Mekk Elek mennybemenetele
Szerda reggel van. Valahol a város körül már gyülekezik ezer taxis, hogy délután megszállja Budapest útjait. Most még nem tudni, hogy ebből újabb taxisblokád lesz-e, vagy csak megint eldurran egy-két lufi, amint történt ez márciusban és október 23-án. Nagyon sokaknak nagyon komolyan tele van a tökük azzal, ami ebben a szerencsétlen országban folyik, de volt már ilyen. Attól, hogy tele van a tökünk, még nem válik nitroglicerinné a pörköltszaft.
Négyszáz forint fölött a gázolaj. Az olcsóbb fajta étolaj ennél kevesebből is kijön – talán nem véletlenül… Az ok: elsejével emelkedett a dízel-üzemanyag jövedéki adója. Idétlen és demagóg szószaporítás lenne, ha itt és most arról kezdenék el okoskodni, hogy milyen új adókkal támasztotta meg hátulról Pártunk és Kormányunk az őt hatalomra segítő választót. Nem érdemes ebben elmerülni, legyen elég a gázolajár, no és még talán a 306 forintos euró. Ez ugyanis a vezértünete annak a kórnak, ami ezt az országot ma emészti.
Magyarország a legnagyobb vesztese annak a válságnak, ami Európát és a világot immár két éve mardossa. S miközben minden eresztékében recseg-ropog a magyar gazdaság, a Vezénylő Tábornok szájszerve folyvást a hú, de nagyon eredeti, virtigli magyar út egyetemes siker-sztoriját vizionálja elénk. Mert ugye mi mások vagyunk, mint mások, másképpen gondolkodunk, másmilyenek a válaszaink, ezért tessék végre minket békén hagyni a tanácsokkal, hogy ez egy marhaság, a vesztünkbe rohanunk. Majd mi tudjuk, jó?!
Nem, Kedves Vezető, nem tudjuk jobban.
Ennek az országnak a gazdaságát a legnagyobb szar kellős közepén Mekk Elekre bízták. Mármost, Mekk Elek nem azért életveszélyes, mert nem ért ahhoz, amit csinál, hanem azért, mert ő maga elhiszi, hogy ez nem így van. De sőt! A főnöke is elhiszi, hogy az a fékevesztett gányolás, amivel mindent tönkretesz maga körül, valójában a világ megmentése. Így megy mennybe Mekk Elek, hátrahagyva nekünk, halandóknak a megbuherált, rommá sufnituningolt földi valóságot. De még mindig nem tudjuk, mi a cél. Mi a terv? Provokálni tetszenek minket? A határokat tetszenek kitapogatni: meddig lehet elmenni az emberek hülyítésében, a demokrácia leépítésében, a gazdaság lerombolásában és egy nemzet által felhalmozott értékek elkótyavetyélésében? Vagy tényleg komolyan tetszenek gondolni, hogy jó az és előre visz, a hazát menti meg, amit csinálni tetszenek? Az első esetben börtön, az utóbbiban elmegyógyintézet az indikáció. Vagy arra megy ki az egész, hogy robbanjon végre az a pörköltszaft, és akkor legitim lesz a teljhatalom?
Rossz hír, hogy a pörköltszaft nem robban olyan könnyen. Nagy része víz, van benne egy kis zsír, hagyma és paprika – nem egy robbanó elegy. A víz nem vérré, hanem húggyá válik, a hagyma jó büdössé, a paprika meg legfönnebb szép színessé festi a fekáliát, amivé az egész nemesül utóbb. Bármennyit nyelünk, a vége mindig ugyanaz. Hiába, Mekk Elek, ez a magyar valóság.
Horváth Árpád
