Debrecenben és Nyíregyházán is segít a Fehér Bot

Behunyom a szemem, úgy próbálok meg tájékozódni a lakásban. Harminc év alatt minden szögletét megismertem, most mégis mindkét kezemre szükségem van, hogy tapogatózva eljussak az előszobából a konyhába anélkül, hogy közben levernék valamit. Beleképzelem magam azoknak a helyébe, akiknek fények nélkül kell leélniük az életüket. Segítség nélkül nehéz ezt elképzelni.

De van segítség. Onderó Szilárd mentálhigiénés szakember azt szeretné, ha minél többen értesülnének arról, hogy a Fehér Bot Alapítvány több olyan szolgáltatást is biztosít Hajdú-Biharban és Szabolcs-Szatmár-Beregben élő látássérülteknek, amelyek segítségével könnyebben boldogulnak megváltozott világukban. Ez lehet támogató szolgálat, támogatott lakhatás, elemi rehabilitációs szolgáltatás, különböző komplex szoláltatások, melyek a társadalomba való vissza- vagy beilleszkedésüket segítik.

Magyarországon több mint 80 ezer látássérült ember él, közülük 33 ezer vak, 47 ezer alig látó vagy gyengénlátó. Ők lehetnek született látássérültek, de látásvesztést okozhatnak genetikai tényezők, daganatos megbetegedések, a szem megbetegedései, de egy váratlan, súlyos baleset is.
Az 1996-ban, vagyis 30 éve magánszemélyek által létrehozott Fehér Bot Alapítvány a Belügyminisztérium Schlachta Margit Nemzeti Szociálpolitikai Intézet támogatásával végzi a tevékenységét, és 16 éven felülieknek nyújt szolgáltatásokat:
– elemi rehabilitációt 
– rehabilitációs foglalkoztatást
– foglalkozási rehabilitációt
– támogató szolgálatot, valamint
– tanyagondnokságot
– fejlesztő foglalkoztatót

A látássérültek számára nyújtott elemi rehabilitációs szolgáltatás központja Debrecenben van, de Nyíregyházán is működik szolgáltatópont. Ahhoz, hogy ezeket a szolgáltatásokat igénybe vehessék az érintettek, szemész szakorvosi vizsgálat szükséges.

Klienskoordinátor tájékoztatja az egyéneket arról, hogy milyen ellátást vehetnek igénybe. Ez lehet segítség a tájékozódásban, közlekedésben, amibe beletartozik az intézményekbe, boltba való eljutás, az érintett saját otthonában való tájékozódás. Megtanítják őket a mindennapos tevékenységek elvégzésére, az önellátásra, beleértve a főzést is.

Kulcskérdés a kommunikáció és a számítástechnikai eszközök alkalmazásának ismerete, hogy a látássérültek az ügyeik intézését maguk is el tudják végezni. A tapintható írást, olvasást (legismertebb a Braille-írás) már az informatika képes kiváltani egy számítógépre, telefonra telepíthető program segítségével.

Nagyon fontos a pszichológiai szolgáltatás, melyben mentálhigiénés szakember segítségére is számíthatnak a látássérültek. A rászorulók különböző támogatásokat is igénybe vehetnek, ehhez előzetesen a szociális helyzetük felmérésére van szükség.

– Amikor valaki elveszíti a látását, az nagyon nagy krízis – mondja Onderó Szilárd, aki abban segít az érintetteknek, hogy elfogadják a helyzetüket, és megpróbáljanak minél teljesebb életet élni a megváltozott helyzetben. Látásvesztéskor egy olyan érzékszerv szűnik meg létezni, amelyik talán a legtöbb információval segíti a mindennapjainkat: tudjuk, mikor van reggel, és mikor este, hogy aki az utcán jön velünk szembe, ismerős, vagy idegen, jó szándékkal közelít vagy támadó, az üzletben a torma a második polcon van, vagy a harmadikon, a kenyér teljes kiőrlésű, kemencés vagy vadkovászos.
A látás elvesztésével bezáródik a világ. Az érintett sokszor teljes mértékben bezárkózik, önbecsülését, identitását is elveszíti.

A Fehér Bot Alapítvány kliensei között vannak olyanok, akik hirtelen, drámaian vesztették el a látásukat, így nem volt idejük felkészülni a visszafordíthatatlan változásra. Az alapítvány igyekszik kapcsolatba kerülni még a rehabilitáció befejezése előtt az egészségügyi intézményekkel, hogy a páciensek érezzék, ha elhagyják a kórházat, nem maradnak magukra.
Onderó Szilárd szemléletesen úgy fogalmaz: ha már ők elveszítik a látásukat, az alapítvány munkatársai a látóterükbe kerüljenek.
Nem mindig magától értetődő ugyanis, hogy családtagok a betegek mellé állnak, vagy egyáltalán képesek-e segíteni őket a trauma feldolgozásában.

Évi 300 óra az a keret, amelyet különböző modulokban használhatnak fel térítésmentesen az érintettek, akár az otthonukban is. Nyíregyházán 30, Debrecenben 40 kliense van jelenleg az alapítványnak. Debrecenben rendelkezésre áll egy tankonyha, ahol a megváltozott helyzetükben újra megtanulhatnak sütni, főzni, mosogatni a látássérültek. Szükség esetén a szakemberek házhoz is mennek – vidéki településekre is –, hogy az otthonukban tanuljanak meg újra tájékozódni, eligazodni, önmagukat ellátni a látássérültek. A szolgáltatás egyes elemei online is igénybe vehetők.
Előre megbeszélt időpontokban zajlanak a foglalkozások, de ezek nincsenek kőbe vésve. Ha szükség van segítségre, telefonon elérhetők a munkatársak. Ez egy bizalmi kapcsolat a látássérült és segítője között.
– A család, a közeli hozzátartozók bármennyire is jót akarnak, olyan falakba ütközhetnek a rehabilitáció során, melyeket nem tudnak áttörni – indokolja Onderó Szilárd, miért van szükség szakemberekre. 
Rengeteg kétség fogalmazódik meg a gyász – mert bizony ez is egyfajta gyász – során, melyről az illető sokszor nem akar beszélni, ami veszekedéshez, konfliktusokhoz, eltávolodáshoz, bezárkózáshoz vezethet.

