Három ok miatt volt forró a nyár hazánkban
Jó példa az idei nyár szélsőséges időjárása arra, hogy a magasabb hőmérsékleten zajló légköri vízforgalom egyaránt kedvez a hosszan tartó forró és száraz, valamint a rövidebb, intenzív csapadékos időjárási helyzetek kialakulásának – írta a HungaroMet Zrt. a honlapján a rendkívül meleg, száraz nyár és a nagyon csapadékos szeptember okairól készített tanulmányban.
Emlékeztettek, 2024 nyara volt a mérések kezdete óta a legmelegebb nyár, Magyarországon a valaha mért ötödik legmelegebb júniust a legmelegebb július követte, augusztus pedig a mérések kezdete óta második legmelegebb volt, a júliusi és augusztusi forróságot hosszú száraz időszakok kísérték. A szeptemberbe áthúzódó nyarat Közép-Európában egy rendkívül csapadékos időszak zárta le, súlyos árvizeket okozva.
Ennek jól kirajzolódó globális háttere van: a magasabb hőmérsékleten zajló vízkörforgás felelős a szárazságért és a heves csapadékért is – emelték ki. A tanulmányban azt írták, a Kárpát-medencében tapasztalt szélsőségesen száraz időjárásban nagy szerepe volt annak, hogy a melegedő levegő több nedvességet tud felvenni, mint amennyit a felszín párologtatni képes, mindez pedig azzal jár, hogy melegebb légtömegben nehezebben alakul ki a felhőzet, továbbá a meleg, száraz levegő nagyon gyorsan kiszárítja a felszínt. A nyári időszakban a telítetlen meleg levegőben felhőzet hiányában növekszik a besugárzás, amely tovább növeli a levegő hőmérsékletét, így még nehezebben alakul ki a felhőzet.
Az elemzés szerint az idei forró nyár kialakulásának három fő oka volt: szerepet játszott benne az az öngerjesztő folyamat, amely során a már kezdetben is meleg, majd tovább melegedő levegő több nedvességet képes felvenni, mint amennyi a felszíni párolgás során rendelkezésre áll, ennek következtében a nyár kezdetén a gyorsan melegedő légkörben csökkent a felhőzet, még több volt a napsugárzás és ez tovább melegítette a légkört.
Ez hatással volt a trópusi és sivatagi övet meghatározó Hadley-cellára is, azaz arra a cirkulációs rendszerre, amely a trópusokon a levegő feláramlását, a sivatagi övben pedig a kompenzáló leáramlást hozza létre. A gyorsuló kiszáradás, valamint melegedés a cella sivatagi, azaz leszálló ágát erősítette, a Hadley-cella leszálló ágára jellemző magasnyomású területek a Földközi-tenger térségébe húzódtak, a sivatag irányából nemcsak vissza a trópusok felé, hanem északi irányba is gyakran elmozdultak a légtömegek, létrehozva Európában a hőhullámokat. A harmadik okként a nyugati szelek övének, a Rossby-övnek az északabbra húzódását jelölik meg, ami az első két hatásnak a következménye. A Hadley-cella megerősödő leáramlási öve ugyanis erőteljesen elszigetelte a trópusi és a nyugati szelek övét, így a trópusi nedvesség a kontinens fölött nem tudott északra feljutni, ezzel jelentősen csökkent a ciklonok aktivitása. A nyár végén az északi félteke hőmérséklete csökkenni kezdett, az egész nyáron növekvő abszolút nedvesség mellett a hűlés miatt a légkör kezdett telítetté válni. A Hadley-cella leszálló ága Afrika felett erősen meggyengült, és a felhalmozódott meleg, trópusi levegő a Szahara felett feláramlott Európa-fölé, ez a nedves meleg "szállítószalag" pedig jelentős csapadékot okozott a Száhel-övezetben is, valamint meghatározó szerepet játszott a Közép-Európában rendkívüli árvizet okozó Boris-ciklon kialakulásában.
Összefoglalva, idén nyáron a globálisan felmelegedett légkör kevesebb felhőzetet hozott létre az északi féltekén, ez pedig tovább növelte a besugárzás mértékét, aminek a hatására jelentős hőhullámok alakultak ki Európában. A tengerek felszíne is jobban felmelegedett, így nőtt a légkörben a telítetlen vízgőz mennyisége, az ősszel kezdődő lehűlés során pedig a felgyülemlett légköri energia felszabadulása segítette a mérsékelt égövben létrejövő ciklonok, a trópusi hurrikánok kialakulását.
