Jó lenne egy Krassó György!

Nyilván nem csak nekem furcsa ez a magyar közélet. A mai magyar politika. Kapkodom a fejem jobbra és balra és csak gágokok mint az a liba, akit 1987-ben elengedtünk az Aranybika előtt „Sikula libája vagyok” táblával a nyakában. (Abban az évben készítette Sára Sándor a Tüske a köröm alatt című filmet e témáról). Néha 1987 leheletét érzem a tarkómon.

No de, bakker, vágom hátba magam, 2014 van, azok az idők elmúltak. Akkor miért ez a deja vu érzés? Ki magyarázza ezt meg nekem? Rájöttem, valójában egy olyan, politikával foglalatoskodó ember volt az elmúlt 25 évben, akinek bírtam a tetteit, ittam szavait. Krassó Györgynek hívták. Sajnos már nem él. Öntörvényű ember volt, békés anarchista, aki már akkor, a 90-es évek legelején nyírta a kialakuló új politikai elitet. 

Megalapította a Magyar Október Pártot, amelynek a választáson való indulását a hatóságok adminisztratív úton akadályozták meg, ezáltal nem volt esélye, hogy bejuthasson a Parlamentbe. Megpróbálták szétszedni, nevetségessé tenni, még a Rádiókabaréba is behívták, ám a fagyi visszanyalt. Krassó őszintesége, szókimondása mindet vitt.

Megelőzte korát. Ő volt a magyar politika Hajnóczy Pétere, Baksa-Sós Jánosa vagy Syrius együttese. Nagyon kellene valaki, aki az asztalra csap ott a nagy házban és munkára szólítja fel azon képviselőket, akit melegedni és netezni járnak oda. Krassót nem lehetett megvenni se pénzzel, se fenyegetéssel.

Kellene, nagyon kellene egy ilyen hiteles fenegyerek. Ja, és a Tüske a köröm alatt című filmnek is készülhet a folytatása.

Szakács Béla
az FM90 Campus Rádió támogatásával