Lakodalom lett a szüreti napból Bakonszegen

A rendezők aligha találhattak volna a lakodalomnál jobb formát a szüreti mulatság megújítására: abban a néphagyomány szinte minden eleme helyet kapott a viseletektől és a rigmusoktól a zenén és a táncon át az ünnepi ételekig. A Bakonszegért Egyesület a művelődési ház udvarát fiús és lányos házzal, pavilonokkal, kézművesekkel és népes násznéppel kétutcás kis faluvá alakította. Így kapott új köntöst Bakonszeg hagyományos szüreti napja szeptember 12-én.

– Egyesületünk huszonkilencedik éve szervezte meg a szüreti mulatságot. Huszonnyolc év után úgy döntöttünk, frissítünk rajta: ne csak a bor, a népzene és a néptánc kerüljön a középpontba, hanem vigyünk bele egy csavart, és rendezzünk lakodalmat is – mondta Balázsi Tamás, a Bakonszegért Egyesület vezetője.

A szervezés egy évig tartott, a művelődési ház udvarát pedig már egy héttel korábban elkezdték berendezni. Az előadás Gyönyörű Zsigmond vőfély köszöntőjével kezdődött – a több mint ezer lakodalmat levezénylő ceremóniamester irányította az eseményeket.

Fiús háztól a menyasszonytáncig

A násznépet az egyesület tagjai és a fellépő néptánccsoportok táncosai alkották, az egyik násznagy szerepét pedig a polgármester vállalta. A legénybúcsút a bokrétakötés, a leánykikérés és az ajándékátadás követte, majd a násznép elindult az esküvőre. A jelképes ifjú párra a református lelkész mondott áldást, ezután mindenki a fiús házhoz vonult, ahol a hagyományok szerint a lakodalmat tartották. Húsleves, birkapörkölt, töltött káposzta és sütemények kerültek az asztalra, a programot pedig a menyasszonytánc zárta.

– Kezdettől az volt a tervünk, hogy ne csak a harminctagú egyesületünk vegyen részt benne. Meghívtuk azokat is, akikre évek óta számíthattunk, és mindig segítettek nekünk. Mindenki örült a felkérésnek – fogalmazott Balázsi Tamás.

A menyasszony és a vőlegény kilétét sokáig titokban tartották. Karolina és Csaba egyidősek, osztálytársak voltak, és ma is nagyon jó barátok. Kissé zavartan, egymás mondatait kiegészítve mesélték el, hogy csak néhány nappal korábban értesültek a főszerepről.

– Szerdán tudtunk meg mindent. Addig csak annyit mondtak, hogy kapunk ruhát, lesz szerepünk, ki kell állnunk, és ennyi – nevettek. – Sok időnk nem maradt készülni, de amennyire lehetett, felkészültünk. A táncot pedig majd megpróbáljuk!

Azt örökítik tovább, amit maguk is láttak

A pavilonok között végigvonuló násznéppel együtt a látogatók is megismerhették a helyi kézművesek munkáit. Gyönyörű Zsigmond szerint azonban nem csupán látványos műsort rendeztek: felelevenítették a negyven-hatvan évvel ezelőtti falusi szokásokat.

– Régen nem énekeltek mindig mindent mindenhol. Más dal tartozott a menethez, az asztalozáshoz, a kikéréshez, a búcsúztatáshoz, a menyasszonytánchoz és a hajnalozáshoz. Ezek ma már sokszor nem hangzanak el. Úgy kellett továbbvinnünk ezt a hagyományt a 21. században, hogy legyen mit örökíteni – hangsúlyozta a vőfély. 

– Amit a gyermek a lakodalomban lát, az öröklődik. Ha dél-amerikai szappanoperából csinálok egy epizódot, akkor az fog öröklődni. De itt ez nem lesz.

Hercze Csaba Bence először állt a közönség elé vőfélysegédként. Megtanulta a szerepéhez kapott rigmusokat, és abban reménykedett, hogy úgy helytáll majd, mint citerásként.

– Hogy később foglalkozom-e vőfélykedéssel? Ezen már gondolkodtam. Ezt a Jóistenre bízom: ahogyan ő eldönti, én aszerint fogok cselekedni – mondta.