Hajdúhadházon kitört a Hunyadi-láz
A Hadházi Polgári Esték „Hunyadi – film, regény, történelem” című beszélgetésén Törőcsik Franciska, Kádár L. Gellért és Bán János volt Váró Kata Anna filmesztéta vendége a hajdúhadházi Városháza dísztermében február 24-én este. A közönség a Hunyadi-filmsorozat világába kapott betekintést: Törőcsik Franciska Brankovics Marát alakítja, Hunyadi János első szerelmét, aki szerb nemesként apja politikai játszmái között keresi a saját útját, később pedig a török udvarban is hatalommal bíró asszonyként jelenik meg. Kádár L. Gellért a címszereplő, Hunyadi Jánost formálja meg; számára a szerep a lehetőségeket, a hősiességet és az önmagáért való felelősségvállalást jelenti, továbbá fontosnak tartja, hogy a középkori magyar történelem a mai generációhoz is közel kerüljön. A történet Bán János regényei nyomán a 15. századi Magyar Királyság és a Balkán viharos közegében követi Hunyadi felemelkedését: veszteségek, intrikák és csaták mellett magánéleti konfliktusok, szerelmek és erkölcsi dilemmák is alakítják.
„Ütős szerepről van szó”
Csáfordi Dénes polgármester köszöntőjében történelmi keretbe helyezte az estet, és a helyszínről is beszélt. – A városháza 1912-ben hotelként kezdte az „életét” – idézte fel, majd a sokszor felújított, szép bálteremre utalva így fogalmazott: – Most sokan vagyunk, ami mutatja, hogy van értelme az ilyen eseményeknek. A boldog békeidőkben virágzott a gazdaság, a kultúra és a társadalom, a polgári értékek fénykorukat élték; ekkor épültek a város mai arculatát is meghatározó épületek.
A polgármester szerint elődeink nagy dolgokat hoztak létre, megkérdőjelezhetetlen eredményekkel, és ha ma is hasonlókat akarunk, ezekhez az értékekhez kell visszanyúlni. Úgy fogalmazott, öntudatos, mértéktartó, dolgos emberek a hajdúk utódai ma is, és újra jöhet virágzó kor. Példaként a Hunyadi-sorozatot említette: közös értékekhez közös alkalmak kellenek, és ilyen a mai nap is.
Váró Kata Anna köszöntötte a résztvevőket, és jelezte: örül, hogy jelen van a mű szerzője. Szerinte a sorozatok egyik vonzereje, hogy nemcsak egy főhős felemelkedését és bukását lehet kibontani, hanem a mellékszálakat is, ezért is jó, hogy az esten Törőcsik Franciska is itt volt. Bán János felidézte: a műve több mint tízéves kutatásból nőtt ki.
A színésznő arról beszélt, hogyan találta meg a szerep. Törőcsik Franciska elmondta: a válogatás előtt nem olvasta a regényt, de amikor elolvasta a saját jeleneteit, „libabőrös” lett, és érezte, hogy különleges, mély női sorsot mesélhet el. Ez nagy lehetőségnek tűnt számára. A casting a koronavírus után volt, amikor már nagyon szeretett volna játszani; szerinte ez is hozzájárult ahhoz, hogy jól sikerült a válogatás. Amikor jött a telefon, hogy őt választották, még jobban belevetette magát a forgatókönyvekbe. – Ütős, jó szerepről van szó – fogalmazott. Kiemelte, hogy kiváló hangulat volt a stáb tagjai körében, pluszt jelentett, hogy lovagolni is jól megtanult, emellett a szerb és a török nyelvbe is belekóstolt. Fontos volt neki, hogy ne „papagájként” mondja a szövegét, hanem értse is.
Kádár L. Gellért a főszerephez vezető útját idézte fel. Erdélyi, marosvásárhelyi színészként kapta meg a szerepet, az „utolsó utáni pillanatban” esett be a meghallgatásra, és érdekes volt megélni, hogy rögtön a mély vízbe dobták: Szilágyi Erzsébet-jelöltek vették körbe. A háromnapos válogatás után nem mondtak semmit, visszahívták, akkor sem árultak el részleteket. A második meghallgatáson már egyedül maradt Hunyadi szerepére. Akkor a budapesti szállásán az asztalán ott várta az addig elkészült tíz Hunyadi-kötet. Visszament Vásárhelyre, és élvezettel olvasta: „etette magát” a könyv. Olvasás közben jött a telefon: övé Hunyadi szerepe. Utólag azt is hangsúlyozta, hogy nem csak önmagának köszönheti, hogy ő lett Hunyadi, kellettek hozzá a körülötte lévő emberek is.