Ezt a helyzetet teljesen elfogadni nem lehet, ezzel meg kell tanulni együtt élni. Szakember bevonása nélkül Onderó Szilárd szerint ez sokkal nehezebb. A beteg előttük könnyebben megnyílik, nekik elmondhatja kételyeit, aggodalmait – azokat is, amelyeket a családnak nem mer elmondani.
Sokan viszont azért nem kérnek segítséget, mert feleslegesnek, tehernek érzik magukat, magányosnak még akkor is, amikor a család mellettük áll.

Sokszor nem tudják jól megfogalmazni az igényeiket ahhoz, hogy saját lakásban élni tudjanak. Hisz már kihívás megtalálni a poharat, és úgy odébb vinni, hogy ki ne boruljon a víz. Hát ott van, nem látod?! – hányszor csúszik ki a látó családtag száján, majd amint elkezd finomkodni, talán még rosszabb, sértőbb, mint a normál kommunikáció – hívja fel a figyelmet a szakember. Hozzáteszi: akik már képesek az önálló életvitelre, humorral oldanak szituációkat, nem esnek kétségbe, ha megbotlanak, és valami kiborul.

– Sokan kérdezik, hogy bírom lelkileg, mikor érzem sikeresnek a munkámat – folytatja Onderó Szilárd. – Azt felelem: amikor a kliens képes együtt élni a helyzettel, visszanyeri önbizalmát, mert tudatosul benne: a világ nem szűnt meg, csak átalakult. Bármilyen segítő szakmában dolgozunk, olyan személyiséggel kell rendelkeznünk, amely segítő attitűddel rendelkezik, tisztában van a teljesítőképességével.

Az lenne a kívánatos, ha a foglalkoztatási rehabilitáció is megvalósulna – a nyílt munkaerőpiacon lehetne a vakokat, gyengénlátókat foglalkoztatni, sok odafigyeléssel lehetne visszaintegrálni őket, visszakapnák az önbecsülésüket, éreznék, hogy értékesek. Bizonyos munkaköröket még jobban is el tudnak látni. Korábban alkalmazták őket telefonközpontosként, telefonos operátorként, de megváltozott a rendszer.

Sok még a teendő a szemléletváltás terén. Az emberek többségében még napjainkban is sok az előítélet bármiféle mássággal kapcsolatban. Ezért fontos az érzékenyítés. Felismerni, hogyan tudjuk segíteni egymást a mindennapokban. Például észrevenni, amikor a fehér bottal közlekedő át akar kelni az úttesten, de nincs hangoslámpa, segítséget pedig nem mer kérni. Ilyenkor mellé kell lépni, megszólítani, és hagyni, hogy belénk karoljon, vagy a vállunkra tegye a kezét.
A fogyatékkal élőnek éreznie kell, hogy a társadalom mennyire tartja fontosnak.
Szerencsés, akit a család félt és óvja, és nem engedi el a kezét. Ő viszont nem akar teher lenni számukra – ilyenkor van szükség szakemberre, aki a család bevonásával keres megoldást.
De nem mindenki él családban, mert lemondanak róla, és magára marad – így nemcsak a látását, családját is elveszíti. Van, aki ebből előnyt kovácsol. Onderó Szilárd ilyenre is tud példát mondani: volt olyan kliensük, aki egy év alatt megtanult teljesen önálló életet élni, főzni, telefonálni, közlekedni. Visszatért az önbizalma, hogy nem kell függnie másoktól.

Amikor párválasztás előtt álló fiatal veszíti el a látását, az sokkal nagyobb tragédia, mint mikor idős korban történik. Egy ilyen krízis nagyon sok gátat szab a kapcsolatteremtésben, és hosszú távon is megnehezítheti a fiatal életét. Úgy érzi, szégyenkeznie kell a kortársak előtt. Kapuk záródnak be előtte: bár minden oktatási intézmény tudná, de nem mind akarja segíteni a látássérült fiatal tanulmányait, így a tapasztalatok szerint többnyire iskolaelhagyás lesz a vége.

A látássérült kamasz nem szívesen beszél a saját lelkivilágáról, és még jobban bezárkózik. Kialakul egy kettősség: a szülő látja, hogy a gyerek nem nyílik meg előtte, és tehetetlennek érzi magát, a gyerek viszont azért hallgat, mert nem akar fájdalmat okozni. Beleérző képesség kell ahhoz, hogy megnyíljon a fiatal. Tudni kell, mivel lehet motiválni – mondja Onderó Szilárd. A legelső lépés azonban, hogy saját magában rendezni tudja a megváltozott helyzetét a kliens – a Fehér Bot Alapítvány munkatársai, szakemberei ebben tudnak segíteni önzetlenül, térítésmentesen.

Cservenyák Katalin

Fehér Bot Alapítvány
Debrecenben: Postakert u. 2. tel: 06-52/530-658
Nyíregyházán: Vay Ádám krt. 4-6. 129. tel: 06-42/788-726
www.elemirehab.hu