullóért? Öt forintot. Világhülyéjének nézik az embert. Meg vihetném esetleg Szalkára, de akkor meg a fuvar és a pakolás még rájön. Akkor veszítek a legkevesebbet, ha a fán rohad. Csak épp a szívem szakad meg ezért a gyönyörű almáért.
Mit lehet tenni?
Semmit, fiam. A meggyel, aztán a dinnyével is átbaszták a parasztot, most meg az almával. Igaza vót Végh Antinak, már akkor, a nyócvanas évekbe ki kellett volna vágni az összeset.
Ismerte Végh Analt, a híres írót?
Ismertem hát. Jánki vót. Szomszéd falu.
Ha élne, talán kijárná, hogy a szatmári alma hungarikum legyen.
Meg is érdemelné az alma. A világ legjobb gyümölcse. De hát tönkre akarják tenni. Az lesz, hogy Magyarországon 7-8 fődesúr kezébe lesz az összes almáskert, oszt kalap. Csak hát addig az őstermelőket kell tönkretenni. Figyeld meg, megint lesz itt grófság, mint az én időmben a Hadi-Barkócziak. A paraszt meg zsellér lesz. Vagy már most az, csak nem merik kimondani.
Mit szól az internetadóhoz?
Mit szólnék? Az engem nem érint. Tévét is alig nézek már. Csak a híradót a Dunán, meg a másik híradót az Ertélen. Ezzel a internettel a fiatalsággal basznak ki. Nekik tetszik ez a hóbort. No de látod, mégis többet foglalkoznak ezzel mint az almával! Vót arról szó a híradóba', hogy teljesen legatyásodtak az alma-őstermelők? Egy kukk se. Bezzeg hogy Pesten verik szét az épületet, azt fújják mindenütt. A nép meg olyan, ha bedühödik, akkor megbolondul. Főleg a városi. A falusiak ezzel nem foglalkoznak. Nincs rá idejük.
Almatüntetést nem szerveztek?
Nem tudok róla. De mi értelme lenne? Felmennék a kisbusszal Pestre, és széjjelrombolnánk a parlenetet? És akkor mi van? Attól még az én károm, ami beleveszett az almába, nem térül meg.
Mennyi bukott, Jenő bácsi?
Ha a permetezést, a metszést nézem, akkor úgy száznyócvan ezret. De az én munkám nem is számoltam. Ha leszedném és eladnám, akkor még erre rájönne úgy mínusz százezer. Ezért nem szedjük le, fiam, az almát. Tudod, milyen érzés az, amikor lemégy a kertbe és látod a sok szép piros almát a fán? Szinte hallod a sírásukat, jajgatásukat. Látod, ahogy rohadni kezd az, amit egy évig gondoztál. Ááá, ne is beszéjünk erről! Rohadt világ jár most a falukra...
Szakács Béla