Konszenzust teremtő film
A regénytől filmig vezető útról Bán János beszélt részletesen. Elárulta, a döntési helyzetekben mindig a „legjobb megoldást” keresték. A hatalmas anyagból végül 10 epizód lett, emiatt sok mindent ki kellett hagyni, és mérlegelni: ha kihúznak egy részt, gördül-e tovább a cselekményszál. A könyvek alapján 2,5 év alatt készültek el a forgatókönyvek, és alapvető döntést kellett meghoznia: ez egy új alkotás lesz, hiszen több regénybeli szálat nem használhat. Fontosnak tartotta Hunyadi és a déli harangszó történetét elmondani úgy, hogy a sorozatban – bárhol a világban – megállja a helyét.
A nemzetközi fogadtatás is szóba került: Kádár L. Gellért elmondta, Cannes-ban és Izraelben is bemutatták a filmet. Azt viszont állította, Törökországban nem is fogják. A törökök ugyanis ebben az időben készítettek egy hasonló témájú történelmi sorozatot, amelyben szintén szerepel Hunyadi János; annak a filmnek a főszereplője megkereste a magyar Hunyadit. Bán János arról a török sorozatról elmondta, az 70, egyenként 2,5 órás epizódból áll, és felidézte: Nándorfehérvárt úgy oldották meg benne, hogy Hunyadi a csata előtt hat évvel „elhalálozott”.
A színészi munka részleteinél Törőcsik Franciska arról beszélt, hogy Mara megformálása előtt utánanézett, milyen volt a történelmi figura, majd a könyvekkel segítségével állította össze saját értelmezését, és elmélyült a szerepben. Mivel több rendező dolgozott a sorozaton, szerinte különösen fontos, hogy a színésznek is legyen víziója; ebben minden alkotó partner volt. A török és szerb nyelv használatáról mindketten beszéltek, és azt mondták, könnyedén, feszültség nélkül tudtak ezen túllendülni. Kádár L. Gellért szerint a több rendezőhöz sem volt nehéz alkalmazkodni: a rendező az epizódját ismeri, a színész a folyamatot, így gördülékeny volt a közös munka.
A jelmezekről is szó esett – a részletek szinte tapinthatóvá tették a korszakot. Kádár L. Gellért elárulta, hogy a hadházi közönségtalálkozón viselt „milánói kabátot” megkapta, az volt a kedvenc viselete a filmben: szereti a jelmezeket, mert tartást adnak, és ruhaként más a szabásuk, mint a maiaknak. A páncélt viszont „gyűlölte” – fogalmazott: 7-8 kiló volt, és ha az alatta lévő ruha megszívta magát vízzel, még plusz 20–30 kilót is cipelnie kellett, ráadásul a mosdóba sem lehetett csak úgy kiszaladni. Törőcsik Franciska jelmezcentrikusnak nevezte magát: egy öltözet, smink és frizura azonnal megváltoztatja a mozgását, és ehhez az egész stáb munkája kellett.
Az est nem kerülte meg a sorozat kényesebb témáit sem. Elhangzott: a filmben sok a szexjelenet és a meztelenség, ami a korhoz és az alkotáshoz is hozzátartozik; a szex az élet része, ehhez fel kell nőni. Kádár L. Gellért a film családbarát verziója kapcsán úgy fogalmazott: – Ha van egy teljes változat, miért kell megcsonkítani? – Ugyanakkor azt is elismerte, hogy így a sorozat több családhoz el tud jutni.
A végén Bán János a film sikerének „két lépcsőjéről” beszélt. Először akkor állt össze a kép, amikor a forgatókönyv elkészült, a második lépcső pedig maga a forgatás volt: közben folyamatosan érzékelték, hogy szuper lesz. A filmzene első megszólalása csak ráerősített az élményre, és epizódról epizódra emelkedett bennük a bizonyosság. A csúcs az volt, amikor a 10. részt moziban vetítették: az ostromnál a közönség reakciója visszaigazolta, hogy a filmmel sikerült megadniuk azt, amit adni szerettek volna. Bán János szerint egy megosztott országban is létrejött egy közös nevező: Hunyadi története. És az is kiderült: a magyar nézőket igenis érdekli a magyar történelem.
