Mi legyen a Vekerivel, a Fancsikával? Hogyan fejlesszük a Tócót?

Elektromos bringákat is lehet nyerni annak az ötletpályázatnak a jóvoltából, ami az utóbbi évtizedek egyik legfantasztikusabb helyi beruházását, a Civaquát hoznák közelebb magukhoz a debreceniekhez. A városnak, ugye, se hegye, se folyóvizei nincsenek; legalább ez utóbbin enyhítene a Civaqua, amely nemcsak ökológiai értelemben újítaná meg a jelen körülmények között kiszáradásra ítélt Tócót, a Nagyerdőt és a Fancsikát, hanem azon keresztül a felüdülés, a kikapcsolódás is más dimenziókat nyerne szűkebb hazánkban.

Azonban elmagyarázni a Civaquát nem is olyan könnyű; ha pedig ez nehézséget okoz, akkor ötletek se nagyon lesznek. Maga a gondolat, hogy a Tisza vizét a Keleti-főcsatornán át elhozzák Debrecenbe, nem új: már a 70-es években voltak erre tervek. A megvalósítás ideje most érkezett el, és Kósa Lajos – akinek hosszú ideje szívügye a Civaqua – a Future of Debrecen nevű zöld mozgalommal együtt nagyon szeretné, ha minél több izgalmas, akár a megvalósításba is beépítendő ötlet érkezne a debreceniektől.

– Mindenkinek van valamilyen érzelmi kapcsolata a város környéki tavakkal, legyen szó horgászélményekről, erdei túrákról, nagy biciklizésekről vagy a Campus Fesztivál ősének tekinthető Vekeri Fesztről. Én magam sok furcsa és kevésbé különös ötlettel találkoztam azzal kapcsolatban, hogy mit kellene kezdenünk e vizekkel. Kerestek már meg egy Alsó- és Felső-Józsa közötti vadvízi evezőspálya ötletével, de azzal is, hogy csináljunk drótköteles vízisípályát az egyik fancsikai tavon. Vagy kössük össze a vizeket, hogy csónakkal bebarangolhatók legyenek. De akár a horgászparadicsomok kialakításáról szóló elképzeléseket is említhetem

– magyarázta az országgyűlési képviselő, Debrecen korábbi polgármestere, aki azt szeretné, hogy senki ne fogja magát vissza az ötletelésben. De ne vesszen el a részletekben, mert elég – maximum 2500 karakterben – a vezérgondolatok megfogalmazása. Akinek nincsenek megvalósíthatatlan álmai, annak megvalósíthatóak sincsenek, utalt arra a politikus, hogy tényleg engedjék el a képzeletüket.

Újra igazi, folyó vize lesz Józsának

Kellenek azonban fogódzók, amelyek révén kirajzolódhat előttünk az, hogy miként is ölt testet a Civaqua. E tekintetben pedig Aradi Csaba ökológus (képünkön) a legbiztosabb pont. Ő így beszél erről:  – A vizet a Keleti-főcsatornából fogjuk kivenni és eljuttatni a Debrecen határában lévő löszhátra. Ehhez hatalmas fejlesztés szükséges, hiszen a víznek útközben több mint 40 méteres szintemelkedést kell leküzdenie. Majd azután lesz lehetőség arra, hogy a Vekeri-tóig már gravitációsan juttassuk el – ez utóbbi módszer nyilván nagyban csökkenti a költségeket. Az ötletpályázat során rögtön érdemes elgondolkodni azon, hogy honnan nyerjük a víz felemeléséhez szükséges energiát, miközben a város tervezi egy komoly napelempark megvalósítását.

A Keleti vize a hajdúsági löszhát legmagasabb pontjának, a Csege-halomnak (163 méter) a közelébe érkezik. A Tócó völgyében, ahol majd végigfut a víz, több mint húsz kunhalom található: már időszámításunk kezdete előtt 3500 évvel itt élt a gödörsíros kurgánok népe, akiket vonzott az éltető víz. Az ötletpályázat apropóján azon is érdemes lamentálni, hogy szintén itt vezetett Tokajtól Nagyvárad irányába a kereskedők taposta tiszántúli „nagy út”.  

Aradi Csaba rámutatott: a Tócó forrásmedencéje a zeleméri templomrom alatt van, aki arrafelé két ásónyit haladt lefelé, még nyáron is vizet találhatott, ez a közelmúltban sem változott. – Felbuzgó forrásokról nem beszélhetünk, de ez a talajon átszivárgó víz szolgáltatott olyan hozamot, hogy vízimalmok épültek a Tócón; az 1700-as évek végén két jelentősebb működött, az egyik az Új-gátnál, a másik a Mogyorós-gátnál – mondta.

A Civaqua első ütemében a már említett löszháton hoznak létre kiegyenlítő tározót, ennek révén biztosítják majd a Tócó, a Nagyerdő és az erdőspuszták egyenletes vízellátását.

– A Tócó völgyébe az úgynevezett „mélyvölgynél” lép be a víz egy csatorna által, egy gyönyörű mocsárrét érintésével; ennek és a mellette lévő kis erdőfoltnak a megőrzése fontos feladat. A víz ezt követően éri el Alsó-Józsát a fontos rendezvényhelyszínnek számító „kiserdővel”. Utána jön a „nagylegelő”, a Debrecent valamikor körülvevő bellegelő-öv utolsó maradványa. Ez az utolsó ilyen löszlegelő-maradvány, a fontos természeti értéknek számító növényzeten túl jelentős ürgeállománnyal, és ami ennél is izgalmasabb, egy nagyobb földikutya-populációval – villantott fel újabb ötletelési lehetőségeket a szakember, aki szerint annak a két kaszálórétnek a sorsával is érdemes foglalkozni, amelyek a Tócó és a 35-ös főút keresztezésénél helyezkednek el.

Annak kapcsán pedig különösen érdemes elengedni a képzeletet, hogy hol lehetnek a Tócónak már Debrecenben olyan pontjai, amelyek kis fejlesztéssel rekreációs célokra is fordíthatóak.

[Beillesztett cikk: Nincs egy jó ötlete a debreceni csúcsberuházáshoz?]

Csatorna a Cserei-érhez

A Nagyerdő felé irányított víz a későbbiekben északról kerüli majd meg a várost a Debrecen és Hajdúböszörmény közötti erdőkön át, egy pallagi leágazással. Aradi Csaba szerint azon megint csak érdemes töprengeni, hogy a Nagyerdőben miként is lehetne ezt a vizet jól elhelyezni: öntözőrendszerek kialakításával vagy a meglévő völgyeletek kihasználásával? Amikor ő a 60-as években gimnazista volt – jegyezte meg –, még két olyan vízállás is volt a Nagyerdőben, ahol vadkacsák fészkeltek. Ma már ez gyakorlatilag kizárt, amiből látszik, mennyit veszített az erdő a vízből.

Ami a Fancsika utánpótlását illeti: a vizet ugyan elvezetnék majd a Kondorosba, de mivel az elkerüli az erdőspusztai tavakat, ettől az értől csatornát kell építeni a Cserei-érhez. Így kerülhet a víz a fancsikai I-es, II-es és III-as tározókba és a Mézeshegyre. Az ökológus felhívta rá a figyelmet, hogy bár a Civaquának nem része, de két másik közeli tavat, a Bodzást és a Halápi-víztározót is fel lehetne tölteni. Hiszen nem is annyira rég még ezen állóvizek összessége eredményezte, hogy Debrecen a horgászok számára kisebb mennyországnak számított. A Vekerinek Aradi Csaba szerint más távlatai lehetnek, homlokterükben a vízisportokkal.

– A fejlesztéseket úgy kellene elvégezni, hogy mindenkinek jusson a jóból. A természetnek, a gyalogosan és biciklivel túrázóknak, a horgászoknak és azoknak is, akik csak élvezi akarják a környezetet, akár egy bográcsozás formájában – adott útmutatót az ötleteléshez Debrecen díszpolgára, a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója.

A Future of Debrecen ötletpályázatának részletes ismertetése itt!

Ratalics László